Véget ért a nyár. Sajnos, minden szempontból: véget ért a magyarországi nyaralás, jövő héten kezdődik az iskola, sőt, már a fűtést is bekapcsoltuk néhány napja.
A nyáron újra együtt lehettünk mindannyian. Érzelem-dús nyár volt. És meleg. Nagyon meleg.
Nézegetem a fényképeket, és annak ellenére, hogy egy "nyugodt" nyarat hagyunk a hátunk mögött, rengeteg élménnyel is gazdagodtunk. Egy hete érkeztünk vissza a még-mindig-világos-éjszakás, de nagyon kellemesen hűvös északra, és a lányok azóta is csak az élményeiket emlegetik.
(Gomma Tündérkeresztanya és a három lány)
A repülőúton minden rendben volt. Nagyikánk is jött velünk, így könnyen ment minden; három gyerekre három felnőtt. Szerencsére Fridus is ugyanolyan ügyes a repülőn, mint a testvérei. Egyszer sírt csak (de akkor nagyon), mert már nagyon álmos volt. Fél percen belül a repülőn lévő összes baba sírni kezdett - az előttünk ülő fiatal (gyermektelen) hölgy pedig a pillantásával próbált meggyilkolni. Ezt a kisebb malőrt leszámítva nagyon jól ment minden.
A lányokat szinte be sem lehetett könyörögni az udvarról, ugyanis vagy homokoztak, gyümölcsöt szedtek, bicikliztek, fociztak, tollasoztak vagy úsztak. A probléma csak az volt, hogy a hőséget mi felnőttek nem tűrtük olyan jól, mint ők.
Táborozni is voltak, öt napot mindketten, és nagyon jól érezték magukat! Az első két nap együtt voltak, egy szuper kreatív angol-táborban (néhány szuper csajszi szervezésében), de harmadik naptól Panni inkább lovastáborba ment (erről sajnos nincs kép).
Indián-nap:
Egyiptomi nap:
Hollywood-nap:
Azért Panni is készített kézlenyomatot.
Hawaii-nap:
...és amikor a Hawaii-nap eldurvul... :D
Míg Gigi a világot járta körül, Panni terepen lovagolt, csutakolt, patkót tisztított. Volt egy medence is, ahol minden nap hűsítették magukat a hőségben. Pannim meglepően mesélte itthon, hogy a többi gyerek szerint milyen hideg volt a víz, és nekik milyen sokáig tartott belemenni - neki nem. :D
A lovaglás sem maradt ám ki, most sem. Sőt, az idén Gigi is megkezdte lovas pályafutását. El sem tudom mondani, hányszor fakadtam sírva a boldogságtól miközben néztem őket (még most is könnyek szöknek a szemembe, mikor rágondolok). Mivel Gigi most lovagolt először, sok-sok vicces feladatokat csináltak lóháton, hogy szokja, érezze a lovat. A mi csodás lovas-Klárinknak köszönhetően, és persze Játéknak, a lónak, Gigi nagyon élvezte a dolgot, és sokszor hangosan kacagott.
Az a büszke tekintet!
Amikor a "nagy" vezeti a "kicsit". <3
Klári mindig mondta neki, hogy milyen vagány - Giginek ez egy új magyar szó volt a repertoárjában. Kérdeztem is tőle otthon:
"Mit mondott neked Klári, mi vagy?"
"Sündisznó" (ezt az ülésére mondta mindig, mikor ki kellett, hogy húzza magát)
"Nem, én nem arra gondoltam. Tudod, mondta, hogy milyen bátor vagy. Hogy is mondta? Úgy kezdődik, hogy v."
"Sovány" :D
Panni ügetett, vágtázott, sőt, még az ugrás alapjait is kipróbálhatta.
Szeretettel és gondoskodással szorgoskodtak:
Innentől kezdve minden a lovaglásról szólt, és a biciklik, traktorok is lovak lettek, akiket csutakolni, mosni kell, vagy éppen a patájukat kellett tisztogatni.
Vadasparkban is jártunk. Gigi számára, akinek az állatok a mindenei, ez igazi Kánaán volt. Simogatni is lehetett, sőt még etetni is - Gigi nem sok jobb dolgot tud elképzelni ennél.
Gomma ült leghátul a két nagylánnyal:
Mondjuk csak úgy, hogy kicsi és nagy egyaránt nagyon élvezte!
Kisvonatoztunk is!
A vadasparkban a meleg ellenére egészen tűrhető volt az idő, hála a sok fának. Otthon azonban a meleget többféleképp próbáltuk enyhíteni:
Itt is elmondható ugyanaz: kicsik és nagyok (Gomma) egyaránt jól szórakoztak.
Gomma és Panni haj-versenye
Olyan kis szépségesek voltak szalmakalapban, hogy nagyon szerettem volna egy képet csinálni kettőjükről. Hát, sokszor próbálkoztunk...
Végül mondtam nekik, hogy "Lányok, álljatok már normálisan egy kicsit!" :D
Fridusunk is nagyon szenvedett a melegtől. Emiatt az éjszakáink is nagyon nehezen teltek, sokat volt ébren, sokat cicizett. Ennek ellenére 10 egész nap telt el végtermék nélkül. Már nagyon vártuk! A következő egy hét múlva jött, repülés közben. Hát, ez is felkerül az emlékezetes pelenkacserék listájára.
Legkisebb gyönyörűségünk még fülbevalót is kapott a nyaralás alatt!
A nagytestvérek természetesen pecáztak is, amikor csak lehetett.
Halat pucolni is segítettek.
A család nő tagjai kimenőt kaptak egy estére, és a három legszuperebb szomszéddal együtt egy csajos estét töltöttünk. A nagyon finom vacsorát a mi két nagylányunk énekléssel koronázta meg.
Vacsorázni is voltunk, ahol megünnepeltük (többek között), a 15 éves évfordulónkat - másrészt viszont egyszerűen azt, hogy együtt lehettünk.
(engem képzeljetek oda)
Enni mindenki kapott, még Laposka, Nagyi gyerekkori mackója is (mondjuk ez már otthon történt). <3
Panni már pózol. <3
15 éves évforduló
Pappa és a lányok
A szalonnasütés most sem maradhatott el!
Reggeli közös tv-zés, még pizsamában. <3
A sok medencézéstől és izzadságtól Panni haja nagyon nehezen kezelhetővé vált. Volt egy pont, amikor úgy gondoltam (igazából egy idő után ő is), hogy inkább vágjuk le, mert ezt nem bírjuk kifésülni. De mégis sikerült. Igaz, jónéhány könnycseppbe, néhány idegösszeroppanásba, és egy órába tellett, de sikerült. Ezek után Pannus több napig titkon tervezett nekem egy meglepetést. Hát, hatalmas meglepetés volt!
A nyaralás margójára:
Most is nagyon meleg volt, mint mindig. Most is rengeteget ettünk (és híztunk), mint mindig. Konstatáltam, hogy rólam most is meglehetősen kevés kép készült a gyerekekkel, mint mindig. Most is nagyon sokat nevettünk, mint mindig. Most is voltak nézeteltérések, mint mindig. De most is megbeszéltük, mint mindig. Most is nagyon nehéz volt az elválás, mint mindig. Most is sírtunk a reptéren (és már előtte való este, és még utána is), mint mindig. Valahogy, most mégis nehezebb volt az elválás, mint máskor. A lányokat is nagyon megviselte, engem is. Már számolom a napokat, amíg újra együtt lehetünk. Köszönöm az együtt töltött napokat. Drága Családom, nagyon-nagyon szeretlek Titeket!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
