Tűzriadó és bombariadó - avagy így utazz egyedül egy félévessel

Péntek éjjel - 12 óra utazás után - visszaértünk Norvégiába. Az első norvég-napunk meglehetősen rosszul telt, Pannikám nagyon nyűgös, nappal is, éjszaka is. Mindezt tetézi, hogy péntek reggel óta alig van tejem..., hogy miért, az rejtély. Ráadásul, úgy néz ki, nem csak a telefonom ment tönkre, hanem a laptopom is... A hangulatomat pedig igen-igen a mélybe húzza, hogy itt már bizony késő őszi idő van. A fákon már alig vannak levelek, azok is sárgák, éjszakánként épphogy nulla fölé kúszik a hőmérő higanyszála (vagy már abban sem higany van?). Hú, csak legyen vége ennek a napnak, és jöjjön a holnap! Mert ahogy Hugicám mondja mindig: "a holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba" - szóval, drága holnap, már nagyon várlak!

De ugorjunk csak vissza péntek reggelre...

Panka szokás szerint mellettem aludt a nagyágyban, de mikor kezdtem magamhoz térni, látom ám, hogy Nagyi is mellettünk fekszik, és közben Bogica is oson befelé. Szóval négyen csajok feküdtünk az ágyban, és Pannikám reggeli élménybeszámolóját együtt hallgattuk. Mert ébredés után be sem áll a szája, csak magyaráz a drágám. A kedvem már ekkor eléggé lefelé húzott, mivel éjszaka döbbentem rá, hogy valamiért nem nagyon töltődnek újra a cicik. Felkeltünk, Körianyu elment dolgozni, mi meg összekészültünk.

A reptéren még gyorsan kártyáztunk egy párat - olyan jó, mikor otthon vagyunk, mindig makaózunk! Közben megérkezett Köriapu is, és volt még egy kis időnk együtt. Egyszer csak, jön a pincérnő (a kávézóban ültünk), hogy el kell hagyni a kávézó területét, mert a rendőrség talált egy ismeretlen eredetű csomagot, ezért a reptér egyik felét kiürítik. Jöttek is Szimat-kutyával, meg mindenféle bomba-elhárító segédeszközzel. Egy idő után újra megnyitották a reptér egész területét, gondolom a "bomba" pedig egy turista szuvenírekkel gazdagon megpakolt, ottfelejtett csomagja lehetett - erről már nem adtak felvilágosítást.
Csináltunk még egy Nagyszülős képet, aztán átmentünk az ellenőrzésen.

Persze, a biztonságiak rögtön ajánlkoztak, hogy majd ők fogják Pannit, amíg én összeszedem mindenünket. Olyan aranyosak voltak - Panni meg csak vigyorgott rájuk, teljesen levett a lábáról mindenkit!
Drága gyermekem a kapu előtti várakozás alatt elaludt,

végig aludta a buszozást a repülőhöz - csak úgy lógott mindene. Elfoglaltuk a helyünket a gépen - Panni még mindig alszik - de több, mint fél órát várni kellett, mert a repülőt nem engedték időben felszállni. Persze Panka felébredt, amint felszálltunk, és másfél órán keresztül aktív szórakoztatást igényelt, amíg Oslo-ba nem értünk.

Úgyhogy rágókáztunk, olvastunk, Tibi-kakasoztunk, és elénekeltünk mindent, ami eszembe jutott. Mikor odaértünk, itt is busszal mentünk be a terminálra, mert még mindig hatalmas fejetlenség volt. Új részeket építenek, amik - ha jól emlékszem - 2018-ra lesznek teljesen kész. A buszon persze egy norvég sem emelte volna fel a hátsóját, hogy én esetleg a gyerekkel - aki megint elaludt, és lógott mindene - meg a nagy csomagommal együtt leüljek, de a csomagomat egy kedves magyar férfi levette a szalagról - elég soványka volt szegény, erőlködött is a 21 kilós csomaggal :)

Jó, akkor megyünk, feladjuk a csomagot. Itt megint minden nagyon simán ment, mert egy dolgozó kérés nélkül leemelte a csomagot, és megcsinált helyettem mindent. Elindultunk a kézipoggyász-ellenőrzéshez, de előtte még megálltunk a webkamera előtt, hogy Nagyi láthasson minket :) Itt állunk, Nagyival telefonon értekeztünk egy gyorsat, mikor rettenetes, fülsüketítő, vinnyogó riasztók szólaltak meg, és közben az összes biztonsági kapu egy pillanat alatt bezárult az emberek körül. Én meg: "hát, figyelj Anya, majd kicsit később visszahívlak". Bemondták, hogy az egész repteret azonnal evakuálják, mindenki sürgősen hagyja el repteret, de nem kell pánikolni (ez így, másfél hónappal a nagy terrorkészültség után nagyon egyszerű volt...). Na, megint a nagy csomaggal, meg a sózsák gyerekkel kimentünk a reptér elé - hirtelen azt sem tudtam, milyen ruhát adjak rá a nagy kapkodásban. Itt álltunk kint, több ezer ember, körülbelül egy fél órát. utána visszamehettünk. A gond most az volt, hogy mindenki, aki a riadó előtt a reptér területén volt, most újra át kellett, hogy menjen az ellenőrzésen. Eszméletlenül hosszú sorok álltak mindenhol, úgyhogy mi pelust cseréltünk, és egy távol eső helyen leültünk, és Panni elkezdett cicizni. Csak azzal nem számoltam, hogy a sor olyan hosszú lett, hogy körbe álltak az emberek az egész reptéren - tőlünk körülbelül egy méterre kígyózott a sor. Aki már látta Pannit cicizni, tudja, hogy ha nyüzsi van körülöttünk, Ő csak bámészkodik. Így volt ez most is, szívott egyet, körülnézett, még egyet, megint nézelődött... Egy idő után úgy gondoltam, megpróbálunk átmenni az ellenőrzésen. A családos részlegre mentünk, de itt is majd' fél órába tellett. De minden rendben volt itt is. A belföldi részlegen nekiálltam kiskocsit keresni, hogy rápakoljam a mindennel-teletömött pelenkázótáskát, és megpróbáljam Pannit is beletenni, amíg veszek egy vizet. Hát, nem volt egyszerű küldetés, de miután az egész repteret bejártuk, találtam egyet. Az én drága babám meg majd' elszállt a boldogságtól, mikor beleülhetett!

Vettünk vizet, meg egy banánt -ezt elosztottuk Pannival magunk közt, és "gyerek-részlegen" el is fogyasztottuk :)

Mindig rágta volna a kocsi szélét, és szokása szerint nagyon huncut volt, mindig csak nevetett, mikor azt mondtam: "nem szabad" :D

Meglepetésemre a gép időben felszállt. Pannika - jó kislányhoz illően - fél nyolc körül bevágta a szunyát, és fél 11-ig, amikor leszálltunk, fel sem ébredt, a mellettünk lévő üres ülésen aludt

- pedig volt egy köztes-landolásunk  Tromsøben, ahol az idei év első sarkifényét láttam a repülőből!

Szóval leszálltunk, Babóka felébredt, és egészen hazáig énekelt. Alig akart éjfél körül elaludni. Az alvás-helyzet sajnos nem sokat változott, legalább ötször vagyunk ébren éjfél és reggel 6 között...
Azért viszont szerencsések voltunk, hogy nem egy nappal később jöttünk, mert olyan szélvihar volt, hogy nem szálltak le a gépek...

Most a hátamon alszik Kisbogár, itt szuszog anya nyakában :)