Svalbard / Spitzbergák / Longyearbyen dióhéjban

- A szigetcsoport félúton van Norvégia legészakibb csücske és az északi sark között.

- Három lakott települése van, összesen körülbelül 3000 lakossal.  A főváros Longyearbyen.

- Itteni állandó állatok: fajd, sarki róka, jegesmedve, rénszarvas (szárazföldi). Emellett fóka, rozmár, bálnák, stb. Nagyon sok vonuló madár (Longyearbyen-fjord belsejében 2015 nyarán 90 különbözőt számoltak). Az állatkákkal a múzeumban találkoztam.

- Longyearbyen: 2100 lakos, ebből 600 lakos 18 éven aluli! Tele 3 óvoda és egy iskola (6-18 éves korig járnak ide), ahol mindenkinek joga van az anyanyelvén tanulni! 

- Április 20-tól augusztus 23-ig nem megy le a nap.

- Október 26-tól február 15-ig pedig nem jön fel a nap. Longyearbyen-t először március 8.-án éri napsütés, amit minden évben megünnepelnek (Nap-ünnep/Solfest).

- Hideg van, sötét, kedvenc időtöltés a szex (a helyiek elmondása szerint).

- 4000 jegesmedve a szigetcsoporton (a hím kb. 2,5-3 méter hosszú és 800-1000kg) – több, mint lakos!

- Ebből adódóan a városhatárt csak fegyverrel lehet elhagyni. Mivel a jegesmedve a városba is betéved néha, ezért sokan az utcán is fegyverrel járnak. Ez nekik a mindennapjuk egy része, de meg kell, hogy mondjam, nagyon furcsa látványt nyújt, amikor a fiatal anyuka a kislányával együtt jön haza az oviból, és anyuka hátán ott lóg a nagy puska…

- Az itteni rénszarvasok tömzsibbek, rövidebb a lábuk, mint a norvégiai társaiknak. Sőt, a svalbardi rénszarvasok evéskor több jeget és kavicsot esznek meg, mint táplálékot, ezért kb. 7 éves korukra a fogaik teljesen elkopnak, utána pedig éhen halnak. 

- Egyébként pedig mindenhol rénszarvast lát az ember: a boltba menet, kiránduláskor, a reptérre menet, sőt, még reggeli közben is!

- Egész várost 100%-ig melegvízzel fűtik (szén-égetés), amit csöveken juttatnak el mindenhova.

- Autó nem sok van, mivel országút sem nagyon. Főként hószánnal közlekednek. Ebből adódóan természetesen külön járda sincs a gyalogosoknak. Beletelt pár napba, mire rájöttem, hogy a nem túl széles utat ki és hol használja. A síléccel közlekedőknek a 'térfelét' könnyen felismertem, de hogy hogyan osztják fel a maradék részt az autók, hószánok és gyalogosok között - hát, nem volt egyszerű!

- A legtöbb ház cölöpökön áll, mert a talaj kb 500 méterig meg van fagyva és sosem enged ki. Ezért, amikor lefúrnak 8-10 méterre, beleöntenek pár vödör vizet, beleteszik a cölöpöt, és megfagy örökre (permafroszt).

- Itt készítik a világ legészakibb csokiját! És milyen finom!

- Itt található a Nemzetközi Magbank, ahol a világ minden tájáról származó élelmiszernövények magvait tárolják (-18 fokon). 

- Longyearbyen-t a Mikulás városának is hívják. 

- A szigetcsoport kb. 60%-a gleccser. Az itt található gleccserek csupán 1 métert mozognak évente, ezért lehetőség van lemenni néhány gleccser 'gyomrába', a vízfolyásokba.

- Svalbardon az éghajlat miatt nincsenek fák - egyáltalán... egy sem... ennek ellenére, a Longyearbyen-gleccser belsejében van egy levél-ősmaradvány, ami sok-sok millió éves!

- A legtöbb helyen le kell venni a cipőt már az előtérben (szállodák, egyetem, múzeum, stb). Ezeken a helyeken rengeteg vendég-papucs van kirakva, méret szerint. Ez a kép például a templomban készült!

- Az 1900-as évek elején kezdődött meg a szigeten a szénbányászat, amit azóta is folytatnak (bár a legtöbb bányát már bezárták). Itt bányásszák a világ legtisztább szenét! A szénbányászok néha 30 km-re vannak a hegy belsejében! A szén szállítására anno felállított szerkezetek még mindig állnak, sok ezek közül most az elektromos vezetékek felfüggesztésére szolgál. 

- A második világháborúban a németek felégettek mindent. Ennyi maradt a régi városból. 

- Régi repülőtér a ’70-es évekig működött, ahol a befagyott Longyearbyen-fjord jegére szálltak le a gépek (volt, hogy elvétették a ‘leszállópályát’). A képen a régi repülőtér 1-es terminálja (több nem is volt).

- Sok kutatóállomás működik itt, kutatókkal a világ minden részéről. Geológusok, atomfizikusok, tengeri biológusok – csak hogy a legnagyobbakat említsem. 

- Ezek a műszerek az ózon-réteget vizsgálják. Az eredmények azt mutatják, hogy az ózon-lyuk teljesen ‘meggyógyult’ északon, viszont Ázsia felett elég rossz a helyzet.

- A Svalbard Radar a Nap működését és ciklusait vizsgálja, ebből kifolyólag a sarki fény aktivitását is. 

Fentről:

- Itt senki nem hal meg öregségben, csak balesetben (évente 2-7 ember).

 

- Ide bárki jöhet, ha szerez magának lakhelyet, munkát, és a munkájából meg tud élni – mert a ‘szárazföldi’-Norvégia adófizetői nem fognak a svalbardi lakosokért fizetni.

- Ezért nem lehet itt szülni, vagy meghalni – mert az pénzbe kerülne. A temetőbe az '50-es évek óta nem temettek, mivel az állandóan fagyott talajban nem bomlanak le a holttestek - ami ugye egy jegesmedvék lakta helyen nem túl előnyös.

- Senki nem tarthat macskát, mert a sarki rókától elkaphatnak betegségeket (pl. veszettség). Na, nálunk csakis ezért lett kilőve a költözés! 

- Sokan foglalkoznak kutyás szánhúzással (elég erőteljes turizmus épül erre). A kutyákat viszont csak a városon kívül lehet tartani. Egyrészt, mert nagyon hangosak, másrészt pedig az etetésük odavonzhatja a jegesmedvéket - és ezt ugye a lakók nem nagyon szeretnék.

- Itt van Skanidnávia legnagyobb borospincéje is (20 000 üveg). Volt szerencsém az éttermükben vacsorázni, és a borokat is megkóstolni. Csendben megjegyzem, hogy az az 5 pohár bor, amit a vacsora különböző fogásaihoz felszolgáltak, bizony túl soknak bizonyult egy ilyen kicsi testnek, mint az enyém. Elég hamar elaludtam utána...

- Fantasztikusakat ettem az itt tartózkodásom alatt: különleges halakat, rénszarvast, bálnát, fókát...