Advent első hete - manók, csínyek, mézeskalács

Igyekszünk minél jobban ráhangolódni az adventre, lassan gyújthatjuk a második gyertyát is. Aggódóm, mert az idén valahogy elmaradt az az érzés, ami ilyenkor már mindig a társam szokott lenni. Remélhetőleg csak nem ért még ide. Szinte hihetetlen, de alig van havunk. Annak a kevéskének is a nagy része, ami volt, az éjjel elolvadt. Máskor ilyenkor már nagy hó van. A hónak köszönhetően én néha már októberben karácsonyi lázban égek, de az idén nem jött hó, nem jött a hangulat sem. A tudat pedig, hogy nem lehet együtt a család, csak még jobban azt az érzést kelti, hogy "csak legyünk túl rajta, jöjjön a tavasz, a húsvét, és legyünk végre újra együtt". Persze, a lányok miatt (és azért magunk miatt is) igyekszünk mindent a lehető legmegszokottabb módon csinálni. Dekorálunk, csomagolunk, manózunk - és várjuk az adventi áhítatot.

Szokásunkhoz híven, advent első hétvégéjén mézeskalács sütést tartottunk a lányokkal. Új recept volt, és ragacsosabb a megszokottnál (ezért Gigi arckifejezése...).

Advent első vasárnapján pedig mindig mézeskalács-házat építenek és dekorálnak Pappával.

"Gigi, mosolyogj szépen!" :D

A ház már készen áll, csak a kellékek nem kerültek még ki a ház "kertjébe".

December elsejétől új helyen, de a megszokott stílusban újra adventi naptár várta a lányokat. Nagyon meg voltam elégedve az új helyével, szerintem olyan szép lett (mondom ezt teljesen szerényen). Bár Gigi az első reggel megjegyezte, hogy ő kér még valami édességet, mert "nagyon kicsi volt a csoki a naptárban".

Ami viszont újdonság az idén, az a manónk, aki egy hete érkezett hozzánk, és a Hópihe nevet kapta a lányoktól. Van házikója, ami mindig szépül valamivel kívül-belül. A szabály pedig az, hogy gyerek-kéz nem érhet hozzá, mert akkor elveszíti a varázserejét.

Na de milyen csíntalan manó! Íme, az eddigi "rosszaságok".

Utólag észrevettem, hogy az alsó konzerv tonhal volt, na azt ki kellett cserélnem, mert Torres nem hagyta nyugton! 

Néha pedig jön-megy napközben. Mármint a Manó. Torres főleg alszik. És a lányok imádják. Mármint a Manót. És persze Torrest is. :)

Alakul a ház adventi dekorálása is, de még mindig nem pakoltam ki a "karácsonyi-dobozból"... na majd holnap! :)

A lányok részlegét is "karácsonyosítottuk". Utána Pappával megegyeztünk, hogy igazából mindkettőnknek ez a színes égő a "legjobban karácsony".

A lányok ovis mécsesei is az ablakban vannak már.

A lányok ablakaira is ragasztottam, csak azt elfelejtettem lefényképezni.

Panniék a héten mézeskalácsot sütöttek az iskolában is. Vittek magukkal kötényt, sodrófát, mézeskalács-formát. Még kóstolót is hozott haza.

Gigi az elmúlt napokban elég rossz hangulatban volt, és meglehetősen rosszul alszik. Nem is lepődtem meg, mikor így találtam rá az ágyban éjszaka.

Gigivel kincset is kerestünk. A templomban megrendezésre kerülő "4-éves találkozó" a korona miatt elmaradt, de így is elhozták a gyerekeknek a "4-éves könyvet", egy kincses térképet és egy kincsesládát, amiben a világ legnagyobb kincsét kellett, hogy megtaláljuk (Gigi volt az). Itt éppen keresés közben:

Ez is Gigi keze munkája: egy síelő jegesmedve! Teljesen egyedül lett kivitelezve. :)

A karácsonyi képeslapok megírása folyamatban van, az ajándékok csomagolása úgyszintén. Panni segít a címkézésben.

A szombati terv pedig a karácsonyfa feldíszítése, és talán egy kis sütés is. :) Vasárnap pedig adventi gyerek-istentiszteletre megyünk a Sarkifény-katedrálisba. Igaz, lassan gyújtjuk a második gyertyát is, de addig is égjen itt az első - egy kissé morbid formában is, nagyobbik kislányom kezei által. <3

A végére pedig egy kis norvég nyelvismereti óra. Miután Gommával beszéltünk (aki Svájcban él - és már több, mint egy éve nem láttuk), Panni keresi a táskáját, elővesz belőle egy kutyás könyvet, amit a könyvtárból hozott. "Tudom, hogy ebben olvastam valami "svájcosat"". És tényleg: a "svájcos" a bernáthegyi volt, és a hegyi-mentés. :)