De kezdjük a legelején, mert már az is nagyon vicces volt! A repülőgép este 22.45-kor szállt le. Megbeszéltem a lányokkal, hogy felébresztem őket este, és együtt mehetünk majd a repülőtérre, így jól meglepjük majd a nagyszülőket. A lányok nagyon izgatottak voltak! Panni zokniban feküdt le, hogy még azt se kelljen majd felvenni, mikor felkel éjszaka. Negyed 11 volt, gondoltam ideje felébreszteni őket. Pannival kezdtem. Az első próbálkozásom sikertelen volt, nem bírtam felébreszteni. Nem nagyon tűnt helyesnek egy alvó gyereket felébreszteni... de annyira szerettek volna ott lenni. Gigus már három napja arra készült, hogyan szalad majd eléjük, mikor kijönnek a repülőből... Szóval, második próbálkozásra sikerült Pannit felébreszteni, kisétált a nappaliba. Mondtam neki, hogy csak üljön le a fotelba, amíg kihozom Gigit. Őt úgy vettem ki az ágyból, mint egy zsák krumplit. Meg sem moccant, fel sem ébredt. Kijövök a nappaliba, vállamon az alvó Gigivel, és látom, hogy Panni a fotelban alszik. Úgyhogy a terv megváltozott. Gigit visszafektettem (ő mindebből semmit nem vett észre), Pannit pedig Håvard vitte vissza az ágyba (ő sem reagált).
Viszont reggel nagyon nagy volt az öröm, amikor felébredtek!
Játékból nem volt hiány, azt mondanom sem kell! Pedig az időjárás többször bentre kényszerített minket.
Amikor pedig végre elállt az eső, már mentünk is ki (na jó, néha esőben is kint voltunk).
Egy másik helyen, a két fiú és Panni.
Ez pedig az új házunktól nem messze.
Igaz, a királyrákot nem mi fogtuk, de így is mennyei vacsora lett belőle! A két fiú keze munkája.
Egyik nap, mikor a lányok oviban voltak, elindultunk a szüleimmel sétálni.
Olyan szerencsések voltunk, hogy láthattuk Észak-Norvégia "celeb" bálnáját. Nyár óta Hammerfest és környékén úszkál, mindig az emberek közelségét keresve. Egy ideje azonban itt van Altában, és itt mutogatja mindenkinek a szép kis pofiját. Hatalmas élmény volt!
Megnéztük az új házunkat is!
Nagyival és Sapival esténként sétálni mentem. Az utolsó estén gyönyörű telihold volt!
És még Aurora-hercegnő is megmutatta magát!
A búcsú nagyon szomorú volt, mint mindig :( De miután hazaértünk a reptérről, a kertből integettünk a repülőgépnek.
A zöldséges-gyümölcsös részlegem nagyon szépen teljesített az idén, és teljesít még most is!
Fermentált és kovászos gyermekeim az elmúlt hetekből:
Engem a munka három napra Tromsø-be szólított. Gyönyörű volt a reggel!
Panninak elkezdett mozogni az első foga! Kicsit vicces volt a dolog, mert egyik este kérdezem tőle, hogy mozog-e már valamelyik foga. Mondja, hogy nem. Másnap fogászati ellenőrzésen voltunk, ahol a fogorvos átpolírozta a fogait. Közben egyszer csak megszólalt: "Hú, ez elég laza!" Nekem körülbelül két perc kellett, mire felfogtam, hogy mit is mondott. Azt hittem, a műszerén laza valami... Kérdezem, "hogy mi a laza? A foga?" Hát az volt. Mikor kijöttünk, kérdezem Pannitól, hogy tényleg mozog a fogad? Hát, ő nem tudja. Melyik az? Ő nem tudja, Nem érezted, mikor a fogorvos megpiszkálta? Nem. De innentől kezdve az első három napot a tükör előtt töltötte, és a fogát mozgatta. Miután Pappa mondta neki, hogy minél többet mozgatja, annál hamarabb kiesik (ekkor én nem a legbájosabb arcommal néztem a férjemre), azóta egyfolytában a szájában az ujja, és böködi a fogát. Már nem sok lehet hátra... Megmondom őszintén, végig fut a hátamon a hideg, mikor büszkén mutatja, mennyire mozog már. Én traumaként éltem meg az összes fogam elvesztését. Persze ezt neki nem mondom. Már azt is kitalálták, hogy amikor már nagyon mozog, akkor Gigi kisbiciklije után kötik Panni fogát, Gigi meg majd elindul a biciklivel... nem biztos, hogy Vikinganya ezt végig szeretné nézni...
A fürdőszobánkban egy íróasztal szolgált pelenkázóként. Én ezt ma eladtam. Gigi teljesen kétségbe esett, hogy miért viszi el valaki, az ő pelenkázóját. "De Mamma, hogy fogjuk most kicserélni a popuskámat?" - egyébként már próbáljuk elhagyni a pelust.
