Hát, erről jól lemaradtunk...

Pannim 20 hetes! Egészen pontosan 140 napos! És egy kis angyal!

Az elmúlt napokban nagyon jókedvű volt, mosolygott, nevetgélt. Csak a meleg viseli meg szegénykémet. Bizony, meleg van. Olyan igazi, párás meleg. Délután a nap rásütött a hőmérőre, így mutatott 45 fokot. Árnyékban csak 30 volt. Itt jegyezném meg zárójelben, hogy milyen fura nép is ez a norvég. Télen panaszkodik, hogy milyen hideg van, nyáron szidja a dél-norvégot, mert azoknak persze süt a nap, nálunk északon meg esik az eső (jobb esetben csak eső, és nem hó), és hideg van. De mikor örülhetnének a melegnek, csak káromkodnak, hogy milyen meleg van, meg csak arról beszélnek, hogy vajon mikor jön a lehűlés.

Szóval, Pannira visszatérve, szegénykém elég rosszul alszik, pedig már csak egy pelus van rajta a hálózsákban. És így is izzad szegény.

De mikor napközben kint vagyunk a teraszon, az nagyon tetszik neki – csak sok a darázs, úgyhogy anya közben csapkod jobbra-balra. 

Egy ilyen meleg kint lét után kitaláltam, hogy kicsit frissítsük fel Pankát, és beálltunk ketten, Ő meg én a zuhany alá! A kis csibésznek nagyon tetszett, meg persze nekem is.

A csibészségéről még annyit, hogy másodszorra kakkantott le, megint reggel. Épp kenném be a popsiját, és ahogy a lyukhoz értem, hihetetlen nyomással, sugárban csapott ki a kaksa. A karom csuklótól könyékig, a mellkasom keresztben végig olyan volt. A fürdőszoba falát meg egy az egybe telibe csapta. De legalább tudjuk, hogy nincs baj az emésztésével! (kép sajnos erről sincs)

Voltunk megint fizioterápiás vizsgálaton. Most egy másik nőcihez kerültünk, nagyon aranyos, barátságos volt. Ennek ellenére amint Panni meglátta, már biggyesztette is a kis száját. Mindig, mikor már nagyon sírt, kicsit odaadták nekem, hogy nyugtassam meg, aztán öt percig megint bírta. De azt mondták, hogy semmi jelét nem látták annak, amit az előző fizioterapeuta leírt. Ügyesen fordul mindkét oldalára, erős a hasizma, csak hason nem szeret feküdni – de azt gyakoroljuk minden nap. Szeptemberben megyünk majd megint vissza.

Pannit baleset érte! A játszószőnyeg lógókáján lévő elefánttal összetűzésbe keveredett, és bizony az elefánt jól fejbenyomta Pankát. Volt ám sírás utána!

Sikerült elintézni a keresztelőt, augusztus 17.-én lesz a Sarkifény-Katedrálisban. Már rendeltem is a kis tündérkémnek ruhát.

Egyébként sűrű programunk lesz a nyár hátralevő részében. Jövő héten megyünk Hyllestad-ba (nyugat-Norvégia) Håvard-ék nyári-házába. Ott lesz az egész család, leszünk legalább 15-en. Miután onnan visszajövünk, párom dolgozik majd, amennyit csak tud. Augusztus 11.-én kezdődik a bébiúszás – jaj, már úgy várjuk! Panni biztos szeretni fogja, mert fürdeni imád! Állandóan kipancsolja a vizet a kádból! Aztán 12.-én jön Bogica, amit még a bébiúszásnál is jobban várok! Szupi programokkal várom!!! Aztán 19.-én megyünk haza! Jaj, mennyi jó dolog vár ránk a nyáron!

Aztán az ősszel el kell, hogy kezdjek egy kis szakirodalmat olvasni, mert januárban elő kell hogy rukkoljak egy diplomamunka-témával.

Az autónk két napig a Peugeot-szervizben volt, erre az időre kaptunk egy kölcsön-autót. Hát, mondanom sem kell, nagyon szuper volt, teljesen beleszerettünk. Egy teljesen-vadiúj Peugeot 508sw (kombi)! Az isteni új-autó-szagot csak az nyomta el, hogy bizony a mi kis Pannink bukott egy jó embereset benne... kimostam belőle a savanyútej-szagot, amennyire csak tudtam, de az az illat, az már soha nem lesz a régi.

Kicsit sajnálom, hogy a „hónap sztorija” címet már elhasználtam, mert amit most leírok, az már-már hihetetlen!

Vasárnap Pankám nagyon aktív volt, olyan ügyesen fordult az oldalára – mindkettőre! – hogy csak ámultunk! Többször majdnem át is fordult a hasára. Be is írtam a naptárba, hogy „Panni ma majdnem a hasára fordult”. A kis ügyes, úgy örültem neki! Míg a kincsem a padlón volt, kimentem a fürdőszobába egy percre. Håvard jön be utánam a fürdőszobába: „Te fordítottad hasra a Pannit?” „Nem.” „Mert most hason van!” „Az lehetetlen!” – berohanunk a nappaliba, a lány tényleg hason. Képes volt addig hasra fordulni, amíg én pisiltem, és amíg az apja kiment egy bögre kávéért a konyhába. Megfordult!! Panni először hasra fordult!! És egyikünk sem látta… azóta persze egyszer sem csinálta…

Pár tündéri kép az én kis Cukorborsómról (már nem egyszerű lefényképezni sem, mert mindig mozgásban van):

 Az egyik gyönyörű szerelés, amit a Nagyitól kaptam.

 Hú, Apa, olyan finom a térded!

 Sírok.

 De Apa mindig jókedvre derít!

És egy imádnivaló videó: