2020. január 8., szerda

Mérföldkő - 2020, első felvonás

Még csupán a hatodik napjánál jártunk az új évnek, mégis mérföldkőhöz érkeztünk!

De először a legfrissebb, mai hírek!
Panni ma egy kis üvegcsével jött haza az oviból, kiesett a második foga! Azt mondta, hogy ebéd után már nagyon mozgott. Megfogta, érezte, hogy nagyon kibillen és már csak egy pici tartja. És KIHÚZTA!!! Hú, még a hideg is kiráz, nem bírom én ezt!
"Képzeld Mamma, csupa vér lett a tenyerem! És a Louise (4éves) úgy megijedt, hogy elszaladt egy felnőttért!" - és nevet, miközben meséli. :D (a fogat még lentebb is említem majd, de azt még tegnap írtam)
Természetesen le is rajzolta. Jobb oldalon Panni, az új fogaival, bal oldalon szintén ő, ahogy megnézi a foga helyét a tükörben, alatta pedig a kis üvegcse, amiben a fogát hazahozta az oviból.
 Persze a fogtündérre is készülünk :)
A másik szintén mai hír, hogy Gigit nem lehetett rávenni, hogy elmenjünk úszásra, így én itthon maradtam vele. Egy ideje már mondogatja, hogy szeretne olyan hajat, mint Petrának van a Karsten és Petrá-ban (norvég gyerekfilm). Hozzáteszem, Nagyi is mindig kérdezi, hogy "Miért nem vágod már le azt a kobold haját?" Hát, elérkezett a nap, Giginek frizurát vágtunk! Szerintem nagyon édes lett! De ami a legfontosabb, hogy ő is meg van elégedve az új "Petra-hajával".

De vissza a mérföldkőhöz!

Panni már egy ideje nagyon izgatottan várta ezt a napot, január hatodikát. Az iskolai beiratkozás napja! Január 6. volt az első igazi "munkanap" az idén a lányoknak. Kíváncsi is voltam, milyen lesz majd a hangulat, mikor újra korán kell kelni. De a lányok minden reményt felülmúlva jókedvűen ébredtek és készülődtek. Panni persze már nagyon sietett, és sürgette a testvérét is, mivel neki beiratkozás van! Gigi is ügyesen készülődött, minden macera nélkül ült még a bilire is (ha nincs jó kedve, akkor ez nem mindig olyan könnyű...). Igaz, ezen a bizonyos reggelen is bepróbálkozott egyszer, mondván, hogy ő nem megy ma oviba, mert taknyos! Még szívott is rajta egy jó nagyot, csak hogy illusztrálja. De aztán sikerült meggyőzni, hogy mégsem taknyos, úgyhogy elindultunk.
Gigit leadtuk az óvodában. Panni utána meg sem szólalt a 20 perces autóút alatt. Csak nézett ki az ablakon a sötétbe. Izgult. Én is. Odaértünk. Második próbálkozásra meg is találtuk, hogy hová kellett mennünk (elég sok apró épület van). Mikor bementünk az adminisztrációra, jött elénk egy hölgy (mint utólag kiderült, az igazgató). Kedvesen köszöntött bennünket, és beinvitált az irodájába. Azt mondta, hogy gondolta, hogy mi vagyunk azok, mert az összes többi "új gyereket" ismeri, mivel helyiek, és csak egyetlen ismeretlen név volt a listáján, minket pedig még sosem látott. Aztán megkérdezte, hogy beköltöztünk-e már az új házba. Basszus, gondoltam, ezek aztán nagyon jól informáltak!

Panni nagyon szégyenlős volt, de azért ügyesen bemutatkozott, és még a nevét is rá tudta írni a bemutatkozó nyomtatványra. (Itt én megint kicsit sokkolódtam, mert miért várják el azt, hogy az óvodás le tudja írni a nevét? Mit csinál majd az iskolában, ha elvárás az, hogy írjon, olvasson? - na de ez csak egy kis kitérő volt, egyébként nagyon szimpatikus volt a nő) Panni még egy könyvet is kapott ajándékba!
A norvég életszemléletet és nyitottságot tökéletesen tükrözve, a könyv egy kislányról szól, aki az első iskolai napjára készül. Az első napon teljesen egyedül öltözik fel, balerina ruhába, majom álarcba, és még nem is tudom mibe - a szülők pedig természetesen hagyják, hogy abba menjen, amibe szeretne. A háttér sztori pedig az, hogy Ellának (ő a kislány) két anyukája van.
Panni pár nappal előtte készített egy rajzot, amit az igazgató rögtön ki is akasztott a falára.

Hat első osztályos kezdi az iskolát az idén, három fiú és három lány. A napok egy részében össze lesznek vonva a másodikosokkal, így lesz összesen 16 gyerek. A nyárig minden hónapban lesz egy nap, amikor az ottani leendő elsősök és szüleik, és a tanárnő összejönnek, és ismerkednek. Május utolsó hetében már lesz nekik két nap iskolai ízelítő. Addig is, az óvodás csoporttal ellátogatnak az iskolákba, ahol a gyerekek a tanévet kezdik majd, és a mi iskolánk igazgatója és Panni leendő tanárnője pedig meglátogatja őt az óvodában.
Na de ennyit az iskoláról. Jaj, és még annyit, hogy az igazgatóhelyettes és Panni tanárnénije is a szomszédunk lesz.

Most pedig visszalapoznék pár napot a naptárban, egészen szilveszterig. Panni ezt a napot is nagyon várta, mert megegyeztünk, hogy ébren maradhat amíg csak szeretne. Az egész nap jól telt, mindenki jókedvű volt. Mindkét lány nagyon várta a bulit. Így harangoztuk be a szilvesztert, hogy akkor aztán hatalmas buli lesz! (Aki egy kicsit is ismer minket, tudja, hogy micsoda hatalmas bulik szoktak náluk lenni! Aki nem ismer, azoknak elmondom. Nem vagyunk valami nagy bulizósak :D )
Ami az arcukon van, azt karácsonyra kapták egy nagy-nagynénitől.
 Gigi: "Zombiiiiii"
 Panni: "Gigi, most csináljunk valami szépet!"
Nagyon meglepő módon este Gigi sem volt álmos. Itt azért csendben megjegyezném, hogy nyaggatás és erőltetés nélkül mindkét lány lefekszik és elalszik fél 8, 8 óra körül egy átlagos napon. Szóval, Gigi ugyanolyan jókedvűen bohóckodott még 9 órakor is, mint máskor 6-kor. Valószínűleg hozzájátszott a dologhoz, hogy megivott vagy fél liter üdítőt. Karácsonykor kóstolt először buborékost a szomszéd bácsinál, mi pedig szilveszterre vettünk nekik egy almás üdítőt pezsgő gyanánt. Szóval szerintem a cukor doppingolta :D Csak kérte, kérte mindig a "prezsgő"-t. Panni a mai napig nem nagy rajongója sem a buborékoknak, sem az üdítőknek.

Szilveszterkor a kisgyerekes szülők általában 8 óra körül lövik fel a tűzijátékot. Ki is mentünk megnézni. Nagy szerencsénkre (vagy szerencsétlenségünkre) az egyik szomszédunk is lőtt fel tűzijátékot.
Szegény Gigusom nagyon félt (de emlékszem, Panni is ugyanígy volt vele). Ez volt az első alkalom, hogy ő is kintről nézte. Hamar be is akart menni szegényke. Fél 10-kor megkérdeztem, hogy menjünk-e aludni, azt mondta, igen. El is aludt gyorsan. Azt azért meg kell, hogy említsem, hogy olyan jó dolgunk volt két hétig, hogy Nagyi fektette a lányokat minden este, sőt az éjszakai műszakokat is bevállalta. Fizikai fájdalommal járt az első éjszaka Nagyi nélkül, pedig csak háromszor kellett bemenni Gigihez. El voltunk kényeztetve két hétig, na!
De vissza a szilveszterre. Panni is biztos álmosodott, mert 9 órától folyamatosan kérdezgette, hogy mikor lesz már a nagy tűzijáték. Amíg várakoztunk, addig ő elképzelte, és lerajzolta.
(Felhívnám a figyelmet a csodálkozó arckifejezésekre!)
Utána pedig játszottunk pár hatalmas Yatzy partit. Panninak hihetetlenül jó hangulata volt. Az egy dolog, hogy nagyon boldog volt, hogy ő ébren maradhatott. Főleg azért, mert csak ő, Gigi pedig nem. Olyan nagynak érezte magát. De valahogy olyan nagyon jókedvű volt, nem sokszor láttam még ilyennek. Nagyon-nagyon jó esténk volt.
Aztán végre elérkezett a várva várt tűzijáték is! (azért Panni kezét is fogni kellett, és egy idő után megkérdezte, hogy meddig tart még...) Hóesésben sem néztem még tűzijátékot!

De mi sem vagyunk hozzászokva az éjszakázáshoz. Fél egykor jutott eszünkbe, hogy nem nyitottuk ki a pezsgőt, de aztán le is beszéltük magunkat róla. Majd megisszuk máskor.

Az új év első napját az új házunkban töltöttük. Ott van majdnem a sípálya alatt (a sípálya az, ami ki van világítva).
Mikor odaértünk, akkora hó volt, hogy addig senki nem tudott bemenni, amíg az egyetlen sínadrágban érkező személy (én) utat nem tört a ház falánál álló hólapátig, és ösvényt nem csinált.
A lányok jókedvűen játszottak a leendő nappalinkban, amíg mi megméregettük és tervezgettük a szobákat.
 Panni rajzolja, amit lát.
 A hasonlóság fantasztikus! <3

Kedves kis házunk, már alig várjuk, hogy beköltözzünk!
A következő két napban Bogi-Gomma-Körianyu 30. születésnapjára készültünk különböző meglepetésekkel.
Hipp-hipp-hurá!


Közben persze nagyon jól éreztük magunkat.
És persze voltak vicces pillanatok! Bőven!
"Gyere Nagyi, segítek!"
Utána pedig jól elfáradtunk!
Kicsit tv-t is néztek a gyerekek :)
Volt, aki aludt is :)

Január 4.-én (Gomma születésnapján) elég nagy vihar volt, jól behavazódott minden.
 Vaiana a hóviharban
De azért a hóimádókat még ez sem tarthatja vissza :)
Január 5.-én Nagyikát vissza kellett, hogy adjuk Sapinak. Szomorúak voltunk, mint minden búcsúzásnál. Ami a legrosszabb, hogy nem is tudjuk, mikor megyünk haza legközelebb... De a tradíciónkhoz híven, most is a teraszról integettünk és kiabáltunk a repülőgépnek.
Aztán ugye másnap mentünk beiratkozni, és ezzel a nappal visszazökkentünk a "munkás mindennapokba". Én igyekszem az ebédszüneteim egy részét kint tölteni, időjárástól függetlenül. Kedden például hatalmas hógolyók estek, komolyan! Még talán egy perce sem voltam kint, de már úgy néztem ki, mint egy hóember.
A svájci Jézuskánk megkésett csomagja is megérkezett. A lányok nem hittek a szerencséjüknek!
 Panni pedig az oviban jött rá teljesen véletlenül, hogy az új pulcsijuk még világít is!
A végére pedig az idei év első humor-morzsái (nagyon jók!):

Panni (rajta fekszik Gigin): "Addig nem engedlek el, amíg nem mondod a jelszót!"
Gigi: "Jelszó!"

Panni: "Pappa, ehetek egy rágót?"
Pappa: "Igen"
Panni: "Azért megkérdezem a Mammát is, ő a főnök a házban."

Panni: "Gigi, megnézegeted velem a leveleket, amiket Paulinétől kaptam?"
Gigi: "Nem. Most nem. Most a koaláimra fogok gondolni."

Egyik este (is) Gigi nem nagyon fogadott szót a fürdőszobában. Én már kezdtem a türelmem végére járni, mikor megkérdeztem tőle kicsit erélyesebben, hogy "Gigi, hallod amit mondok?!" Erre ő teljes nyugalommal azt válaszolta: "Nem"

Megérkezett a várva várt csomag Svájcból:
Gigi: "Mi van benne, mi van benne? Nagyon nehéz!"
Pappa: "Nem tudom. Ki kell, hogy bontsuk, és akkor majd meglátjuk!"
Gigi: "Szerintem két elefánt."
Pappa: "Elefánt?"
Gigi: "Igen, az elefánt nagyon nehéz!"

Panninak már nagyon mozog a második foga, alig tartja valami. (… ettől még mindig feláll a szőr a hátamon) Ráadásul az új fog mögötte már egy hete kibújt. Panni egyik reggel mondja, hogy most csak befelé dől a foga, mert ha kifelé löki, akkor fáj. Látom gondolkozik. "Mamma, akkor ez a fog nem ki fog esni, hanem be fog esni!"

Óvoda előtti nap az asztalnál:
Én: "Gigi, mit fogsz csinálni holnap az oviban?"
Gigi: "Nem tudom. De ha türelmes leszel, akkor elmondom. Én türelmes leszek"

A végén pedig Gigi és a koalák, Panni ceruzáin keresztül <3 (még a cumi és a felirat is stimmel, a frizuráról nem is beszélve!)

Isten hozott, 2020!