Házassági évforduló

Holnap lesz egy éve, hogy hetedhét-országra-szóló lakodalmat csaptunk Magyarországon (igazából már 2 éve és 2 hónapja vagyunk házasok, ééés, júliusban lesz 7 éve, hogy először randiztunk…na de ez majd egy másik bejegyzés lesz). 

Szóval, egy éve volt. Pedig olyan, mintha most lett volna. És mennyi minden történt azóta, el sem hiszem. Panka már akkor is, a pocakban is akaratos kislány volt, jól ránk hozta a frászt! De ez azt is jelenti, hogy egy éve volt, hogy az én drága kicsi lánykám dobogó szívecskéjét is először láthattam. Nem hiszem, hogy anya örült már ennyire egy dobogó szívnek, mint én akkor, azon az estén. Na meg mindenki más is, aki tudta, mi történt. Istenem, mennyit sírtunk azon az estén! Először kétségbeesésünkben, aztán félelmünkben, aztán örömünkben, aztán meg már csak azért, mert nem bírtuk abbahagyni.

Egyébként, egy nagyon-nagyon szép nap volt (ami előtt persze megint nem sokat aludtunk, mert még hajnali egykor a masnikat kötögettük a kapura…). A délelőtt készülődéssel, meg idegeskedéssel telt – mint mindig, most sem tudtam időben elkészülni – de hát miért lett volna pont most másképp? A vendégfogadás gyorsan lezajlott, igazából csak pár szót váltottunk mindenkivel, a vendégváró-falatokat pedig nem is nagyon volt időnk megkóstolni. Aztán hazamentünk átöltözni. Az idegesség már a tetőfokára hágott – telefonált a vőfély, indulhatnak-e a faluközpontból – mi meg mondtuk, hogy áááá, még ne. Később megint hívott, mondta, hogy már nem tudnak tovább várni – „jó, de akkor nagyon lassan gyertek”. Mikor már közeledtek, hallottam a zenét, Apa mondja, hogy hú, Dóri, mennyien állnak kint az utcán, hát én elkezdtem zokogni. Nem tudom miért, de még most is, ahogy írom, rám jön a sírás. Közben Anyáék már kimentek, bent maradtam Pistivel – ő volt az ajtónyitóm. Megjött a fotós, szüleim mondják neki, hogy jaj, a Dóri bent sír. Erre Csilla mondta, hogy majd ő bemegy, és jól helyre tesz. Bejött, rám nézett, és ő is sírva fakadt… A kikérés nagyon jó volt! Mondtam, hogy én azt a sírós cuccot nem akarom. Úgyhogy mi újítottunk, Håvard énekelt! A menetet is nagyon élveztem, annak ellenére, hogy a lábaim már akkor majd’ leszakadtak! A szertartás gyönyörű volt, és persze ott is sírtam…

A hétvégén megnézzük az esküvői videót, meg a fotókat is – olyan szentimentális hangulatban vagyok! Itt van pár gyöngyszem:

Este 9 óra van, a kisdedem alszik. Valószínűleg hamarosan felébred, mert annyira ki volt már merülve, mire a vacsorára került a sor, hogy két percen belül elaludt, és hiába piszkáltam, csikiztem, pöckölgetten a füleit, ő csak aludt.

Egyébként nagyon édi szokása van mostanában evés közben! A cici mellé még egy, de lehetőleg kettő ujját is be akarja játszani a szájába minden alkalommal! A tejcsi meg persze folyik ki a száján…

A norvég egészségügyre már megint nagyon pipa vagyok! Pannimnak körülbelül két hete hőemelkedése van. Nem egyfolytában – éjszaka általában nincs – és nem is sok – 37,5 alatt. De persze az én kezdő-anyai-szívem azért csak aggódik. Egyébként hangulatra olyan, mint szokott, nem nagyon alszik napközben, és néha ordít, mint a fába-szorult-féreg. A telefonon csak azt mondja a titkárnő (aki egyébként maga is lehetne orvos, mert ő telefonon keresztül el tudja dönteni, hogy kell-e az embernek orvos vagy sem), szóval azt mondta, hacsak a gyereknek nincs három napon keresztül 38 fok fölötti láza, vagy két napon keresztül 39 fok fölötti láza, akkor az a gyerek nem beteg. Mondom neki, hogy, hát, a kakija is elég csúnya volt az este. Erre ő: őket nem érdekli, milyen a gyerek kakija, ha nő rendesen, akkor nincs baja. Ja. Jó. Akkor megnyugodtam.

Voltunk fizioterapeutánál, és azt mondták, hogy Pankám nem használja olyan ügyesen a bal karját, mint a jobbot (ez az, amelyik szüléskor a kópéjával együtt jött ki). Meg hason fekvésben is inkább hátrahúzza mind a kettőt, minthogy előre rakná. Úgyhogy most ezeket gyakoroljuk.

 

Egyébként, csak hogy megosszam, mennyire egy hülye, aggódód nő vagyok… két héttel ezelőtt átváltottunk Pampers pelenkára. Egyik nap érzem, hogy húha, az én Pankámnak eszméletlen erős szagú a pisije (hőemelkedése akkor is volt). Kicserélem a pelus, juj, nagyon büdös, még a ruháját keresztül is érezni. Jaj, csak nem valami nagy baja van a gyereknek? Felfázott? Vagy baj van a veséjével? Mikor a következő pelust adtam rá, valamiért megszagoltam a tiszta pelenkát is. Hát annak volt szaga! A Pampers pelenka BÜDÖS!!! És nem a gyerek pisikéje! Tudom, marha hülyén hangzik, de tuti nem én voltam az első anya, aki ettől parázott be!

Másik pelusos sztori: vettem egy új fajta Pampers pelust, ami kimondottan ilyen izgő-mozgó sajtkukac gyerekeknek van, mint a miénk, hogy ne nyomja, vágja meg annyira a combikat, popsit. Kilencszer(!) annyiba kerül, mint a másik, és csak nagy kiszerelésű csomag van belőle. Hát persze, hogy a mi kis húsgolyónkat ez sokkal jobban vágja, mint a normális, olcsó pelus…

Mostanában sokat jár az eszem a szülésen, próbálom felidézni, mi hogy történt, milyen volt, emlékszem-e még arra, hogy mennyire fájt (igen). Aztán eszembe jutott egy vicces eszmecsere. Már hazahoztuk a szüleimet a reptérről, ültünk a nappaliban a kanapén. Én valamiért felkeltem, és pont jött egy fájás. Nagy szuszogva megtámaszkodtam az étkezőasztalnak, szenvedtem. És megkérdeztem Anyát: „Anya, ugye ennél már nem fog jobban fájni?” erre ő: „De, fog.” Hát, olyan jót mosolyogtam ezen, mikor eszembe jutott!

Egyébként minden rendben, végre két hét eső után végre kisütött a nap, és a hőmérő higanyszála is felkúszott ma egészen a tízesig! Az évfordulót kínai kajával ünnepeljük és virgin Piña Colada-val. Hmmm.

Még csak annyit, hogy igencsak fog rajtam az átok, hullik a hajam csomóstul! A macskát ’kopaszra’ nyírattuk, hogy kevesebb legyen a macskaszőr a lakásban. Most én vedlek…

És a képek:

Apa altatja Pannit:

 Apa és gyermekei:

 Kint voltunk:

 Hú, de jól érzem magam:

 Pannit altatni próbálom a babakocsiban:

 Feladtuk az altatást:

 Cicás:

 Imádok nadrág nélkül lenni:

 Kukuccs:

 Játszok apával:

  

De szép pizsink van!

 Ügyes vagyok!

 Itt egy láb!

 Megfogom...

 Megkóstolom...

Panni holnap 4 hónapos!

Talán ma sikerül egy pár sort írnom. Már többször nekikészültem, de nem jött össze a dolog.

Az elmúlt hét elég fárasztó volt, nem sokat aludtunk, és elég sokat sírtunk – főleg Panni, de mikor nem tudtam negyed óra után sem megnyugtatni, utána már én is. Nem tudom, mi lehetett vele, eddig soha nem volt az éjszakai alvással gondja, az elmúlt jó néhány napban pedig óránként sírva ébredt. Néha alig lehetett megvigasztalni, még a cici sem kellett neki. Csak úgy feszítette ki magát és sírt. Még a könnye is folyt. Mondanom sem kell, az enyém is. Napközben is nyűgös volt, de enni evett eleget, viszont hőemelkedése volt végig. Csak a fogacskájára tudom fogni a dolgot, legalábbis nagyon remélem, hogy ez az oka.

Azóta hál’Istennek talán rendeződik a dolog (jaj, csak nehogy elkiabáljam), de az éjjel már nem sírt fel, és 7 óráig aludt. Utána kapott cicit, magam mellé vettem a nagyágyba (Håvard dolgozott), és így aludtunk még egy órát. Reggel jókedvűen ébredt, aztán nyűglődött kicsit, de végül evés után megint elszunyókált. Mostmár szerencse, ha fél órát alszik napközben, mert általában 20 perc után felébred. Ezekből a power-nap-ekből van három vagy négy.

Ma 17 hetes az én kiscsillagom, holnap lesz 4 hónapos. 4 hónapos!!! El sem hiszem… És már meghaladtuk a 6 kilót! Pannihoz képest már igazi felüdülés felvenni az öt és fél kilós Torrest! Sőt, így szőr nélkül lehet, hogy csak négy és fél… haha

Panni megint rendszeresen kakil (ezt a témát ki sem tudnám hagyni). Nos, a feltöltött kakis képek szorulásnak tűnhetnek egy-két mostani kakkantáshoz képest! Egy gyönyörű, vadiúj rugit – amit a Nagyijától kapott – jól elintézett! Deréktól bokáig állt a rugiban a sz.r. Azt hittem elájulok, mikor megláttam! Másnap a másik irányba támadott, a hónaljáig volt olyan…

Már nagyon-nagyon ügyes, mikor a pocakjára fektetjük – mert még nem fordul magától hasra – csak úgy húzza fel a térdecskéit és nyomja felfelé a popsiját! Csak a kezeit nem használja még rendesen, azokkal csak úgy repül. Jövő szerdán megyünk egy fizioterapeutához (minden 4 hónapost ingyen lehet vinni erre a vizsgálatra), és megnézik, hogy jól fejlődik-e mozgásilag.

Az időjárásunkról még annyit, hogy hétfőn egész nap szakadt a hó! Azóta 23 fokon megy megint a fűtés, sőt, egyik nap még a kályhába is begyújtottunk! Én meg persze elvetettem előtte a fűmagot, ami, hagy nem mondjam, jelét sem adja annak, hogy netán kibújna… de én azért még nem adom fel, hátha augusztusra lesz belőle valami!

Az autónk megjárta a kétévenkénti szervízt. Az előzőn semmi hibát nem találtak, most viszont azt mondták, lehet, hogy érdemes lenne elgondolkozni, nem veszünk-e inkább új autót… Hát nem veszünk újat, így a hibák kijavítására 25000 koronát kell, hogy költsünk augusztus 1.-ig, különben leveszik a rendszámtáblát. Akit érdekel, ez mennyi, szorozza meg 40-nel, mert én le sem merem írni az összeget.

Egyébként mindannyian jól vagyunk, Håvard hétfő reggelig dolgozik, és tegnap abbahagyta a snus-t (dohányos cucc, amit a szájába rak)! Letöltött egy app-et a telefonjára, és félóránként nézi, hogy mióta (nap, óra, perc) nem snus-öl, és mennyi pénzt spórolt meg. Én személyszerint csak egy jót szeretnék enni, meg egy nagyot aludni.

És végül pár gyönyörűséges és néhány vicces kép:
Apák Napjára készültünk:

 Az első oldalra-fordulások egyike. Ezt egyébként azóta már nem csinálja...

 A lombikos újságban:

 Az új rágóka nagyon jó, csak nem mindig sikerült a szánkat megtalálni vele...

 Új sapi a dabasi-vásárból:

 A gyermekeim:

Egy éve ezen a napon...

Egy éve, ezen a napon - sok-sok negatív teszt után - végre pozitívat teszteltünk! Édes Istenem, milyen boldogok voltunk!
12 nappal voltunk a beültetés után, menzesznek még nem volt nyoma. A hasam már fájdogált egy ideje, de azt mondták, ez jó jel. Hát bizakodtam nagyon. És agykontroloztam naponta kétszer. Párom akkor ugyan nem mondta, de utólag igen, hogy ő fel volt készülve arra, hogy elsőre nem sikerült. Elvileg 14 napot kellett volna várni a teszttel, de én nem bírtam, megbeszéltük, hogy másnap reggel ébredés után tesztelünk
Håvard azt mondta, hogy mindenképpen ébresszem fel. Én persze nem bírtam aludni, reggel hatkor keltettem a párom, hogy én már megcsináltam a tesztet, kint van a fürdőszobában, három percet kell vele várni. Kimentünk mindketten, Håvard persze alig látott, olyan álmos volt. Ő leült a wc-re, én megálltam az ajtóban. A kezébe vette a tesztet, ránézett, aztán rám. Én meg mondtam, hogy "negatív, ugye?" erre ő "nem, pozitív. Terhes vagy!!" Aztán én is megnéztem, utána is, legalább százszor. Csak egymás nyakába borultunk, és nevettünk, meg sírtunk.

Az én kis tündér-Pankám olyan ügyes! Eddig mindig a kis térdeit fogta, de a bal kezével már a lábujjait is eléri! Bizony, ma csinálta először! Ma sokat voltunk a játszószőnyegen, és egyfolytában a kis lábujjait fogta. Na meg 360 fokos kört tesz le a szőnyegen, tündéri!

Tegnap óta áttértünk a hármas pelusra, a kettes már igen-igen csípőfazonú volt. A 62-es ruhák is lassan kicsik lesznek.

Pankámat tegnap baleset is érte, bizony. Apájával repülőset játszottak, és landoláskor Panka homloka lecsapott Apa nózijára. Én mikor bejöttem a szobába csak azt láttam, hogy mindkettőnek könnyes a szeme... De szerencsére a piros folt hamar elmúlt Panni buksijáról.

A hétvégén kipróbáltuk az új mei-tai hordozókendőt is. Úgy tűnt, Panka élvezte:

Mostanában sok zenét hallgatunk, a kedvencek a Miki manó, a Házasodik a tücsök, Nád a házam teteje. És sokat énekelünk is, főleg a Mókuska, mókuskát, amit mostmár nem tudok kiverni a fejemből, az Egyszer egy királyfit, és a Hopp Nyuliskát (ahogy Håvard mondja). Meg még ezenkívül is sok mindent.

Panni cumi függő lett. Csak cumival alszik el éjszaka. A probléma csak az, hogy a cumit is meg az ujját is a szájába akarja tenni, ilyenkor a cumi kiesik, és kezdődik a sírás. Éjszaka 3-4x felsír, mert elvesztette a cumiját, és mindezt úgy, hogy közben nincs is ébren! Anya meg persze úgy ugrik ki ilyenkor az ágyból, mintha ágyúból lőnék ki. Na meg Nyuszika és egy alvós-pelus is mindig mellette kell, hogy legyen.

Fürödtünk is szombaton. Panni annyira imád lubickolni, hogy utána az egész fürdőszobában áll a víz!

A hónap vicce is a hétvégén hangzott el. Panni fél tíz körül szokott elaludni, utáni mi még hajnali egyig, kettőig tv-t nézünk. Szombaton Panni nagyon jót aludt, csak párszor sírt fel éjszaka, reggel 7-kor ébredt, az ágyban megszoptattam, és után még visszatettem aludni. Így aludt fél 11-ig. Én valamiért hajnali ötig ébren voltam, és utána is minden moccanásra felébredtem. Később Håvard morcosan készíti a reggelit, én meg megkérdeztem tőle, hogy mi a baja. És azt mondta, hogy fáradt, mert túl sokat aludt!!! Hahaha! Szegény Håvard! Bárcsak én is ezért lennék fáradt!

Egyébként most is dolgozik, 3 napot éjszakázik, úgyhogy ma csak ketten vagyunk csajok a hálóban :)

Ígértem a pénteki quesadilla-ról képet. Nagyon-nagyon finom volt!

És a képek a mindennapjainkról:

A többi kép a Picasa-n.