Nagyon izgalmas időszak, az biztos! Új ízeket, új dolgokat megmutatni Panninak. De azért kicsit ijesztő is - már olyan nagy lány, hogy lassan egyedül fog enni! És akkor mi lesz a szopizással? Ha a sok finom mindenféle után a cici már nem kell? Ugyanis ennél fantasztikusabb dolgot nem is alkothatott volna a Jóisten. Imádok szoptatni, minden percét imádom. Annyira belsőséges, csak Panka és én. Nagyokat kortyol, közben rám néz. Na meg most már minden és mindenki másra is evés közben. És pörög, forog, cigánykerekezik, ujjat, lábujjat dug be a cici mellé... és nevet huncutul. IMÁDOM!
Szóval, gondot okozott, hogy magyar vagy norvég módra kezdjük a hozzátáplálást. Amíg Magyarországon almával, banánnal, barackkal, krumplival, stb. kezdenek, Norvégiában instant rizspürével és üveges bébiétellel.
Én előre eldöntöttem, hogy saját magam fogom összekotyvasztani a finomságokat. Kezdtük a reszelt alma levével. Nem igazán aratott sikert. Ráadásul mindig öklendezett, ha véletlenül egy icipici almadarab is belement a kanálba. Aztán jött az őszibarack. Ez sem ízlett. Próbálkoztunk még sütőtökkel, édesburgonyával anyatejjel vegyítve. Úgy tűnt, hogy ez utóbbi majd nyerő lesz, de aztán mégsem lett az. Hát, megpróbáltuk a babapépet...és az ízlett a lánynak. Ebből sikerült is talán két kanállal bejátszani a szájába.
Szóval, a technika, hogy első nap kis kanálnyi, második nap kettő, és így tovább, nekünk nem igazán jött be. Mindegy hány kis kanállal próbálkoztam, mindent kiköpött. Elég reménytelennek tűnt a dolog egy darabig. Adtunk neki üveges bébiételt is - alma és keksz - de csak fintort kaptunk. (Bogi ette meg a maradékot)
Mostanra (kb. egy hónappal később) jutottunk el odáig, hogy délelőtt főzök neki édesburgonyát, és ezt töröm össze anyatejjel, és ezt megeszi. Nem sokat persze, és azt is nagyon lassan, de ez már nagyon nagy előrelépés! Estefelé kap egy púpozott evőkanálnyi babagrízt, általában ez is elfogy. Persze biztos, hogy evés közben gyakorolja az összes betűt, amit tud, úgyhogy kaja van mindenhol! Pár nappal ezelőtt mondja Håvard, hogy Panninak sebes a füle. Megnézem, megnyalom. Á, ez csak banán :D
A továbbiakban is nehéz lesz dűlőre jutnunk. Itt azt mondják, hogy spenótot, céklát, glutént nem szabad a gyereknek adni egy éves kora előtt, Magyarországon ezeket kimondottan ajánlják. Itt a tojásnak csak a fehérjét adják egy éves korig, Magyarországon csak a sárgáját... szóval nem egyszerű...
Ráadásul krízis van, tejkrízis. Mert a soha-el-nem-apadó-Kánaán úgy tűnik, mégis elapad. Egyik napról a másikra. Bele vagyok betegedve. De még nem adtam fel! Pumpálok állandóan, iszom azt a sz.r szoptatós teát, és úton vannak más homeopátiás csodaszerek is. Majd meglátjuk... Haha, erről jut eszembe, este megnéztem a Vaklármát! :D De jó volt!
A végére még annyit, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Az éjjel, kómásan kikelek az ágyból (Panni még mindig nem alszik, van, hogy 20 percenként ébren van), és a tőlem fél méterre lévő babaágyig nem értem el, úgy szédültem, hogy elestem. A combom végig kék lett mára. Ma meg egy cipzáros felső volt rajtam. Pannit az ölembe veszem, leülünk. Hát erre a cipzár nem becsípte a hasam?! Ott is jó lila lett. Legközelebb nem merek levetkőzni a babaúszáson, mert majd azt hiszik, vernek.
Itt van pár kép az én kis szerelmemről:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése