A repülő lányok újabb kalandjai

Rövidülnek a nappalok, fagyossá válnak az éjszakák, visszatért a sarki fény, és a hegyeket is gyönyörű hósipka fedi. A friss, ropogós reggeleket minden érzékszervem boldogan köszönti. Mindjárt itt a tél. 

Egy hónap múlva megyek vissza dolgozni. Már most sajog a szívem, ha arra gondolok, hogy itt kell hagynom az én kis gombóckámat. Frida már hat hónapos lett. Hová repült az idő? Forog, nevet, énekel, már eszik almát és répát. Egy pillanatra sem szeret egyedül maradni, az éjszakákat pedig többnyire a karomban tölti, ébren. Ez az egyetlen hibája; nem alszik. Sem éjjel, sem nappal. De imádom a kis kopasz feje búbjától a lábujja hegyéig. Igaz, a 4-hónapos oltásokat még nem kapta meg, mert "erőforráshiány" van az egészségházban, és még nem került ránk a sor.

Ezzel a kis boldogság-gombóccal és két kívánni-sem-lehet-jobbat nagy testvérével repülőre ültem, és meg sem álltam Magyarországig. Na jó, egy éjszakára meg kellet állnunk Oslo-ban, mivel nem volt közvetlen járat.

A szállodában:

A repülőtéren: "Mamma, odaállhatunk a troll mellé?"

Mamma titka pedig az volt, hogy rendeltem a lányoknak ennivalót a repülőn, amit nagyon nagy örömmel fogadtak.

Végre megérkeztünk!

Három kívánságuk volt a szünetre (ebben a sorrendben): lovaglás, vadaspark, és torta Sapi születésnapján. Mondanom sem kell, mind a három teljesült. 

Amikor csak lehetett, lovagolni mentek. Ott voltunk szinte minden nap. Amikor pedig valamiért nem lehetett lovagolni, drága Pannim akkor is ment, segített amiben tudott. Nagyon ügyesek már mindketten, és imádnak a lovak közelében lenni.

Sapi is beugrott.

Sőt, nem csak két lovas-lányunk van ám! Három! Frida is megkezdte lovas pályafutását!

A vadaspark is nagyon jó móka volt. Biztosan állítom, hogy minden kecskét és őzikét alaposan megetettünk, megsimogattunk. A csacsit különösen.

Sapi születésnapján sem maradt ám el a torta! Frida aludt, ezért nélküle készült kép a tortavágás előtt.

A lányok már épp nekiestek volna a tortának, mikor Fridus felébredt, úgyhogy még egy picit várni kellett.

A szülinapos:

A 10 nap nagyon gyorsan eltelt, de nagyon jól éreztük magunkat mindannyian. Mennyi csodás élménnyel gazdagodtak a lányok most is! Még rakodó-gépeztek is Sapival.

Néhány pillanatkép:

Mi mást játszanának, ha nem istállót, lovaglást és lócsutakolást?

És néhány gyönyörű "beállított":

Az út vissza Norvégiába is könnyen ment. Annyira ügyesek a lányok, türelmesek és segítőkészek voltak végig. Hősök voltak, mind a hárman! Mindenki azt kérdezte, hogy merek nekivágni egy kétnapos útnak három gyerekkel, egyedül. De olyan könnyedén ment minden. Tényleg. Nem kellett kapkodnunk sehol, jókedvűek, izgatottak voltunk végig mindannyian. Igaz, a repülőtéren 7 órát kellett várnunk, ami nekem nagyon sok volt. Panni és Gigi viszont jól eljátszottak, Frida pedig türelmesen pihegett a hordozókendőben (vagy a testvérei ölében). 

Amint felszálltunk a repülőre este 8-kor, már aludt is mindenki. Igaz, Frida csak 10 percet (ahogy azt tőle már megszokhattuk).

Az altai repülőtérre érve kiderült, hogy valahol útközben a csomagunknak nyoma veszett. Vártunk, vártunk, de nem jött. Volt, aki már nem tudott tovább várni.

A lányok nagyon szomorúak voltak, sírtak, amiért a sok szép dolog, amit otthon kaptak, elveszett. Leginkább a két új plüssállatot, Őzit, és Ferkót, a csacsit hiányolták. A jegyzőkönyv felvétele után éjjel fél 1-kor indultunk haza a reptérről. Másnap iskola. Vagyis ez már aznap volt. Viszont kevesebb, mint 24 óra elteltével a csomagunk is megérkezett.

Annyira boldog vagyok, hogy otthon tölthettük ezt a kis időt. Nagyon gyorsan eltelt, de minden nap olyan sok boldogságot adott. Együtt voltunk családdal, barátokkal. Ez a legnagyobb ajándék. "És hogy mehettünk lovagolni" - tenné hozzá Pannim. 

A végére még Pannim osztálykirándulásáról:

Reggel Pappa 7 órakor ment érte autóval, hogy a 11 órai repülőt elérjük. Épp csak ruhát cserélt, evett, és már indultunk is. Nagyon jól érezte magát, sok halat is fogott.

Egy második világháború alatt búvóhelynek használt barlangot is megnéztek.

A feje melletti hűtőtáskában a legnagyobb hala "aludt". :)