Édes mindennapok egy 14 hónapossal

A horrorral kezdem! Ma elsétáltam Pannival a boltba, hosszú kihagyás után - a sarkam miatt ugye nem nagyon tudtam messzire menni, most is papucsban totyogtam, meg vastag kötött gyapjúzokniban. Szóval vásárolunk. Nem sok minden kellett, csak olyan szép idő volt, hogy ki akartam menni egy kicsit. Na meg azért is, mert Panni hétfő óta elég nyűgös - az éjszakáink is eseménydúsak, ma is fél négykor keltünk - és a boltban mindig szeret nézelődni, gondoltam ezzel kicsit lefoglaljuk magunkat. Megálltunk a baba-részlegnél, szemezgettem a pelusokkal, hogy maradjak-e a megszokott méretnél, vagy inkább próbáljunk ki egy nagyobbat. És esküszöm, két másodperc volt amíg lehajoltam a pelenkáért! Mire visszanézek, Pankám HÁTTAL ÁLL a babakocsiban, a tetejében kapaszkodik, és rugózva táncol!!! Egy újabb enyhe szívinfarktuson estem át! Megfordítom, leültetem, elmagyarázom neki, hogy nem szabad felállni, mert véletlenül kipottyan. Erre ő meg csak hangosan kinevet! Gyorsan a pénztár felé vettem az irányt, gondoltam irány haza. Körülbelül öt méterre voltunk a pénztártól, de addig a lány lehúzta mindkét zokniját, és a napszemüvegével, sapkájával, és a vásárolt holmikkal együtt mindent képes volt a földre kidobálni! Mikor lehajoltam a dolgokért, persze megint újabb hangos kacajjal jutalmazott. De szerencsére úgy néz ki, hogy visszatért a jókedve!

Vasárnap (április 19) volt Nagyi szülinapja, Pannitól ezt kapta:

Nem semmi volt ám megcsinálni! (ha valakinek véletlenül nem esne le, ez egy pillangó!) Szegénykémnek nem nagyon tetszett, hogy befestettem a lábait, ráadásul ez a kép is csak a harmadik próbálkozásra sikerült. Azt még finoman hozzáteszem, hogy Panni az egész folyamat alatt végig sírt!

Hétfőn (április 20) volt a 3. házassági évfordulónk - a norvég esküvőnké. Nagyon jól emlékszem erre a napra, olyan ideges voltam! Úgy féltem, hogy Håvard meggondolja magát! Egyedül készültem, közben Skype-on beszéltem Anyával és Apával. Anya segített a hajamat megcsinálni: hátat fordítottam a kamerának, ő meg mondta, hogy még picit így, meg picit úgy. Így visszagondolva, elég vicces volt. Két tanú előtt összeházasodtunk, és utána még lesétáltunk a tengerhez fotózkodni (majd megfagytam). Este elmentünk a két tanúnkkal vacsorázni egy nagyon elegáns helyre (akkor az egyszer voltunk ott, de istenem, milyen finomakat ettünk). Csodaszép nap volt, jó volt, hogy csak mi voltunk, így csak rólunk szólt a nap. De azért rossz is volt, hogy akiket szeretek csak gondolatban ünnepeltek velünk együtt. De egy évvel később otthon aztán jól bepótoltuk!

Kedden (április 21) Panni betöltötte a 14. hónapját! Tudom, közhely, és már százszor mondtam, de repül az idő! Élvezzetek ki minden pillanatot!

És hogy telnek a napjaink egyébként? Csuda mókásan!
Pankám megtanulta egyedül felvenni a sapiját! És miután felveszi, le sem lehet róla venni! Sőt, ha ruhát talál - mindegy, hogy kiét - már fel is húzza - nem mindig a megfelelő testrészre, de ez nem is olyan fontos.

Szerencsére nem válogatós, sőt! Mindent meg akar kóstolni, és minden ízlik is neki. Kövezzetek meg, de a kapucsínóm (hú, de magyarosítok) tejhabját is megkóstolta már, és imádja! És tündéri kis bajusza lesz utána!

A hajunk is növöget már, de azért még konty nem lesz belőle az esküvőre :)

Nem is tudom, mutattam-e már, a cserépedényt, amit a páromtól kaptam. Nagyon finomakat főzök benne. Itt egy "előtte" kép, az "utána" lemaradt, mert már nagyon éhesek voltunk :)

Hogy jártam szegény Torkával! A kis drága annyira vágyik a szeretetre - mostanában eléggé elhanyagoltam - miután Pannit lefektetem mindig jól megdögönyözöm. Egyik este is felvettem, ölelgettük egymást, mikor a másik felem valamivel elég nagy zajt csapott a konyhában, Torres megijedt, és a vállamról startolt el. Pár napig eléggé fájt - főleg, hogy az egyik köröm pont egy anyajegybe ment bele - de mára már a nyoma sem látszik - mármint nem az anyajegynek, a kaparásnak.

Pannikám mostanában nagyon odavan a kutyákért. Ha meglát egyet az utcán, rögtön mondja, hogy VÚÚÚÚ. Ezt a kis kutyust két nagyon kedves altai magyar ismerősünktől kapta:

A hétvégén vendégségben voltunk egy magyar családnál, itt Altán. Hihetetlen, hogy eddig nem találkoztunk! El sem hiszitek, mennyi magyar van itt! Isteni magyarost ettünk: csülkös bablevest, házi szilvalekváros buktát és lángost! A nagyon finom magyar étel, a magyar beszéd, a sok kedves új arc engem annyira feltöltött!!! Pankám pedig találkozhatott egy hatalmas (nem túlzok) kutyussal is! Nagyon izgatott volt a lány! A kutyus meg is puszilta, ő meg csak vigyorgott és mondogatta, hogy VÚÚÚÚ. Olyan aranyos volt!

Bunkert is építettünk Pannival - amit szerintem én jobban élveztem, mint ő. Mindig leszedte a tetőt :)

A végére pedig még egy pár kép a kis balerinámról. Mégiscsak balerina lesz belőle! (meg állatorvos)