Vikinganya: 6 hét és egy nap :)

Hát, ez a blog-írás nem egészen úgy alakul, ahogy én azt előre elterveztem… azt hittem, majd minden nap leírom, mi történt, Panni mennyit evett, mit csinált, milyen napja volt. Ehhez képest két hete írtam utoljára. Mert bizony annyi időm se nagyon van, hogy kimenjek a fürdőszobába.

6 hetes és egy napos Pankánk egy olyan csudalény, hogy egyfolytában cicin van – és biológiai felépítésünk, na meg a Jóisten miatt ezt a feladatot Apa nem tudja ellátni – ezért én nem nagyon kelek ki a fotelból. Szerencsére, már néha el-elalszik egy órára napközben is, de azt is csak úgy, hogy a cici az lógjon be az orra elé, mert ha nem érzi az illatát, úgy alvás sincsen.

Ha kimegyünk sétálni, a babakocsiban nagyon jót alszik, viszont abban a percben, hogy áttoljuk a küszöbön, már ki is pattan a szeme, Anyának csak pont egy pelus-cserére van ideje, és már csatlakoztatni is kell a gyereket a cickóra. A nagyszülők is általában csak így látják skype-on keresztül, a cicin lógva. Csak ha szerencséjük van, akkor épp a másik oldalon van, és így a másik arcát is látják.

Az éjszakákkal viszont semmi gond nincs, 6-7 órákat alszik egyhuzamban. Na jó, olyan is van, hogy nem, de olyankor egy kis tejci után visszaalszik. Hacsak nem kezd el csuklani, mert olyankor még fél órát sétálni kell vele.

Egyébkén nagyon jó kedélyű baba, sokat mosolyog, és imádja, ha anya mindenféle vicces hangokat ad ki. Csináltam pár videót, ezeket majd a picasa-ra is feltöltöm (a legújabb fényképekkel együtt).

Torres nagyon jó nagytestvér, mindig figyel a picúrra, és a babakocsi aljából el sem akar mozdulni.

5 hetes volt, mikor a védőnőnél voltunk méredzkedni, 3760gr, egy egész kilóval több, mint amennyivel született! Olyan nagy már, és olyan nehéz. És még milyen hurkás! A nyakredőiből csak harc árán lehet a becsordogált tejecskét kitörölni.

Rólam csak annyit, hogy „hát velem mindig történik valami” , vagy valami nagyon nem úgy működik, ahogy kéne. Először is, a varratok, amiknek 2 hét után kellett volna kijönniük, nekem egészen pontosan 5 hét után jöttek ki! Meg hát, miért is ne, én 5 hét után megint elkezdtem veszettül vérezni. Épp Pannikám vacsijához készülődtünk, és belőlem elkezdett dőlni a vér. Nem túlzok, folyt! Nem találtam semmi más „segédeszközt” ami a célra megfelelt volna, ezért Pankától vettem kölcsön egy pelust. Irány az ügyelet. Szegény kislánykám úgy megijedt anya pánikjától, hogy egész éjszaka egy hangja nem volt. Csak nézett tágra nyitott szemekkel. Kivéve, mikor pár percre elaludt, és után sikítva ébredt fel. Persze, mit is várunk az itteni ügyelettől, ahol még egy ultrahang sincs… a doki felhívta a hammerfesti kórházat, és beszélt az ügyeletes nőgyógyásszal. Itt így gyógyítanak, telefonon keresztül. Azt mondták, igazából nem tudják, miért vérzek (honnan is tudnák?), lehet, hogy még mindig maradt bent valami, de nem biztos… (háh?!). Kaptam egy óriásdózist valami vérzéscsillapító-gyógyszerből (8szem 3napig). Tegnap vettem be az utolsó szemet, majd meglátjuk, mi lesz ezután.

Itt még tél van, kétség sem férhet hozzá. Van kb. másfél méter havunk. Eszméletlen. És állandó szélvihar az elmúlt pár napban, úgyhogy nem sokat voltunk kint.

A szárítógépünk két hete elromlott, és a szerelő majd csak május 7-én tud kijönni. Ez így elég nehézkes, mivel a lakásban a szárítóállvány nem igen fér el, Pankánk meg elég nagy erőkkel termeli a szennyest. A sajátját is, meg anyáét is.

Tegnap (6 hetesen) adtunk neki először tőkehalolajat. Ez olyan büdös, és olyan rossz ízű, hogy én nem bírom lenyelni. De itt nagyon erőltetik, hogy a gyereknek adni kell. És fontos, hogy mosolyogva adjuk! Hát, tegnap anya és apa a legnagyobb fülig érő mosolyát vette fel, és Panka szájába egy pár csepp nedüt csepegtetett. Úgy biggyesztett a drágám! De mi csak mosolyogtunk. Na meg fintorogtunk is utána, meg a mi isteni babaillatú kicsikénk elég erőteljes halolaj-bukéjú lett.

Hirtelen más nem is jut eszembe, Panka is éhes már. Remélem, még ma fel tudom tölteni a képeket, majd meglátjuk, hogy alakul a nap.

Mindjárt megyünk haza, HURRÁS!!!