Tizenkettedik nap

Lassan telnek a napok, de azért alakulunk. A lányok sokkal jobb formában vannak mindketten. Panninak két napja már negatív volt a tesztje, bár még mindig nagyon-nagyon taknyos. A mellkasa is fáj még, bár azt mondja, nem nagyon. Gigi tesztje két napja is pozitív volt még, de ma este újat csinálunk. Ha végre neki is negatív lenne, holnap elhagyhatnák a kis elzárt fészküket. Gigi ma azt mondta, hogy már olyan régóta vannak lent, hogy ő már nem is emlékszik, hogy is néz ki az emelet. Panninak mondtuk, hogy itthon kéne maradnia a jövő héten is. Hétfőn és kedden még tanítás van az alsósoknak, a felsősöknek digitális oktatás. Persze Pannit nehezen viseli, hogy nem mehet iskolába, sokat sírdogált utána. Pénteken beszéltünk a tanárnénijével, aki Panni kérésére egy egész füzetnyi matematika leckét küldött csak neki a szünetre. Mert a barátok hiányán kívül a másik két nagy szomorúsága a testnevelés óra (síelés és korcsolyázás) valamint a matematika órák kihagyása.

Ma kimentünk az udvarra dél körül, mert már nagyon kellett az a friss levegő mindenkinek. Nagyon megenyhült az idő, tökéletes hóember-készítő hőmérséklet és hó-tapadás volt. Bár csak sétálgattunk, mindkét lány gyorsan elfáradt.

Mielőtt lebetegedtünk volna, elkezdtük a szokásos adventi készülődést. Olyan furcsa, a képeket nézegetve olyan, mintha ezek mind hónapokkal ezelőtt lettek volna.

Például sok adventi rajz készült.

Felkerültek a piros függönyök és a csillagok is.

Na meg az asztaldísz is...

Az adventi naptár is a helyére került.

A Télapó is eljött hozzánk.

Még a fát is feldíszítettük!

Sütöttünk nagyon finom mézeskalácsot - el is fogyott pár nap alatt.

Az iskolában is sütöttek, dekorálták is, jó gazadagon.

Gigus lemaradt az ovis mézeskalács sütésről, sőt, sok más adventi/karácsonyi foglalkozásról is, sajnos. De majd bepótolunk mindent, amit tudunk.

Kreatívkodtunk is, ugyanis sok kézműves apróságot rejt az adventi naptár. Persze, amiket az izoláció alatt bontottak ki, azok még várják a sorsukat.

Aztán jött a korona, és minden tervünknek keresztbe tett. De mostmár biztos hamarosan mindenki visszanyeri az erejét. Remélem holnap végre négyen ülhetünk az asztal körül, és együtt gyújthatjuk meg a negyedik gyertyát (a harmadikat nem is gyújtottuk meg...).

Persze a tavalyi kis manónk is visszatért, sőt, nem is egyedül! De őket majd megmutatom legközelebb. Remélem most már a hátunk mögött hagyhatjuk a vírust, és belevethetjük magunkat a karácsonyba! <3