Nagyi születésnapja

Az én drága Anyukámnak ma van a születésnapja! isten éltessen Anyuci!
Gondoltam, készítek egy jó képet Pannikámról, a Nagyi hagy olvadozzon :)
Szerintem a kép szuper lett:

Viszont, mire idáig eljutottam, hát, lett pár ősz hajszálam! Először is nagyon nehéz volt normális művirágot találni, amivel Panka nem szúrja ki a szemét. De ez sikerült. A számítógépem meg direkt szívózik velem, és nem akart közreműködni. Na meg az sem volt egyszerű, hogy a 8 hetes Panka szépen üljön, szépen nézzen, és még a virágot is szépen tartsa. De elégedettek vagyunk a végeredménnyel, szerintem a Nagyi is!
Íme pár kép a folyamatról:

 A szülinapi puszi (nyáladzás, büfi) már csak 3 napot várat magára!

Mindjárt 8 hetes :)

Először is egy kép, ami már régen ide kellett volna, hogy kerüljön:

Holnap hajnalban lesz 8 hete, hogy Pankám megszületett. Úgy rohan az idő, hihetetlen. A kis drágám meg úgy nő, mint a gomba! Már olyan nehéz, hogy nem sokáig bírom cipelni derékfájás nélkül. 

És rengeteget eszik, szinte állandóan. Mostmár szép, nagylányosan tud büfizni is, Sanyi Papi nagyon büszke lesz majd rá. Na, meg már bukik is – nem csoda, annyi kaja után – nem sok jön vissza, és nem is gyakran, de arra pont elég, hogy anya aggódni kezdjen… Tudom, tudom, normális, ha bukik a gyerek…

Pankám napközben nem alszik. Egyáltalán. Fáradtnak nagyon fáradt, rossz passzban van és sírdogál, mert olyan fáradt, de nem alszik. Mikor a babakocsival sétálunk kint a friss levegőn, akkor minden rendben van. De megérzi, hogy átgurultunk a küszöbön, és már ébren is van. Ha néha-néha véletlenül elalszik nappal, olyankor szundikál 2-3 órát. Ez persze megint elég arra, hogy anyának minden baja legyen az idegességtől, hogy most meg miért alszik ennyit ez a lány? Szuszog? Nem meleg? Nem hideg? Csak nem beteg lesz? Néha meg is bököm egy kicsit, csak hogy lássam reagál-e.

Mindennek ellenére, azt kell, hogy mondjam, nem idegeskedek sokat. Látom, hogy eszik, hogy kaki van szinte minden pelusban (vajon nem kakil túl sokat? lehet, hogy hasmenése van?), növekszik, a kedve nagyon jó reggelente, mikor kialudta magát. 

Olyankor nehéz, mikor apa éjszaka dolgozik, és napközben alszik. Mert ha Panka rossz passzban van, csak a kinti séta segít, vagy ha fel-le járkálok vele a lakásban. Az elsővel az a gond, hogy az idő elég rossz mostanában, nagyon szeles, a másodikkal meg az a baj, hogy öt perc után már nem bírok állni, úgy fáj a hátam, derekam. Ilyenkor csak egy megoldás van, a cici. És ez mindig beválik. Egyébként meg imádja az apáját:)

Én persze még mindig vérzek, és már nagyon unom. Az orvos csak annyit mondott, hát, lehet, hogy valami még bent maradt… Kérdem én, nem kéne vele valamit csinálni? Á, nem. Kaptam vérzéscsillapító-gyógyszert (amit, ha abbahagyok vérezni kezdek), és amíg nincs lázam, vagy erős fájásaim, nem nagy a baj. Én azért elmegyek egy nőgyógyászhoz, amint hazaérünk.

A mai nap termése közül pár kép:

Igen, megyünk haza! Már csak pár nap! Nagyon-nagyon várom már, de azért tartok is tőle egy kicsit. Remélem Panka jó hangulatban lesz, és kimondottan élvezni fogja a három le-és felszállást, és az öt órát a repülőn.Mindenesetre, Panka készen áll a 'nyaralásra' :)

6 hét és egy nap :)

Hát, ez a blog-írás nem egészen úgy alakul, ahogy én azt előre elterveztem… azt hittem, majd minden nap leírom, mi történt, Panni mennyit evett, mit csinált, milyen napja volt. Ehhez képest két hete írtam utoljára. Mert bizony annyi időm se nagyon van, hogy kimenjek a fürdőszobába. 

6 hetes és egy napos Pankánk egy olyan csudalény, hogy egyfolytában cicin van – és biológiai felépítésünk, na meg a Jóisten miatt ezt a feladatot Apa nem tudja ellátni – ezért én nem nagyon kelek ki a fotelból. Szerencsére, már néha el-elalszik egy órára napközben is, de azt is csak úgy, hogy a cici az lógjon be az orra elé, mert ha nem érzi az illatát, úgy alvás sincsen. 

Ha kimegyünk sétálni, a babakocsiban nagyon jót alszik, viszont abban a percben, hogy áttoljuk a küszöbön, már ki is pattan a szeme, Anyának csak pont egy pelus-cserére van ideje, és már csatlakoztatni is kell a gyereket a cickóra. A nagyszülők is általában csak így látják skype-on keresztül, a cicin lógva. Csak ha szerencséjük van, akkor épp a másik oldalon van, és így a másik arcát is látják.

Az éjszakákkal viszont semmi gond nincs, 6-7 órákat alszik egyhuzamban. Na jó, olyan is van, hogy nem, de olyankor egy kis tejci után visszaalszik. Hacsak nem kezd el csuklani, mert olyankor még fél órát sétálni kell vele.

Egyébkén nagyon jó kedélyű baba, sokat mosolyog, és imádja, ha anya mindenféle vicces hangokat ad ki. Csináltam pár videót, ezeket majd a picasa-ra is feltöltöm (a legújabb fényképekkel együtt).

Torres nagyon jó nagytestvér, mindig figyel a picúrra, és a babakocsi aljából el sem akar mozdulni.

5 hetes volt, mikor a védőnőnél voltunk méredzkedni, 3760gr, egy egész kilóval több, mint amennyivel született! Olyan nagy már, és olyan nehéz. És még milyen hurkás! A nyakredőiből csak harc árán lehet a becsordogált tejecskét kitörölni.

Rólam csak annyit, hogy „hát velem mindig történik valami” , vagy valami nagyon nem úgy működik, ahogy kéne. Először is, a varratok, amiknek 2 hét után kellett volna kijönniük, nekem egészen pontosan 5 hét után jöttek ki! Meg hát, miért is ne, én 5 hét után megint elkezdtem veszettül vérezni. Épp Pannikám vacsijához készülődtünk, és belőlem elkezdett dőlni a vér. Nem túlzok, folyt! Nem találtam semmi más „segédeszközt” ami a célra megfelelt volna, ezért Pankától vettem kölcsön egy pelust.  Irány az ügyelet. Szegény kislánykám úgy megijedt anya pánikjától, hogy egész éjszaka egy hangja nem volt. Csak nézett tágra nyitott szemekkel. Kivéve, mikor pár percre elaludt, és után sikítva ébredt fel. Persze, mit is várunk az itteni ügyelettől, ahol még egy ultrahang sincs… a doki felhívta a hammerfesti kórházat, és beszélt az ügyeletes nőgyógyásszal. Itt így gyógyítanak, telefonon keresztül. Azt mondták, igazából nem tudják, miért vérzek (honnan is tudnák?), lehet, hogy még mindig maradt bent valami, de nem biztos… (háh?!). Kaptam egy óriásdózist valami vérzéscsillapító-gyógyszerből (8szem 3napig). Tegnap vettem be az utolsó szemet, majd meglátjuk, mi lesz ezután.

Itt még tél van, kétség sem férhet hozzá. Van kb. másfél méter havunk. Eszméletlen. És állandó szélvihar az elmúlt pár napban, úgyhogy nem sokat voltunk kint. 

A szárítógépünk két hete elromlott, és a szerelő majd csak május 7-én tud kijönni. Ez így elég nehézkes, mivel a lakásban a szárítóállvány nem igen fér el, Pankánk meg elég nagy erőkkel termeli a szennyest. A sajátját is, meg anyáét is.

Tegnap (6 hetesen) adtunk neki először tőkehalolajat. Ez olyan büdös, és olyan rossz ízű, hogy én nem bírom lenyelni. De itt nagyon erőltetik, hogy a gyereknek adni kell. És fontos, hogy mosolyogva adjuk! Hát, tegnap anya és apa a legnagyobb fülig érő mosolyát vette fel, és Panka szájába egy pár csepp nedüt csepegtetett. Úgy biggyesztett a drágám! De mi csak mosolyogtunk. Na meg fintorogtunk is utána, meg a mi isteni babaillatú kicsikénk elég erőteljes halolaj-bukéjú lett.

Hirtelen más nem is jut eszembe, Panka is éhes már. Remélem, még ma fel tudom tölteni a képeket, majd meglátjuk, hogy alakul a nap.

Mindjárt megyünk haza, HURRÁS!!!

 Ebből a képből majd sorozat lesz:

 Anya pici szeme fénye: