Egy tengeralatti buli

Egy frenetikus születésnapi bulin vagyunk túl, Pannim nagy boldogságára. Delfines bulit szeretett volna, ugyanis neki olyan a delfin, mint Giginek a koala. Szerencsére, 3 évvel ezelőtt csináltunk egy Arieles dekorációt, aminek a maradványait azóta csak ide teszem, oda teszem, de most végre újra fel tudtuk használni.

A buli előtti este feldíszítettük a nappalit.

Másnap reggel a lufik is felkerültek a plafonra.

Reggel, az Aamot-szokásoknak megfelelően énekkel és (a muffin-felelős el nem végzett munkája révén) Ferrero Roche-val ébresztettük a szülinapost.

A Gigitől kapott gyönyörű, kézzel készített karkötőket már az ágyban kibonthatta.

Miközben izgatottan vártuk a barátnőket, elkészültünk mindennel! 

Ajándék-bontás után jöhetett az evés és a torta is!

A tradícióból nem engedünk (még), a szokásos játékok most sem maradtak ki.

Hét éves nagylány. Istenem, milyen hamar megnőttél, drága Pannim! Emlékszem, az első születésnapod előtt éjszakába nyúlóan készültem a "tökéletes" első születésnapra. Készítettem-díszítgettem a koronádat, amit persze nem voltál hajlandó a fejedre venni. Nagyi és Sapi is velünk akkor. Sapi készített neked egy hóembert, és odaültettünk mellé, egy fotó erejéig. Aztán szépen lassan eldőltél. <3

Miután a tengeralatti buliból elmentek a "nagylányok", a szomszéd kisfiúk jöttek át az anyukájukkal, másnap pedig a magyar barátainkkal folytattuk a nagy hétévesünk ünneplését.

A következő napokban folytatódott az ajándékok "összerakása". 

A kórházas legóról utána azt mondta, hogy "Kaptam egy olyat is, amit igazán akartam!"

Gigi is kapott egy "kistestvér" ajándékot, így utána két napig együtt épített a család.

Megígértem Panninak, hogy a születésnapján kiszaladhat a hóba csak egy bugyiban (gondoltam, a buli előtt nem kéne lebetegednie). Azt az egyet nem kalkuláltam bele, hogy veszett hideg volt egész hétvégén. "De mamma, megígérted" - és ugye onnan nincs visszaút. Kiegyeztünk abban, hogy legalább felülre vegyen fel valamit. :D Gigi meggondolta magát amint kinyitottam az ajtót. :D

Olyan gyorsan telnek a napok, szinte hihetetlen, hogy már március van. Délutánonként pedig vagy leckeírás van, vagy úszás, síelés vagy kórus.

Gigi is roppant kreatív! <3

Íme egy angyal, egy polip, egy Torres és egy szivecske. :)

Fárasztóak ám a mindennapok!

Panniék a fenntartható fejlődés keretében bevásárlószatyrot készítettek régi pólókból az iskolában. :)

Múlt hétvégén pedig hatalmas hógolyó-csatát vívtunk, amit utána egy kis szánkózással vezettünk le. :)

Mindkét lánynak volt egy-egy vicces megnyilvánulása a héten. <3

Az elmúlt pár hétben nagyon hidegek voltak. Aztán egyik reggel "csak" -10 fok volt. Erre, mikor Gigi kiszállt az autóból az ovinál, megszólalt: "Pappa! Már nincs is hideg! Mostmár biztos mindjárt nyár lesz!"

Ugyanezen nagylány csütörtökön nem jött haza, hanem a barátnőjéhez, Petrához ment az oviból, és csak este mentünk érte! <3

Egyik este beszélgettünk a lányokkal március 15-ről, mi történt ezen a napon, miért emlékezünk meg róla minden évben. Erre Panni (a két haspókunk közül az egyik) megkérdezi: "És mamma, mit szoktunk enni azon a napon?"

<3

Olyan jó néha csak bekuckolódni, és élvezni azt, ami körül vesz minket. Együtt lenni, odafigyelni egymásra, boldognak lenni. Vagy éppen egy tengeralatti világot berendezni. Vagy síelni. Vagy legózni. Vagy csak nézni ahogy alszanak. Elfelejteni minden mást. 

Amikor egyébként már az egész világon a harmadik hullám tombol, Magyarországon már négy hónapja kijárási tilalom van ,és most újra bezárnak mindent, a norvég nagyvárosokban (ha lehet őket nagynak hívni) is egyre romlik a helyzet, mi itt Altában pedig lélegzet-visszafojtva várjuk, hogy a vajon tovább terjed-e a már megjelent brit mutáns.   

Bő egy éve vagyunk benne. Ki gondolta volna, hogy ez lesz, mikor azt hallottuk a hírekben, hogy Kínában megjelent egy vírus. Gigi eddigi életének egy negyedében pandémia volt, neki most már ez a "normális". Panninak az iskola első osztálya sem éppen a megszokottak szerint alakult.  De közben az idő nem áll meg, bármennyire is szeretnénk kitörölni a fejünkből ezt a hosszú időt, amit a családunk nélkül kellett, és kell még mindig eltöltenünk. Lassan két éve nem voltunk otthon. Két éve, hogy utoljára megfoghattam a nagyszüleim kezét. Az egyikükét már sosem fogom újra fogni. Másfél éve nem láttam a testvéremet. Lassan egy éve, hogy utoljára megölhettem a szüleimet. Hú, hogy lett ilyen melankolikus egy születésnapi buli története? Nehéz, na! Mindenkinek. De egyszer ennek is vége lesz. A Jóisten adjon erőt és kitartást mindenkinek! És szeressük, segítsük egymást, amennyire csak lehet! Hurrá, hétvége!