Holnap hajnalban lesz 8
hete, hogy Pankám megszületett. Úgy rohan az idő, hihetetlen. A kis drágám meg
úgy nő, mint a gomba! Már olyan nehéz, hogy nem sokáig bírom cipelni derékfájás
nélkül.
És rengeteget eszik, szinte állandóan. Mostmár szép, nagylányosan tud
büfizni is, Sanyi Papi nagyon büszke lesz majd rá. Na, meg már bukik is – nem csoda,
annyi kaja után – nem sok jön vissza, és nem is gyakran, de arra pont elég,
hogy anya aggódni kezdjen… Tudom, tudom, normális, ha bukik a gyerek…
Pankám napközben nem
alszik. Egyáltalán. Fáradtnak nagyon fáradt, rossz passzban van és sírdogál,
mert olyan fáradt, de nem alszik. Mikor a babakocsival sétálunk kint a friss
levegőn, akkor minden rendben van. De megérzi, hogy átgurultunk a küszöbön, és
már ébren is van. Ha néha-néha véletlenül elalszik nappal, olyankor szundikál
2-3 órát. Ez persze megint elég arra, hogy anyának minden baja legyen az
idegességtől, hogy most meg miért alszik ennyit ez a lány? Szuszog? Nem meleg?
Nem hideg? Csak nem beteg lesz? Néha meg is bököm egy kicsit, csak hogy lássam
reagál-e.
Mindennek ellenére, azt
kell, hogy mondjam, nem idegeskedek sokat. Látom, hogy eszik, hogy kaki van
szinte minden pelusban (vajon nem kakil túl sokat? lehet, hogy hasmenése van?),
növekszik, a kedve nagyon jó reggelente, mikor kialudta magát.
Olyankor nehéz, mikor apa
éjszaka dolgozik, és napközben alszik. Mert ha Panka rossz passzban van, csak a
kinti séta segít, vagy ha fel-le járkálok vele a lakásban. Az elsővel az a
gond, hogy az idő elég rossz mostanában, nagyon szeles, a másodikkal meg az a
baj, hogy öt perc után már nem bírok állni, úgy fáj a hátam, derekam. Ilyenkor
csak egy megoldás van, a cici. És ez mindig beválik. Egyébként meg imádja az apáját:)
Én persze még mindig
vérzek, és már nagyon unom. Az orvos csak annyit mondott, hát, lehet, hogy
valami még bent maradt… Kérdem én, nem kéne vele valamit csinálni? Á, nem.
Kaptam vérzéscsillapító-gyógyszert (amit, ha abbahagyok vérezni kezdek), és
amíg nincs lázam, vagy erős fájásaim, nem nagy a baj. Én azért elmegyek egy
nőgyógyászhoz, amint hazaérünk.
A mai nap termése közül pár kép:
Igen, megyünk haza! Már
csak pár nap! Nagyon-nagyon várom már, de azért tartok is tőle egy kicsit.
Remélem Panka jó hangulatban lesz, és kimondottan élvezni fogja a három le-és
felszállást, és az öt órát a repülőn.Mindenesetre, Panka készen áll a 'nyaralásra' :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése