Szerdán újra elbúcsúztunk a Naptól, aki most egy ideig nem kukucskál majd ki a horizont felől. Tudom, mindig azt mondom, hogy az "áprilisi tél" a kedvenc "évszakom", de akkor a késő november és kora' december a második kedvencem. "Mørketid" vagy "polar night" - avagy "sötét idő" vagy "sarkvidéki éjszaka" ide vagy oda, ennek is megvan a maga csodája. Persze, sötét van, de ugyanakkor tele van színekkel is. 11 óra és dél között, amikor a nap a legközelebb van a horizonthoz (alulról), csodálatos színek ragyognak az égen, és tükröződnek vissza a tengeren is. Emellett ugye adventkor a legtöbben kivilágítják a házakat, ablakokat, amitől a hó is aranyszínben ragyog. Olyan gyönyörű!
Az óvodában minden novemberben tartanak "sötétség-partit", amikor az ovi erdejében a tábortűz körül összegyűlhet kicsi és nagy, mézeskalácsot esznek,amit a "lámpás ember" hoz a kosarában és 'forralt bort' isznak (persze alkoholmentest). Az erdő fái pedig a gyerekek által készített lámpásokkal van feldíszítve. Az idén a szülők és testvérek nem lehettek ott, most először (és reméljük utoljára).
25 altai óvoda gyerekei (köztük a miénk is) készítettek egy extra lámpást is, ami Alta főterét díszíti. Ezt minden évben a gyerekek maguk viszik ki, és utána kis ünnepséget tartanak nekik. Az idén az ünnepség is érthető módon elmaradt, de a lámpásokat azért begyűjtötték, és szivárvány alakban kitették a megszokott helyükre.
Azok a gyerekek, akik olyan ügyesek voltak, hogy odaadták a második lámpásukat, cserébe egy matricát kaptak, amit Gigi az ovis vizes-kulacsára ragasztott fel.
Pannival mi is beszaladtunk a bevásárlóközpontba (én a márciusi lezárás óta most voltam itt harmadszor), akkor láttuk, hogy már a templomtér és a sétálóutca is ki van világítva. Az idén persze nem volt ünnepélyes karácsonyfa-gyújtás sem. Panni kérésére, lefényképeztem őt a feldíszített fák előtt.
Pappának születésnapja volt november harmadikán, amit a temetés miatt az azt megelőző hétvégén tartottuk. Furcsa lesz majd ezentúl a születésnapját ünnepelni. Sütöttünk tortát (Pappa sajttortát kívánt), csak a gyertyát felejtettem el beszerezni, ezért improvizálva az itthon talált használt gyertya-választékból nyolcast varázsoltam egy hármasból.
A lányok sok-sok ajándékkal is készültek. <3
A másik ajándékot nem sikerült becsomagolni. :) Igazából már majdnem két hónapja itt parkol Pappa régi álma.
Az idén a Halloween is más volt (de hát mi nem más a megszokottól az idén?). Itt ugye (átvett) hagyománya van a kopogtatásnak, amire a gyerekek már hetekkel előre készülnek. Főleg a mi lányaink, akik egyébként nem sok édességet kapnak. Ráadásul ez volt/lett volna Gigi első beöltözése. A dekoráció azért ugyanúgy megvolt itthon, mint máskor, és a lányok be is öltöztek. Az egyik szomszéddal megbeszéltük, hogy oda mehetnek a lányok kopogtatni, velük úgyis napi szinten kapcsolatban vagyunk (Pappa munkatársa).
Mikor hazaértünk (ja, én Harry Potter voltam, villámmal a homlokon, amit Panni rajzolt rám), itthon még volt egy kis édesség-kincskeresés. Az idén ennyi volt a Halloween, de szerintem a lányoknak így is jó napjuk volt.
Az idei télen ezidáig ijesztően kevés hó esett, és szokatlanul enyhe az idő. Azért fehér minden, de nagyon jól jönne egy kis (20-30 centi) utánpótlás a hétvégén. Aztán még legalább egy méter! De egyelőre sajnos nem nagyon jósolnak havat.
Ennek ellenére azért mi már elkezdtük a készülődést az adventre. Az idén valahogy mindenki érzi, hogy jól esett egy kicsit korábban elkezdeni a hangolódást. A legtöbb háznál már egy bő hete karácsonyi díszben pompázik minden. Mi is mindig megszoktuk várni az első adventi vasárnapot, de az idén már kint van az égősor és felkerültek a piros függönyök is a héten. Ebben a magányos és olyan sok tekintetben másmilyen évben jól esett egy kis színt és reményt vinni a mindennapokba. (a képen még nincs fent a függöny) Ja, és függöny tekintetében (is) látszik hogy mi "vegyes-nemzetiségű" család vagyunk, ugyanis itt a függöny nem divat.
Már elővettem a nagy adventi-és-karácsonyi-dekorációs-dobozt is, a hétvégén biztos a helyére kerül majd pár dolog. A mézeskalács-sütés is tervbe van véve. ;)
Az idén más újdonság is lesz, a korai készülődést leszámítva: karácsonyi manónk érkezik! Én ezzel a hagyománnyal (amerikai, gondolom) tavaly szembesültem először, de olyan aranyosnak tűnt, hogy úgy döntöttünk az idén vágjunk bele mi is. A lányok két hete készítettek neki egy házat, egyedül ragasztották, festették, rajzolták. Minden reggel megnézik, megérkezett-e már a manó. Két nappal ezelőtt már lábnyomok voltak a háza előtt (szódabikarbónában, amit éjszaka újra kellett szórnom, mivel Torres egy az egyben belefeküdt, és, hát, a lábnyomokból nem sok maradt...), ma reggel pedig már egy kis párna, takaró és csillámpor is volt a házikóban (csillámpor mindenhol...). A manó azonban még nem mutatta meg magát. Talán majd a hétvégén. ;)
A délutánok, hétvégék nyugodtan teltek az elmúlt két-három hétben. A kórus novemberben elmaradt, mert nagyon megnőtt a fertőzöttek száma Altában. Mi az úszásra sem vittük a lányokat két hétig, amíg ismeretlen volt a fertőzés forrása.
Sok vihar volt mostanában, ezért benti programként az egyik szombatra mozit szerveztünk, a Lecsót néztük meg. Volt itt minden, mozijegy, büfé pattogatott kukoricával, édességgel, innivalóval. Már szervezzük a következőt. :)
Azért volt egy-két nap csodás hóesésünk. A fejlámpás-lányunk és épp akkor jött haza. :)
