Vikinganya: A szellemjárta ház

Még egy jó sztori a nyáriházból kimaradt, ezt el kell, hogy meséljem. Ez a ház, amit mostmár csak „nyáriház”-ként emlegetünk, ez volt a nagyszülők lakhelye. Egy nagyon szuper, komfortos ház, egy köpésre a tengerparttól, saját csónaktól. Most voltam itt harmadszorra, és mindig nagyon jól éreztem magam.

Ez alkalommal, a megérkezésünk estéjén, én hamarabb lefeküdtem, mint Håvard. Hosszú volt az utazás, egész nap cipeltem Pankát, fáradt voltam. Lefeküdtem az ágyba, és valamiért olyan fura érzésem volt, még libabőrős is lettem. Felkeltem, megnéztem Pannit (az ő ágya kb. 2 méterre volt a miénktől), ő édesen aludt. Visszafeküdtem, de csak nem tudtam elaludni. Féltem. Ébren voltam egészen addig, amíg Håvard is le nem feküdt.

Másnap reggel mondtam Hildének, a sógornőmnek, hogy jártam az éjjel. Erre ő: „hát, úgy tűnik, a nagypapa megint visszajött”. (???!!!) Elmesélte, hogy első este, mikor ő megérkezett, leesett az ő képe a polcról. Aztán, mikor odament a falilámpához, hogy felkapcsolja, hogy össze tudja szedni az üvegszilánkokat, felkapcsolta a lámpát, hátat fordított neki, a körte szétdurrant, és a lámpa leesett a falról… Egy másik este, miközben vacsoráztunk, az anyósom valamit sütött a sütőben. Evés közben felkelt, hogy lekapcsolja a sütőt. Eszünk tovább. Egy idő után érezzük, hogy olyan égett szag van. Hát kimegy a konyhába, és látja, hogy a sütő vissza van kapcsolva!!! Persze, mindezekre a dolgokra biztos van valami magyarázat, de nekem személy szerint ennyi információ elég volt arra, hogy a hét hátralevő részében ne legyen szorulásom, valamint, hogy csak a párommal együtt mertem lefeküdni. Egyébként nem vagyok abszolúte szellem-ellenes, korábban én is sokszor éreztem, hogy van valaki a hálószobámban. Olyan is sokszor van, hogy remélem, itt van a Mami is, vagy legalább lát minket fentről. Visszatérve a Nagypapára, a család persze örült, hogy megint velünk együtt van, de én csak egy képet láttam a nagyszülőkről, ami az étkező asztal felett lóg – ami számukra biztos egy nagyon kedves emlék, nekem csak két ősz hajú, kissé félelmetes mosolyú idős emberke.

Ma van Bogica névnapja! Hurrá!!! Pankám már alig várja, hogy itt legyél, Körianyu!

Panni – aki egyébként ma 23 hetes – tegnap megint oltást kapott, mindkét combijába. Juj, de szörnyű volt! Az én ölemben ült, úgy kellett a kezeit lefognom, a lábikóját meg a két térdem közé beszorítani, hogy ne mozgassa. Nagyi kérdezte, hogy „és volt sírás?”, hát, mondom, Panni nagyon sírt, én csak kicsit… Az első után hamar megvigasztalódott, de mikor a másodikhoz készülődtünk, már tudta, mi következik. Utána elég sokáig sírt. De szerencsére most sincs semmi mellékhatás, jó kedélyű a kisasszony. Talán a tetanuszos combiját fájlalja egy kicsit. Megint ajánlgatták a hepatitis-oltást. Olyan bizonytalan vagyok, nem tudom beadassam-e neki vagy sem. Még gondolkozunk rajta.

A csajszim méretei a következtők: 6840 gramm, 64,5 cm hosszú és 42,5 cm fejkörfogat. Azt mondták, teljesen normális, már-már unalmasan átlagos. Örültem nagyon, hogy jól gyarapszik, mert mióta ez a terror-dolog kiderült, nekem alig volt tejem. Hál’Istennek, két napja minden a régi, reggelente majd’szétdurranok :)

Viszont megint kaki-helyzet van, vagyis épp hogy nincs. Tegnapelőtt kakilt egy hatalmasat (három nap után) és most megint várva várjuk a következő óriásit.

Végre megkaptam a ’rágcsis’-nyakláncokat, Panni imádja, majd holnap írok róla!
Úgy elaludtam, hogy még az ujjam is kiesett a számból!