Ezalatt az idő alatt túlestünk az első három havazáson, az első -10 fokon, az első (20db) megérett málnán a málnabokron, az első önálló úszáson, első gimnasztika órán, első felülésen, első felálláson, és a második keresztelőn. Úgy érzem, ez most megint hosszú lesz...
Kezdeném a málnával. Augsztusban ültettünk egy kis málnabokrot. Minden elvárást felülmúlt a termés. Nem kevesebb, mint 20db málna volt rajta! Az utolsót most szedtük le nemrég. Na de az elsőt! Féltünk nagyon, hogy a hidegben majd nem érnek meg, mert szeptember hűvös és esős volt. De volt egyetlen egy szem, ami kezdett pirosodni. Figyelgettük minden nap, vajon megérett-e már. Már majdnem jó volt, de megegyeztünk, hogy adunk még neki egy-két napot. Két nap múlva megyek ki, és a gyönyörű piros málnánknak nyoma veszett. Biztos leszedte a szomszéd gyerek, az annyira rosszcsont! Nagyon mérges voltam. Eltelt pár nap, gondoltam elmondom Panninak is. Mikor mondtam neki, hogy valaki megette azt a szép piros málnát, olyan sunyin vigyorogni kezdett. Akkor már tudtam, hogy nem a szomszéd kisfiú volt... Olyan boldog voltam, hogy Panka ette meg - és közben olyan lelkiismeret furdalásom volt, amiért olyan mérges voltam a szomszéd fiúra... :D
De aztán mégis megérett még 19, és a lányok kedvükre csemegézhettek.
Szeptemberben kincset kerestünk. Akik a múzeum környékén laknak (mint mi is) kaptak egy-egy térképet, amin öt hely be volt jelölve. Ezeket a helyeket kellett megkeresni egy héten belül, mindenhonnan egy-egy pecsétet hozni, és a végén jutalom járt. Na mi ezt kincskeresésnek hívtuk :)
Panni készített egy saját térképet a biztonság kedvéért.
Minden alkalommal jókat kirándultunk.
És a végén a jutalom is meglett, egy sziklarajzos sál a múzeumtól!
A Tűzoltóságon nyílt nap volt, úgyhogy egy napra tűzoltók is lettek a lányok!
Persze ez a másfél hónap sem telt el betegség nélkül, sőt, kétszer is belefért (nagyon csúnyán köhögtünk mi, lányok), magas lázzal, fülgyulladással és antibiotikummal megkoronázva (én az antibiotikumot kihagytam, de a többi mind megvolt). De az otthon töltött napok is jól teltek.
Szerencsére Panka a "Pulverheksa" című előadásra meggyógyult, színházba mentünk ketten!
Előadás után megvettük a cd-t a történet rövidített változatával, azóta azt hallgatjuk az autóban minden nap. Már az egész család kívülről fújja a dalokat!
Pannus segített sütni is, mint mindig!
Gigi pedig türelmesen várta, hogy kész legyen!
De aztán mégsem bírta kivárni :D
Már szinte mindent eszik, általában azt kapja, amit mi eszünk. Furcsa, de itt azt mondják, hogy mindent lehet nekik adni 6 hónapos kortól, kivéve tejet és nyers halat, húst. Szóval a sushit még nem kóstolta :D A tejtermékekkel (sajt, túró) azért vártunk 10 hónapot, de a kenyeret például már jóideje eszi. A májkrémes és az avokádós a kedvence. Érdekes, milyen különböző a két lány. Panninak nem kellett semmi, csak az anyatej az első 8 hónapban (utána is nagyon lassan indult meg a dolog), Gigi viszont MINDENT akar! És kiabálósan-mérges lesz, ha nem adunk neki abból, amit mi eszünk!
Az oviban barátság-fesztivál volt még szeptemberben, ahol a szülők is ott voltak, és együtt mentünk végig a barátság-ösvényen! A végén baratáság-szivet kaptak a gyerekek!
Mostmár a sarkvidéki sötétség-fesztiválra készülnek, és lámpásokat festenek.
Mert bizony, már igencsak sötétedik, már csak egy hónapot élvezhetjük a napot (már amennyit látunk belőle). De a jó oldala is van ennek :)
Panni fogorvosi kontroll-vizsgálaton is volt, nagyon ügyes volt! Azt mondták, hogy nagyon ügyesen mossa a fogát, csak így tovább. Kaptunk egy doboz fluor tablettát, amit igazából nem tudom, hogy adjam-e neki. Annyi mindent lehet róla olvasni mostanában...
Ez a hiper-szuper nagylány mostmár úszni is tud (igyekszem hamarosan képeket is mutatni). A hét legstresszesebb fél órája, amíg a medencében vagyunk. Ugyanis Panni többnyire a víz alatt van. Csak úgy löki el magát tőlünk, ha segíteni akarunk neki. Már a hátán is egyedül lebeg - és annyira élvezi! Gigus is nagyon szeret a vízben lenni, és csak úgy ugrál a kis popójával :)
Éppen úszás előtt történt az öltözőben (szeptember 26.-án), hogy amíg én tusoltam, letettem őt a tusoló előtt a földre (mindig így csináljuk), és egyszer csak feltolta magát a hasáról ülésbe! Szerintem fázott a kis pocakja, azért volt olyan motivált, de a lényeg, hogy felült!!! Kb egy hét múlva otthon is rájött, hogyan is kell :)
Nagyon érdekes teknikája van, mert behúzza az egyik lábát maga alá, és valahogy felugrik :D Párszor már kipróbálta Panni "spárgás" felülési módját is. Kúszni is hihetetlenül gyorsan tud! Sőt, még tapsol is :) Viszont visszavisszük ahhoz a fizioterápiás hölgyhöz, akinél korábban is volt már, mert kicsit féloldalas a drágám. Hétfőre kaptunk időpontot. De aktívnak aktív, semmi kétség nem férhet hozzá :D
Betöltötte a 10 hónapot, 7520gramm és 68 centi - igencsak apró :) Kíváncsi vagyok, mit mondanak majd a következő kontrolon novemberben. Fogunk még nincs, de az elmúlt hetekben picit több a nyála, úgyhogy lehet, hogy hamarosan kibújik valami. Viszont az éjszakáink valami szörnyűek. Mostmár ott tartunk, hogy Gigi negyedóránként ébren van, sikítva-sírva ébred. De amint kiveszem a kiságyból, a karomban elalszik. Én már alig élek. Vérben forgó szemekkel járok dolgozni, nem tudom, mit gondolnak rólam :D Az elmúlt 3 hétben Panni is többször bejött a hálószobánkba az éjszaka közepén. Én persze valami eszméletlenül megijedek, minden alkalommal, mert olyan csenben jön, hogy nem ébredek rá fel. Csak arra, hogy elhaló hangon azt mondja "Mamma, mammaaa". Kinyitom a szemem, és egy pillanat alatt felülök, erre ő ott áll az ágy végében. Vagy ami még jobb, ott ül mellettem 10 centire! "Mamma, fordítsd meg a párnám és a takaróm". Ezt eljátszuk éjszakánként kétszer - mégis mindig megijedek :D Ma éjjel (a harmadik megfordítás után) azt mondta, hogy nem tud aludni. Mondtam, hogy másszon be mellém. Az éjszaka hátralevő részében úgyj jártunk körbe-körbe az ágyban mind a hárman, mint az óramutató. Mindig épp oda feküdtünk, ahol Panni helyet hagyott :D
Használatba vettük az idei téli-ruha-kollekciót is :)
Végre megérkezett Nagyi és Gomma is! Pannikám minden másodpercet kihasznált a játszásra, Gomma és Nagyi pedig minden nap jól kimerült. Na de Gigi sem maradt ki a jóból, ő sem szenvedett hiányt a figyelemből, játszásból, szeretgetésből.
Megkereszteltük Gigust is. Gyönyörű volt a kis hercegnőm. Meg a nagy hercegnőm is!
Otthon pedig folytattuk az ünneplést!
Panni elkezdett gimnasztikára járni, és az első alkalommal Nagyi és Gomma is elment vele. Nagyon ügyes volt - és jól elfáradt!
Sajnos a rövid látogatás nagyon hamar véget ért. Pannival láttuk a kifutópálya végéről, ahogy felszállt a repülőgép, és Panni zokogni kezdett (azt hagy ne mondjam, hogy én is). Sokára nyugodott meg, még este, és másnap reggel is sírdogált. "Én nem akarom, hogy hazamenjem a Nagyi és a Gomma, azt akarom, hogy maradjanak még itt! Miért nem maradtak még itt? Nekem úgy hiányoznak! Ki fog most velem játszani?" - mindezt zokogva.
A szívösszetörős pillanatokról beszélve... Panni egy pár hete: "Én azt hiszem nem szeretnék több kistestvért." "Miért drágám" "Mert akkor nektek sohasem lesz időtök játszani velem!"
Panni a legszuperebb Nagytestvér, persze Gigi pedig a legszuperebb Kistestvér. Mikor Ragna reggel felébred, Panni bemászik mellé a kiságyba, és ott huncutkodnak együtt :)
Na de napközben sincs ám hiány a szeretgetésből!
Gigusunk már egy ideje próbálja felhúzni magát, és október 22.-én felállt a kiskádjában (hol is máshol?). Máshol még nem állt fel, pedig nagyon-nagyon szeretne! Mindig próbálkozik, és néha olyan mérges lesz, ha nem sikerül neki! :D
Håvard december 1-ig otthon Gigussal (egyelőre várólistán vagyunk az oviban, utána még nem tudjuk hogy lesz), Panni a nagycsoportban az oviban (ahol nem nagyon szeret lenni), én pedig egyengetem az utam a jövendőbeli karierem felé. Hát, így állnak most Aamot-ék :)