Tropenatt, avagy trópusi éjszaka a sarkvidéken

Nem viccelek, tényleg így hívják. "Tropenatt", vagyis trópusi éjszaka, amikor a hőmérséklet éjszaka sem megy 20 fok alá. Ez itt olyan ritka, hogy saját nevet kapott. Emlékszem, legutóbb 2013-ban volt ilyen. Na és persze most. Négy éjszakát izzadtunk át 20 fok felett. Tudom, magyar viszonylatban ez nagyon viccesen hangzik, de itt ez itt tényleg nagyon meleg.

Szóval, kilábaltunk a bárányhimlőből, és megérkezett a jó idő. Olyan szerencsések voltunk, hogy a barátainktól kölcsönkaptuk a hétvégi házukat amíg ők nyaralni vannak. A múlt hét nagy részén ez volt a főhadiszállásunk. Csodás kis házikó a hegyoldalban, mesés kilátással.

A maritim-témához rák-vacsora dukált! 

Voltunk horgászni a kedvenc helyünkön. A lányok olyan aranyosak voltak, csak úgy sorolták az emlékeket: Annál a fánál fogta Sapi a nagy halat,  itt állt a sátrunk, oda jártunk pisilni, itt raktunk tüzet. :) Most is nagy hal-szerencsénk volt! Először Gigi és én fogtunk egy pisztrángot, szinte azonnal utána Panni is (teljesen egyedül), utána Pappa és Panni dolgozott össze, és Panni merítette ki a halat.

Vak volt az egyik szemére. Gigi szerint azért tudtuk kifogni, mert nem látta, hogy mit kapott be.

Ő sosem úgy akarja fogni a halat, ahogy én szeretném, hogy fogja.

Halszív

Óriás pisztráng-ikra

Vacsorára megsütöttük mind a hármat. Olyan finom volt, hogy sajnos nem volt idő lefényképezni.

Másnap már olyan meleg volt, hogy muszáj volt a tenger közelébe húzódnunk. A hivatalos, regisztrált tengervíz-hőmérséklet csak 9.2C fok volt, de a parton azért jóval "melegebb", 14-15C fok. A lányok imádták, mint mindig. Ezt a tevékenységet folytattuk, egyre bátrabban, a következő napokban is. 

A "norvégosodásom" része, hogy én is belemegyek minden évben.

Gigi nagy boldogságára megtalálta a szörfözős kövét (tavaly is ezen "szörfölt").

Panni megkérdezte tőlem, hogy én miért nem megyek bentebb a vízbe (csak lábszár-középig voltam benne). Mondtam, hogy azért, mert nekem hideg, biztos azért, mert én magyar vagyok. Erre Panni kimegy a partra, és onnan rohan bele nyakig a vízbe, közben kiabál: "Így csinálnak a magyarok!" - hát, én olyan sokáig nevettem ezen. Még most is hallom, ahogy kiabálta. :D

Az egyetlen, ami ilyenkor a csodálatos időtöltést időnként megszakítja, az Panni sikítása. Ugyanis rengeteg vérszívó jószág (értsd: rovar) repked errefelé. Többféle szúnyog, sokféle légy, bögöly, különböző nagyságban, az icipicitől kezdve az elég nagyig. Panni különösképpen fél a bögölytől és még néhány harapós légyfajtától (a szúnyogtól meg ugye hatalmasra dagad mindig), ezért amint egy megközelíti, hangot ad a félelmének (mármint Panni). Ez itteni viszonylatban, úgy percenként kettő. De pár nap kintlét után, amikor már el tudja engedni azt, hogy folyton a körülötte repkedő, zümmögő dolgokat figyeli, egész jól hozzászokik a dologhoz. Megbátorodik azért ő is, csak kell egy pár nap rovar-akklimatizálódás. :)

Sok-sok szép rajz is készült a nyári házban:

Krokodil

Ember fára mászik

Teknősbéka

Panni mostanában mindig sütni akar. Muffint készített a rég nem látott barátnője látogatása alkalmából (Pauline jött, az ovis barátnő). Ez még a nagy meleg előtt készült, azért van rajtuk ruha. Azóta a lányok főleg meztelenül flangálnak idebent.

Gigiéknek disco-prida nap volt az oviban. Egy egész hétig várta ezt a napot, mert feldíszítették az erdőt az óvoda mögött, és üdítő és chips volt a délutáni menü (ami egy évben talán kétszer van, úgyhogy nagyon nagy dolog!).

Végre a kis sarkvidéki kertészetem is elkezdett beérni!

Az általában 16 fokos hálószobában most majdnem a duplája van - nem véletlenül hívják ezt trópusnak! :D 

Persze, minden csoda három napig tart. Jött is a vihar, dörgött, villámlott. A hőmérséklet is normalizálódott a megszokott 12 fokon. 

Végre elkezdtük a kertet is felásni. Már csak hetek kérdése, és kész is! 

Megkaptuk végre az iskolás fotókat is, Facebook-on majd megmutatom ezeket is. :)