2014. július 26., szombat

Hazaértünk - de hogyan...



Tegnap hazaértünk. Pannim már lefeküdt, én vettem egy forró zuhanyt, és végre jól érzem magam. Megnyugodtam. Itthon vagyunk, itt már semmi bajunk nem eshet. Mert amin tegnap és tegnapelőtt keresztülmentem, azt nem kívánom senkinek… Csütörtök reggel ért el minket a hír, Norvégiát terrortámadás fenyegeti. A nap nagyrészét a tv előtt töltöttük, vártuk a fejleményeket, de nem sokat tudtak mondani. Mi hárman, két gyerekkel, meg azon tanakodtunk, ugyan mit csináljunk. A lehetőségeink a következők voltak:
  1. Elhalasztani a hazautat, és várni – de meddig? Napokat, heteket, egy hónapot? Azt mondták, hogy a támadás a következő napok egyikén várható.
  2. Busszal hazamenni – ez kb. egy hétig tartana, ami egy 5 hónapossal és egy „hiper” gyerekkel nem tűnt túl jó ötletnek.
  3. Hazamenni bérelt autóval.
  4. Mindent úgy csinálni, ahogy terveztük.
És ez utóbbinál maradtunk. Mert a norvég ember nem fél! Mindenki pozitív, mondván, hogy a rendőrség mindent megtesz annak érdekében, hogy megelőzzék a dolgot. És ha ők azt mondják (mert egyébként ezt mondják), hogy nyugodtan csináljon úgy mindent az ember, mint előtte, utazzon, jöjjön-menjen, akkor mi úgy is teszünk. Hát, hagy ne mondjam, hogy az én magyar virtusom egy hasmenéssel társított ébren és sírással töltött éjszakát biztosított nekem. Nagyon féltem. Persze drága kicsi Pannim érezte ezt, és velem együtt ébren töltötte az egész éjszakát. Megkérdeztem a nyugdíjas-háziorvos-nagynénit, hogy van-e nála bármi nemű nyugtató, amit szoptatás mellett is bevehetnék. Norvég lévén a válasza az volt, hogy inkább igyak meg egy pohár bort. Mivel az idegességtől enni sem tudtam, így, ha egy pohár bort megittam volna éhgyomorra (másfél év után először!) akkor engem is cipelhetett volna Håvard, nem csak Pannit… Azzal nyugtattam meg magam, hogy a Jóisten úgyis vigyáz ránk!
A hajóúton minden rendben is volt, a bergeni kikötőben viszont nagyon rossz volt várakozni. Aznap kezdődött egy vitorlás-fesztivál, hangos zene, tömeg, na meg rendőrök – én meg csak szorítottam Pannit magamhoz, és vizslattam mindenkit. A repülőtéren is minden rendben ment, Bergenben is és Oslóban is. Viszont hatalmas fegyverekkel a kezükben sétáló rendőrök jöttek-mentek, tűznyitásra készen. Úgy érzem, hiába próbálom leírni milyen is volt, nem tudom. Még a hideg is kiráz, ha rá gondolok. De megérkeztünk Altába. Igaz, a pilóta olyan keményen tette a gépet, hogy valaki sikítani kezdett a gépen. Panni egész nap nem kakilt, de a repülőn úgy bekakkantott, hogy az egy dolog, hogy neki mindene olyan lett, de nekem is végigfolyt a felsőmön meg a nadrágomon is! Nem semmi a csaj! Viszont attól a perctől kezdve, hogy az autónkba beültünk, Pankám csak vigyorgott meg nevetett! És ezt egészen lefekvésig abba sem hagyta. Körülbelül ez idő tájt, egy rohamosztag szállt ki Altába!!! Valaki betelefonált a rendőrségre, hogy két feketébe öltözött, gyanús alak megy le a sziklák között a tengerpartra. A fegyveresek megérkeztek, a gyanús alakok pedig – mint utólag kiderült – csak helyi lakosok, akik pecázni mentek…

A nyaralásra visszatérve – és az utolsó napot leszámítva – egész jó volt. Kivéve, hogy négy éjszaka 29 fok volt a hálószobánkban. Pannikám alig aludt valamit – persze mi sem sokat. Olyan sokat hallottam ez alatt az egy hét alatt, hogy azért nem alszik, mert nem elég laktató már neki a tejem, hogy komolyan gondolkozni kezdtem rajta, vajon tényleg ez a baj? De örömmel jelentem, hogy az első itthon töltött éjszakáját ébredés nélkül végigaludta!
Panni pancsolt Bendik kismedencéjében és egy rögtönzött kiskádban is, és nagyon imádta! Már alig várom, hogy elkezdjük a bébiúszást!

Pannikának ma van a névnapja! Megünnepeltük egy extra-hosszú fürdéssel és vízfröcsköléssel! Na meg a kedvenc cicijéből kapta a vacsorát!
Hétfőn töltötte be az öt hónapot! Jövő héten viszem majd oltásra, akkor majd megmérem, de szerintem már hét kiló körüli a kisasszony. Már nagyon ügyesen átfordul a hasára, és erős is, ügyesen kinyomja magát! És már párszor – szerintem csak véletlenül – de már vissza is fordult a hátára. Nagyon figyel mindent és mindenkit, a repülőn is egyfolytában a szomszéd fiúval flörtölt… Nekünk meg huszadikán volt a hét éves évfordulónk!
A mai nap nyugisan telt, nagyjából kipakoltam a bőröndből, holnapra már csak apróságok maradtak. Sétáltunk egy jót, quesadillát ettünk vacsira, és mindjárt megyek aludni. Remélem ma is olyan jó éjszakánk lesz, mint tegnap volt!

Holnap, ha lesz időm, felteszem picasara a képeket. Addig is, egy kis ízelítő:
Bergenben, még odafelé:
 Pannika kiszívta anya állát:







Apa fogott nekünk 6(!) tarisznyarákot!


 Kimerülten.

 Bendik.

 Közös ivászat.


 A Ló-hegy.

Sok üzenetre nem válaszoltam az elmúlt két hétben, ígérem pótolom ezt, amint tudom :)

2014. július 22., kedd

A "Hogyan bírjunk ki egy hetet az anyóssal" 10 parancsolata

1. Ha úgy gondolod, hogy egy kisméretű autóban nem férsz be a két gyerekülés közé, és nem tudsz ott ülni egy órán keresztül; hallgass és ne panaszkodj! Mert a végén egy buszon találhatod magad...

2. Ha már nagyon éhes vagy, mert délben még nem volt reggeli, és, ha megpróbálsz a konyhába bemenni bármilyen nemű ennivalóért, de mindig kizavarnak; próbálj meg gyors lenni, mint a villám, és láthatatlan, mint egy szellem - talán el tudsz lopni egy banánt...

3. Ha egy nagynéni ajándékba ad neked egy szoknyát - és olyan szerencsés vagy, hogy még tetszik is, és jól is áll - és az anyósod megjegyzi, hogy ez a szoknya biztos nem jó rád, mert a szülés után jó nagy hasad maradt; ne is halld meg! Te tudod, hogy már csak 1 kiló maradt rajtad!

4. Ha az anyós karjaiban keservesen sír a gyereked, Te próbálnád magadhoz venni, hogy megnyugtasd, de ő nem adja - mondván, hagyni kell sírni, ha nagyon sír, becsukjuk egy szobába, hogy ne halljuk; szedd össze minden erőd (és bátorságod), és tépd ki a gyereket a kezei közül!

5. Akármikor cicire teszed a gyereket, ő mindig megjegyzi, hogy inkább adnál neki tápszert vagy bébiételt; kezdj el dúdolni és szoptass tovább!

6. Ha minden este megjegyzi, hogy vacsorára adj instant tejberizst a gyerekednek, attól majd jobban alszik; folytasd a dúdolást és szoptass tovább!

7. Mikor a taknya-nyála-egybefolyó-uncsitesó napjában többször - valahányszor kimész pisilni - oda van küldve a gyerekedhez, hogy puszilja szájon; imádkozz, hogy elég erős legyen az immunrendszere és ne legyen beteg!

8. Mikor a gyerekednek egy olyan pelenkázó-részleget csinálnak, ami 5 méterre van a csaptól, ezért egyedül nem megy a dolog, mert félsz, nehogy leessenba gyerkőc, erre ő, nem baj, ha leesik, a gyerekcsont nem törik könnyen;  inkább pelenkázz az ágyban, földön, asztalon - annak ellenére, hogy többszörösen meg lett tiltva!

9. Amikor a gyereked végre elaludna, mert az uncsitesó pont nincs a közelben,  ő mindig felébreszti, mondván, minek alszik; hát, szorítsd össze a fogad,  nem tudsz mit tenni, már csak 3 nap van hátra...

10. Megszoksz vagy megszöksz! Ha elég erős vagy, kibirod az egy hetet összeszorított foggal. Csak a gyerekre koncentrálj! Ha nem vagy elég erős... akkor elvesztél!





2014. július 19., szombat

Megérkeztünk Hyllestad-ba

A csütörtök utazással telt, 12 óra, háztól házig. Jól elfáradtunk. De az én kis tündérem megint nagyon ügyes volt! Jókedvű volt, játszott, még aludt is!

Reggel 8-kor indultunk a reptérre. Mindenki nagyon álmos volt, mert az elmúlt bő hétben Pannim kétszer eszik éjszaka.
A repülőn Altától Osloig minden rendben volt, Panni jól szórakozott. A pilóta nagyon vicces volt, azt mondta, hogy az úton torlódás és útmunkálat nem várható :)
A reptéren, amíg vártuk a csatlakozást, egy hires zenész ült mellettünk, és Panka után érdeklődött - aki persze éppen aludt!
Aztán repültünk tovább Oslobol Bergenig, onnan tovább hajóval, aztán még egy darabon autóval. De megérkeztünk!

Pannim még a szokásosnál is rosszabbul alszik, ami egyébként nem csoda, sokan vagyunk, nagy a zaj. A hálószobában 26 fok van, úgyhogy éjszaka is rosszul alszik a drága. Én meg már meg sem tudom mondani, mikor aludtam utoljára 3-4 óránál többet...

Tegnap sétáltunk egy nagyot a jó időben. Az úton visszafelé Panka persze már türelmetlen volt, úgyhogy Apa és én végig énekeltünk, felváltva magyarul és norvégul.

A kikapcsolódást meglehetősen megneheziti egy másfél éves uncsitesó, aki a leghiperebb-elevenebb gyerek, akit valaha láttam. Nem akarok nevelési dolgokba belemenni, de állandóan arra biztatni egy köhögő, taknya-nyála-egybefolyó gyereket, hogy puszilja szájon(!) az én csöppségemet, nekem valahogy nem nagyon oké... Arról nem is beszélve, hogy szerintük az is tök normális, hogy fejbe rúgja, üti, csípi Pannit, vagy éppen véletlenül ráesik vagy felébreszti, mikor végre elaludt. Szóval egy ideg vagyok állandóan...

De reméljük strapabíró a lány, és átvészeli ezt a hetet sérülések nélkül :)

Megpróbálok feltenni pár képet,  és még jelentkezek, ha tudok :)










2014. július 15., kedd

Hurrá, nyaralunk! - mindjárt



Vasárnap délután vasalok. Pannim tőlem egy méterre a földön, eszi a rágókáját, nézi, ahogy a szél fújja a fákat. Vasalok. Pannira nézek. Rág. Vasalok. Pannira nézek. Most a kezét rágja. Vasalok. Pannira nézek. Panni a HASÁN van, engem néz és vigyorog! Megfordult! Megint! És én lemaradtam róla. Megint!

Azóta is többször volt már nagyon közel. Viszont visszafordult a hasáról a hátára! És ezt láttuk! Bogi azt mondja, hogy szerinte Panni állandóan forog oda-vissza mikor nem látjuk. Hát, kezdek én is elgondolkozni rajta…
De, nem is! Ma (kedd) láttuk háromszor, hogy megfordult! Még tanúnk is van rá!

Fogunk még nincs, de rágunk mindent ezerrel. Találtam – egy ismerősömön keresztül – egy nagyon jó kis oldalt, ahol olyan ékszereket árulnak anyukáknak, amiket a babócák kedvükre rághatnak. Ez egy olyan 2in1 dolog. Anyuci felvehet egy csini nyakláncot – ami feldobja a nyálas-büfis felsőt – és Pannika nyugodtan rághatja. Okos! Mindjárt rendeltem is egy nyakláncot és egy karkötőt. Magyarországra rendeltem, mivel mi hol itt, hol ott vagyunk az elkövetkezendő hetekben, úgyhogy majd Bogica hozza nekünk augusztusban. Már nagyon várjuk – az ékszereket is, meg Körianyut is! Szóval a nyaklánc teszteléséről augusztusban jelentek. Addig is nézzetek rá erre az oldalra, nagyon jó dolgok vannak:

A pelussal gondban vagyunk. Nem találok egy olyat, ami minden szempontból jó lenne. Próbáltunk már Liberót (eddig ez a legjobb, de nem jó a derékrészekifolyik a kaka), Pampers-t (nagyon jó a derékrész, de szoros combnál, ráadásul szerintem pirosabb a popsi tőle), és Tesco-st (túl magas, túl merev, túl vastag). Úgyhogy most megint egy új fajtát tesztelünk. Csak megtaláljuk az igazit mielőtt szobatiszta lenne…

Csütörtökön indulunk a nyári-házba. Már csomagolás-idegbajom van. Panninak rengeteg dolgot kell vinnünk – a ruhákon (amiből rengeteg kell, mert vagy kakis vagy büfis lesz pár óra viselet után) kívül persze pelenka, higi dolgok, babakocsi, autós ülés, ágynemű… nekem a lényeg, hogy a cicipumpám ott legyen, a többi nem számít. Na de, hogy mindezt, és a mi cuccainkat is hogyan csomagolom be egy bőröndbe (mert Apa azt mondta elég az, csak egyet fizess!), az még rejtély… Jó lenne valahogy egy gyors hajmosásra meg lábgyantára időt szakítanom… meg Apa haját is le kéne vágnom… és ha még a körmöm is ki tudnám festeni, szuper boldog lennék. De minden biztos nem jön majd össze – majd kihagyom Apa hajvágását, hahaha! Á, nem, azzal kezdem majd.

Torkára egy barátunk, Erlend vigyáz majd – kétnaponta majd eljön etetni, itatni, kakit kivinni, szeretgetni.

Ma voltunk a templomban, leadtuk Panka születési anyakönyvi kivonatát. Aztán vettünk anyának pár nyári cuccot, meg ettünk egy fagyit is. Van egy új hely, ahol joghurt-alapú fagyit árulnak, önkiszolgálós, nagyon menő! És persze finom is.

Megjöttek a ruháim, amiket az esküvőre rendeltem. Nagyon elégedett vagyok velük. És igaza volt a mérettáblázatnak, mert igencsak fura formám van. Az egyik ruha mindenhol tökéletes, csak a tejcsárdákat nem tudom benne elhelyezni…

25.-én jövünk vissza, remélem a hétvégén lesz időm mindenről beszámolni. Kívánjatok légörvénymentes három órát, mert csütörtökre vihart mondanak!!!

A Sarkifény-Katedrális előtt Apával:
 Így aludtam a babakocsiban:
 És ilyen ügyesen tudok buborékot fújni!


Hát, ez a lány vagy fogzik, vagy meg van veszve :D

2014. július 13., vasárnap

Ha Isten becsuk egy ajtót, valahol máshol kinyit egy ablakot…



Figyelem!
A nyugalom megzavarására alkalmas gondolatok következnek!

Este, lefekvés előtt, néztem, ahogy Pannit viszi ki az apája a fürdőszobába. Olyan nagylány! Milyen icuri-picuri volt, mikor először a kezembe adták. És most már nagy, igazán nagy. Aztán arra gondoltam, hogy milyen szerencsések vagyunk. Na meg arra is, hogy két évvel ezelőtt milyen nagyon szerencsétlennek éreztük magunkat. Bennem egy világ dőlt össze, mikor megtudtam, nem eshetek spontán teherbe. Pedig minden hetedik pár a világban ugyanilyen problémákkal küzd. De hát hogy lehetek én ilyen szerencsétlen, hogy én is pont egy „hetedik” vagyok? Amikor más egy átbulizott éjszaka után, részegen, fogamzásgátló mellett lesz terhes. Igazságos ez?! A másik oldalon meg ott van az, hogy aki nincs ebben a helyzetben, nem érti meg. Körülbelül az idő tájt, mikor mi megkaptuk a rossz hírt, kiderült, hogy a sógornőm babát vár (és ő sem volt tervezve). Én olyan nagyon féltékeny voltam, és olyan nagyon igazságtalannak tartottam ezt az élettől! És megértés helyett a családnak arról a részéről pedig csak azt kaptam, hogy nem baj, ha nekem nem lehet, örüljek, hogy nagynéni leszek, így is lesz gyerek az életemben.
Minden lombikos beültetésnél 30% esélyt adnak a sikernek. És mi megcsináltuk! Mi benne voltunk a 30-ban. Hogy is lehettünk ennyire szerencsések? Hogy is lehetünk ennyire szerencsések, hogy ez a kis manó most itt szuszog a kiságyában? A Jóisten meghallgatott minket!

Hogy mindez miért is jutott most az eszembe? Még Bugyin jártam iskolába. Volt pár vagány lány, akiktől igencsak tartottam – mivel én, hát, hogy is mondjam, elég gyügyüszke voltam. Egy ilyen "vagány" lány van túl élete első lombikján. Különbözőek voltunk (vagyunk? nem tudom), de mégis egy a célunk, hogy anyák legyünk. Az én álmom már teljesült, az övé sajnos még várat magára. Tiszta szívből kívánom neki, hogy sikerüljön, mert én már tudom, ez az élet igazi értelme. Imádom ezt a csöppséget, ő a mindenem, érte élek. És most pityergek. Mert boldog vagyok, igazán boldog (meg biztos a szoptatós hormonok is tesznek rá egy lapáttal).

Csak hogy ne ilyen melankolikusan zárjam az estét:
Augusztusban esküvőre vagyunk hivatalosak. Rendeltem magamnak két ruhát az internetről. – mert én úgy normálisan vásárolni nem tudok, bemenni az üzletbe, kinézni, felpróbálni, dönteni, nekem lehetetlen. A neten meg megnézem 25-ször ugyanazt a pár ruhát, ami tetszik, és körülbelül egy hét után megszületik a döntés). Szóval, a ruha megvan, milyen méretet rendeljek? Van mérettáblázat. Jó. Elő a centit. Megvan. Mellbőség alapján xxl-es(?) ruha kell, derékbőség alapján m-es(ez oké), csípőbőség alapján xs-es(?). Hát, 38-ast rendeltem, majd meglátjuk. Ezek alapján azt hiszem, megállapíthatom, hogy körte-formám van. De még csak nem is a normális-körte. Az én körtém fejjel lefelé áll!

Tej-jelentés: a tejhelyzetről csak annyit, hogy ha az ősszel megint tej-krízis lesz Norvégiában, én megoldom! Pár napja dobtunk ki 20 kiló(!) lefagyasztott anyatejet, mert már nem fért több a fagyasztóba. Szóval, így állunk.

Csütörtökön megyünk nyaralni, előtte még írok!

És az én kis bébi-bogyóm, újszülötten, pár naposan:



2014. július 11., péntek

Hát, erről jól lemaradtunk...


Pannim 20 hetes! Egészen pontosan 140 napos! És egy kis angyal!

Az elmúlt napokban nagyon jókedvű volt, mosolygott, nevetgélt. Csak a meleg viseli meg szegénykémet. Bizony, meleg van. Olyan igazi, párás meleg. Délután a nap rásütött a hőmérőre, így mutatott 45 fokot. Árnyékban csak 30 volt. Itt jegyezném meg zárójelben, hogy milyen fura nép is ez a norvég. Télen panaszkodik, hogy milyen hideg van, nyáron szidja a dél-norvégot, mert azoknak persze süt a nap, nálunk északon meg esik az eső (jobb esetben csak eső, és nem hó), és hideg van. De mikor örülhetnének a melegnek, csak káromkodnak, hogy milyen meleg van, meg csak arról beszélnek, hogy vajon mikor jön a lehűlés.
Szóval, Pannira visszatérve, szegénykém elég rosszul alszik, pedig már csak egy pelus van rajta a hálózsákban. És így is izzad szegény.

De mikor napközben kint vagyunk a teraszon, az nagyon tetszik neki – csak sok a darázs, úgyhogy anya közben csapkod jobbra-balra. 



Egy ilyen meleg kint lét után kitaláltam, hogy kicsit frissítsük fel Pankát, és beálltunk ketten, Ő meg én a zuhany alá! A kis csibésznek nagyon tetszett, meg persze nekem is.
A csibészségéről még annyit, hogy másodszorra kakkantott le, megint reggel. Épp kenném be a popsiját, és ahogy a lyukhoz értem, hihetetlen nyomással, sugárban csapott ki a kaksa. A karom csuklótól könyékig, a mellkasom keresztben végig olyan volt. A fürdőszoba falát meg egy az egybe telibe csapta. De legalább tudjuk, hogy nincs baj az emésztésével! (kép sajnos erről sincs)

Voltunk megint fizioterápiás vizsgálaton. Most egy másik nőcihez kerültünk, nagyon aranyos, barátságos volt. Ennek ellenére amint Panni meglátta, már biggyesztette is a kis száját. Mindig, mikor már nagyon sírt, kicsit odaadták nekem, hogy nyugtassam meg, aztán öt percig megint bírta. De azt mondták, hogy semmi jelét nem látták annak, amit az előző fizioterapeuta leírt. Ügyesen fordul mindkét oldalára, erős a hasizma, csak hason nem szeret feküdni – de azt gyakoroljuk minden nap. Szeptemberben megyünk majd megint vissza.

Pannit baleset érte! A játszószőnyeg lógókáján lévő elefánttal összetűzésbe keveredett, és bizony az elefánt jól fejbenyomta Pankát. Volt ám sírás utána!

Sikerült elintézni a keresztelőt, augusztus 17.-én lesz a Sarkifény-Katedrálisban. Már rendeltem is a kis tündérkémnek ruhát.

Egyébként sűrű programunk lesz a nyár hátralevő részében. Jövő héten megyünk Hyllestad-ba (nyugat-Norvégia) Håvard-ék nyári-házába. Ott lesz az egész család, leszünk legalább 15-en. Miután onnan visszajövünk, párom dolgozik majd, amennyit csak tud. Augusztus 11.-én kezdődik a bébiúszás – jaj, már úgy várjuk! Panni biztos szeretni fogja, mert fürdeni imád! Állandóan kipancsolja a vizet a kádból! Aztán 12.-én jön Bogica, amit még a bébiúszásnál is jobban várok! Szupi programokkal várom!!! Aztán 19.-én megyünk haza! Jaj, mennyi jó dolog vár ránk a nyáron!
Aztán az ősszel el kell, hogy kezdjek egy kis szakirodalmat olvasni, mert januárban elő kell hogy rukkoljak egy diplomamunka-témával.

Az autónk két napig a Peugeot-szervizben volt, erre az időre kaptunk egy kölcsön-autót. Hát, mondanom sem kell, nagyon szuper volt, teljesen beleszerettünk. Egy teljesen-vadiúj Peugeot 508sw (kombi)! Az isteni új-autó-szagot csak az nyomta el, hogy bizony a mi kis Pannink bukott egy jó embereset benne... kimostam belőle a savanyútej-szagot, amennyire csak tudtam, de az az illat, az már soha nem lesz a régi.






Kicsit sajnálom, hogy a „hónap sztorija” címet már elhasználtam, mert amit most leírok, az már-már hihetetlen!
Vasárnap Pankám nagyon aktív volt, olyan ügyesen fordult az oldalára – mindkettőre! – hogy csak ámultunk! Többször majdnem át is fordult a hasára. Be is írtam a naptárba, hogy „Panni ma majdnem a hasára fordult”. A kis ügyes, úgy örültem neki! Míg a kincsem a padlón volt, kimentem a fürdőszobába egy percre. Håvard jön be utánam a fürdőszobába: „Te fordítottad hasra a Pannit?” „Nem.” „Mert most hason van!” „Az lehetetlen!” – berohanunk a nappaliba, a lány tényleg hason. Képes volt addig hasra fordulni, amíg én pisiltem, és amíg az apja kiment egy bögre kávéért a konyhába. Megfordult!! Panni először hasra fordult!! És egyikünk sem látta… azóta persze egyszer sem csinálta…

Pár tündéri kép az én kis Cukorborsómról (már nem egyszerű lefényképezni sem, mert mindig mozgásban van):







 Az egyik gyönyörű szerelés, amit a Nagyitól kaptam.





 Hú, Apa, olyan finom a térded!

 Sírok.
 De Apa mindig jókedvre derít!



És egy imádnivaló videó: