Még 15 nap...

15 nap van még hátra - nagyon lassan telnek a percek!

Ma voltunk a bábánál, Panni (és a pocak) növekszik. Tökéletes pozícióban van, a fejecskéje már nagyjából behelyezkedett a szülőcsatornába :) Ez azért már biztos jó jel! Na meg iszom a málnalevél-teát is!

A múlt hét óta a pocak-növekedési-görbénk az átlag felett van! (lehet nem kéne annyit ennem, hahaha)

Minden rendben volt, kivéve a vizelet-vizsgálatot, vasárnap reggel újabb mintát kell bevinnem.
Kaptam akupunktúrát is a "kéztőalagút-szindrómámra" - most egy másik hölgyike csinálta - úgyhogy remélhetőleg ma éjszaka tudok aludni! Hurrás! :)

Estére indiait csinálunk, mindjárt neki is állok. A párom még délután kidőlt, az éjszaka ő sem aludt.
Szerintem ma hamar lefekszünk :)

A 38. hét is eltelt...

Betöltöttük a 38 hetet, gyereknek még semmi nyoma. Annak ellenére, hogy Anya mára jósolta. Bár még fiatal az este :)
De jelentem, hogy 65 kiló vagyok (egész pontosan 12 kiló extra) és a pocak körfogata 106 cm:)

Reggelire amerikai palacsintát kaptam, és nagyon-nagyon fincsi volt!

Az esküvőnk után nagyon csalódott voltam, amiért nem tudtuk a kreatív fotókat elkészíteni, ezért a kismamafotókhoz ragaszkodtam! Igaz, ezt sem volt könnyű összehozni, de másfél hete mégiscsak sikerült.
Itt van néhány kép, a többit feltöltöm a képnézegetős-oldalamra.

Holnap reggel megyünk a bábához :)

Villámlátogatás Hammerfestbe

Hát, az éjjel természetesen semmit nem aludtunk! Nekem a karom fáj vagy a derekam. De szegény Haavard vagy a jajgatásomtól nem alszik, vagy jobb esetben (számomra) a horkolásomtól. Szóval elég nehezen indult a reggel, de fél 9 után úton voltunk.
Párom álmos:

Az út viszont gyönyörű volt! Szerencsére nagyon szép időt fogtunk ki, és a horizontot ölelgető napocska szépséges színeket festett az égre.

30 csodálatos másodpercre újra érezhettük a napsütést az arcunkon (kb.11.30kor)!!! Aki nem élt még északon, nem értheti ennek a pár másodpercnek a jelentőségét! :)

És röpke 2 és fél óra után megérkeztünk Hammerfestbe. Mivel a város elég ronda, ezért csak a reptéri irányítótoronyról mutatok képet.

Az ultrahangon szerencsére minden rendben volt, Pankával minden rendben. Nem lesz egy nagydarab csaj mikor megszületik, de ez nem is baj :) Megnéztük a szülészetet is, reméljük hamarosan újra látjuk! De legkésőbb február 15.-én, ugye Panni?!
Visszafelé pont a "naplementét" fogtuk ki (kb. 13.15kor):

Szerencsésen hazaértünk, begyújtottunk (nem én), megvacsiztunk, beszéltünk Raymonddal és Noémivel, és most már készen állunk az alvásra. Vagyis meglátjuk mi lesz ma belőle :)

Visszaszámlálás megkezdve...

Még 18 nap van hátra...

Vagyis attól függ, mihez képest számoljuk. Hivatalosan - norvég rendszer szerint - február 15.-re vagyunk kiírva. Egy másik ultrahangos szerint 14.-re, magyar számolás szerint 13.-ra, lombik számlálás szerint 12.-re. De teljesen mindegy, úgyis Panni dönti el - nagyon nehéz elfogadni, de ebbe sajnos nincs beleszólásom...

Hihetetlen, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül tavaly április óta...
Így kezdődött:

                     - hormonháztartás leállítása: április 26-tól május 21-ig
                     - peteserkentő injekció: május 9-től május 20-ig
                     - peteérlelő injekció: május 21.
                     - hormonmentes nap: május 22. HURRÁS
                     - peteleszívás: május 23. - 15 petezsákból 9 petesejt
                                                           - progeszteron ettől a naptól, 4 hónapig
                     - május 24.: telefon a kórházból: 5 megtermékenyített petesejt HURRÁS
                     - május 28. : 1db blasztocita beültetése, és 1db blasztocita lefagyasztása
                                         HURRÁS
                                         a többi sajnos nem maradt életben...
                     - nincs más hátra, mint várni...

Közben az én drága férjem lediplomázott:

Aztán így folytatódott:

Aztán volt egy fantasztikus, mesébe illő esküvőnk:

Egy kis izgalommal megspékelve, de hát melyik esküvőn nincsenek váratlan események? Ennek a kisebb "szerencsés-katasztrófának" köszönhetően, ezen az estén láthattam először a legszebb és legapróbb dobogó szívecskét a világon :)

Aztán majdnem milliomosok lettünk:

De csak majdnem.
Ezért csak egy egészen picike új lakásra tellett. De azért elköltöztünk imádott albérletünkből.

De az új lakás is lassacskán elnyeri végleges formáját :)

Aztán én is elkezdtem a sulit meg a tanulást:

Megérkeztek az első látogatóink is:

Mindeközben, hála a norvég egészségügyben dolgozóknak, kétszer hozták ránk a frászt, hogy baj van, nagy baj. De hála a Jóistennek, mindkét alkalommal kiderült, hogy semmi okunk nem volt az aggodalomra! És remélhetőleg azóta az a bizonyos nőgyógyász és az ultrahangos is ráébredt, hogy csúnyán pályát tévesztettek.
Mert a mi kis Pannikánk bizony nagyon is jól érzi magát anyukája pocakjában!

2013-ban nem egyszer, hanem kétszer ünnepeltük a karácsonyt, és mindkétszer nagyon jól sikerült!

Aztán elérkezett az új év, és rajtam úrrá lett a pánik, mennyi mindent kell még csinálnunk mielőtt Panni megérkezik. Úgyhogy munkához láttunk!
Bébiruha-komód:

Kiságy:

 És faldekor:

Hordozó megkötésének gyakorlása:

Hát, így vagyunk mostanság :) Az előkészületek megvoltak, a kórházi-táska összepakolva, gyerekülés az autóban!
A pocak-növesztéssel így állunk:

Ma készült képek:

Azt hiszem. első bejegyzésként ennyi lassan elég is lesz!
Holnap megyünk Hammerfest-be ultrahangra, mert a bába szerint Panni pirinyó.
Folyt.köv. :)