A mi drága Ragnánk is elballagott az óvodából. El sem hiszem, hogy iskolás lesz. Engem ismét nagyon megviselt lelkileg a dolog, két napig sírtam. Gigi is szomorkodott, hogy mi lesz majd a barátaival. A nyári szünet után egy teljesen új, de szintén jó kis közösség várja majd az iskolában, augusztus 18.-án.
Az óvoda mögötti erdőben került sor a záró-ünnepségre.
"Gigi, ez biztos te vagy?"
"Biztos!"
Melyik iskolába fogunk járni:
Megkapták az óvodai dossziét, saját rajzokkal és fotókkal az elmúlt négy évből.
Olyan büszke volt!Két hete újabb focimeccsünk volt. Mind a három lánykánk nagyon ügyes volt: a két nagyobb a focipályán, a legkisebb a babakocsiban.
Panni pár napig elég taknyos volt, de egyébként nagyon formában volt. Én az egész napos focis drukkolás közben már éreztem, hogy valami nem stimmelt. Délutánra már lázas voltam. Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára beteg, de az elmúlt két évben biztos nem. Két-három napig nagyon nem éreztem jól magam, és a helyzetet az is nehezítette, hogy Pappa nem volt itthon. Gigi és Pappa után Frida is elkapta. Szerencsére rajtam kívül mindenki megúszta láz nélkül, de Frida taknyossága meglehetősen megnehezítette a nappalokat és az éjszakákat is.
Mostanra majdnem mindannyian tökéletes formában vagyunk. Kivéve Fridát, aki a tegnap kapott oltások után kicsit lázas és nyugtalan.
Minket is elért ám a meleg! Sorra dőltek meg a meleg-rekordok. Újfent megbizonyosodtam arról, hogy én bizony a tél szerelmese vagyok. Na jó, azért a teraszon nagyon jó volt!A lányok a tengerben is fürödtek Pappával. Fridussal nem mertünk kimenni, mert rengeteg szúnyog, bögöly, harapós légy, bogár és darázs éledt most fel hirtelen.
Mikor már kicsit enyhült a meleg, és el lehetett viselni a hosszú ujjút és a hosszú nadrágot, a nagylányok pecázni mentek a kedvenc titkos-helyünkre. Meg is lett az eredménye!
Mennyei vacsora lett belőle!
A hét nagy eseménye, hogy Gigi megtanult biciklizni! Nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Igaz, az elindulást, megállást és kanyarodást még gyakorolni kell, de egyre jobban fog menni az is.
Pappával izgatottan készülünk a szomszédaink szombati esküvőjére. Az otthonunktól körülbelül 200 méterre lesz az esti lakodalom, úgyhogy, ha minden jól megy, és Fridus ügyesen alszik, akkor Mamma és Pappa hajnalig táncol majd. Úgy izgulunk, mint a gyerekek karácsony előtt! Nem is emlékszem, hány éve voltunk utoljára így kettesben. A "hajnalig táncolunk" kijelentésen Pappa jót nevetett, ugyanis én legkésőbb 10 órakor elalszom, tv-nézés közben. :D