Babaúszás, és egy először beteg gyerek

Már az elején tudtam, hogy jól döntöttünk. Panni születése óta imádja a vizet, fürdéskor néha akkora pancsolást csinál, hogy a fürdőszoba víz alatt áll utána.

Hétfőnként babaúszásra járunk, és imádjuk! Az először negyedórás lubickolások mostanra félórás úszás-előkészítővé komolyodtak. Kezdéskor és befejezéskor körben állunk, énekelünk, és mindenféle vicces mozdulatot csinálunk a babócákkal (15 gyerek van, egy vagy mindkét szülővel). A gyakorlatok már egész vagányak lettek. Háton úszáskor csak a két válla alatt tartom Pannit, így megyünk a medence egyik szélétől a másikig (közben gyermekem a lábujjait szopogatja). Hason úszásnál pedig csak az alkarom van a mellkasa alatt, sehol máshol nem fogom. Panni közben meg vidáman csapkod a lábaival, a kezeit pedig előre nyújtja és próbálja elérni a kiskacsát, amit dobálunk előtte. Na meg néha a vizet is megnyalja.

A legeslegelső alkalommal sikerült mindjárt megmerítenem... az automatikus záróreflexe mégsem volt olyan automatikus... de csak egyszer fordult elő! Más szülő megmeríti a gyerekét minden alkalommal. Szóval, már nagyon jól megy Panninak, és mostmár én is biztosan és önbizalommal csinálom vele a gyakorlatokat.
Még egy hétfő van hátra az egyes szintből, október 6.-án kezdjük a kettes szintet (ott már merülünk is!).

Hazafele: 

Közben az éjszakázás folytatódik. Hat és tizenkét alkalom között vagyunk ébren éjszaka, sírva ébredünk és csak anyán nyugszunk meg. Hogy mi lehet a baj, még mindig nem jöttem rá. Ezt csak még nehezebbé teszi, hogy Pannim megfázott. Rettegtem a pillanattól, amikor először beteg lesz, hál'Istennek egy elég enyhe dologgal kezdtünk. De Pannim szenved, sír és szörcsög. Nagyon el van dugulva a drágám, de láza nincs, csak hőemelkedése. Próbáltam én a cicákat (vagy ahogy Håvard hívja: katicabogarat) kiszedni az orrából, de nem sikerült, úgy tűnik, feljebb van a probléma. Hát, úgy döntöttem, veszek egy orrszívót. Érdekesség, hogy itt nincs porszívóra szerelhető, itt szájjal kell szívni a csövet. Jó, megpróbáljuk. Először bespricceltünk tengerisós orrsprayvel. A harc itt kezdődött. Mert ez ugye nem olyan egyszerű. A gyereknek már mindene sós volt, csak még az orra nem. De ez mégiscsak gyerekjátéknak tűnt az orrszíváshoz képest. Lefogni a gyereket, mozdulatlanul tartani amíg az orrszívót bedugom, másik lyukat befogom, és elég ideig szívom ahhoz, hogy a cica kijöjjön... Panni csak sír keservesen, mintha az életéért küzdene... Hullanak a könnyei és próbálja a fejét kiszabadítani a kezeim közül... Hát ekkor szívtunk utoljára orrot!

Nem segített a dolgon, hogy hétfőn az úszáson technikai okok miatt, jóval hidegebb volt a víz, mint szokott. Én személy szerint majd' megfagytam...

Huh, négy napja írom ezt a bejegyzést, nem tudom, mikorra érek a végére. Az elmúlt három napban Pannikám már csak kint hajlandó aludni napközben, most is a teraszon szunyál a babakocsiban, gyapjú ruhában, bebugyolálva... Szóval, mikor már azt hinném, hogy ennél rosszabb éjszakánk nem lehet (pedig ezt már hittem sokszor), rá kell jönnöm, hogy de igen, lehet. Panni az este 9-re aludt el, fél 11-kor már fel is ébredt ( én addigra még le sem feküdtem), majd óránként ébredt hajnali 4-ig. 4-től 7-ig ébren voltunk, mert szegénykémnek annyira el volt dugulva az orra, hogy nem bírt aludni. Håvard a héten éjszakás, úgyhogy Panni velem alszik a nagy ágyban.
Az esti elalvást az is nehezíti, hogy a tavalyi hógolyó-dobáló-fiúk az idén a csöngetünk-és-elszaladunk játékot játszák este 8-9 körül... komolyan, agyon tudnám csapni őket, mikor egy este ötször ébresztik fel Pankát!

Itt közben leesett az első hó, és egy napig fehér volt minden. Másnapra a hó elolvadt, de a hegyek fehérek maradtak (igazából volt olyan, amelyiken még a tavalyi hó is rajta volt).

Valami nem stimmel az étvágyammal mióta visszajöttem, nem óhajtok semmit. De az este rájöttem, hogy mégiscsak van valami, amit szívesen ennék. Hát, el is fogyott... szóval, ha bárki ezentúl kedveskedni akar nekem, ilyet kérek!

Holnap megyünk féléves-kontrollra (csak egy hónappal vannak megcsúszva), aztán beviszem a Csajszit a suliba, mert már nagyon hiányolnak minket a többiek :)