.jpg)
Szeretem ezt az utat, mert a táj nem mindennapi. Egy idő után elértük az Északi Jeges-tengert, ami körül a partvidék kies, sziklás, vegetáció-mentessé válik. Håvard nem szereti ezt a környezetet, ő mindig azt mondja, hogy ez itt már túlságosan zord és rideg, de nekem mégis van benne valami különleges (a szó pozitív értelmében), nem evilági.
A 180 km-es út bő két és fél óra volt, aminek az utolsó 40 percét Frida végigsikította. Teljesen mindegy volt, hogy mit csináltunk, nem hagyta abba szegény. Neki már elég volt az autózásból. Pannus ült mellette, és próbálta csitítgatni, énekelni, simogatni, de semmi sem segített, még a cici-szünet sem. Gigi pedig 10 percenként kérdezte, hogy mikor érünk már oda.
De végre megérkeztünk (a tengerparti piros házak egyikébe), megvacsoráztunk, kicsit játszottunk, aztán mindenki aludni tért. Tudtuk, hogy másnap fárasztó napunk lesz. Arról nem is beszélve, hogy Havøysund nem a barátságos időjárásáról ismert. Most sem volt ez másképp, esett az eső, és orkán-erejű szél fújt (itt mindig fúj a szél). Nem véletlenül vannak itt a szélerőművek.
A bajnokság napján töltötte be Fridusunk az öt hónapot.
A kisebb csapatnak nem jött az edzője, ezért őket én vettem át a szombati öt meccs erejéig. Ezt sosem gondoltam volna magamról. Na már mondjuk azt sem, hogy a lányaim focizni fognak, de hogy én leszek a csapatkapitányuk, azt végképp nem. De most már tudom magamról, hogy ezt is meg tudom csinálni.
A meccsek nagyon jól sikerültek, kicsi és nagy egyaránt boldog és elégedett volt.
Gigi segít tologatni két meccs között.
Nem volt más hátra, mint hazaindulni, mielőtt az utat lezárnák. Szerintem mindannyian féltünk az úttól, de reméltünk, hogy Frida a haza-utat jobban bírja majd. Az út első felében nagy volt a csend. :)
A következő három napban csak mi voltunk itthon négyen lányok (és persze Torres), mert Pappa a felső tagozattal sátorozni volt. Meglepő módon, minden nagyon jól ment. Sőt, együtt aludtunk, mind a négyen (igaz, Panni egyszer kiesett az ágyból, de rögtön megszólalt, hogy "minden rendben", visszamászott, és aludt is tovább).
Hihetetlen gyorsasággal repülnek a napok, a hetek. Kedd, szerda, csütörtök szinte nem is látjuk egymást a délutáni foglalkozások miatt. Aztán csak azt veszem észre, hogy megint eltelt egy hét, és aztán megint eltelt egy hét. Frida viszont napról napra ügyesedik. Hetek óta hasra fordul, most a zokni-lehúzás lett a kedvenc elfoglaltsága.
Még mindig nagyon keveset alszik, de a kedve változatlanul mindig nagyon jó. Éjszaka is. Kakilni viszont csak körülbelül tíz naponként szokott (a héten rekordot döntött 14 nappal). A héten kóstolt először az anyatejen kívül mást is. Az aszalt szilva nagyon ízlik neki, a banántól viszont még a hideg is kirázta!
De ugorjunk csak vissza a hétvégére. A szezon utolsó focibajnoksága itt volt helyben, Altában. Mindkét lány 4 - 4 meccset játszott, úgyhogy reggel 9-től délután 4 óráig ott voltunk. A kicsiknek most is az utolsó pillanatban mondta le mindkét edzője a hétvégi jelenlétet, úgyhogy szuperfocis-vikinganya (értsd én) most is csapatkapitány lett. Az eső szünet nélkül esett. Az "esett" talán nem is megfelelő szó. Ömlött. Szakadt. Hevesen esőzött. Epikus zivatar volt. Szóval, áztunk rendesen. Panni és Gigi nem fázott, mert végig mozogtak, és Gigin a legtöbb ruha vízálló volt. Rajtam viszont nem "megfelelő ruha" volt, ugyanis a "vízlepergető" most nem volt elég. A kabátomból csavarni lehetett a vizet. De szerencsére volt alatta két réteg gyapjú, ami ugye vizesen sem hideg. Frida volt a legszárazabb, legmelegebb mindannyiunk közül. Viszont nem sokáig akart a babakocsiban feküdni. Szerencsére a parkoló közvetlenül a pályák mellett volt, úgyhogy mikor volt egy fél óra szünet a meccsek között, az autóban ültünk.
A lányok most is nagyon ügyesek voltak, mindent beleadtak. El is fáradtak elég rendesen.
Másnap bementünk a városba, a könyvtárba. Olyan jó, most már a nyitvatartási időn kívül is be lehet menni, saját beléptető kártyával. Itt jó sok időt eltöltöttünk, keresgéltünk, olvastunk.
Sőt, még a könyvtár jelmez-részlegét is kipróbáltuk.
Gigi most már rövidebb szavakat el tud olvasni, aminek nagyon örül. Még Fridának is szokott olvasni.
Szerdánként Fridát visszük úszni. A múlt héten merült először, de nem igazán reagált rá. Élvezi nagyon a vizet. Először mindig nagyon meglepődött, mikor arcon fröcskölte saját magát, de most már ezt is megszokta. Az öltözőben tusolás után mindig beülünk a szaunába (anyukák a babákkal, mindenki meztelenül), és szépen sorban, mint a madarak a villanyvezetéken szoptatjuk az úszás után kimerült csöppségeket.
Csütörtökön volt a labdarúgó-szezon évzárója a sportklub épületében, ahol mi a megelőző estét az asztalok, székek felállításával töltöttük. Az összejövetel alatt Fridám főként a hordozókendőben lógott rajtam, hogy mindkét kezem szabad legyen.
Először a kisebbek kapták meg az idei szezon trófeáját, majd a nagyobbak.
Gigi
A legkisebb (vagy legöregebb) gyermekem is meg kell említenem. Egyik reggel találtunk egy kis vért a nappaliban. Átnéztünk mindenkit, senki sem volt megsérülve, csakis Torres lehetett, bár rajta sem látszott semmi. Pár nap múlva mikor felkeltem, az egyik vértócsa követte a másikat. Nagyon aggódtam, vajon milyen állapotban találok majd Torres-re. Követtem a foltokat, a nappaliban feküdt, és nagyon vérzett a lába. A vérzés ugyan elállt egy idő után, de nagyon fájt neki, nem engedte, hogy alaposan megnézzem. Annyit láttam csak, hogy az egyik körmével van baj. Amire így vasárnap délelőtt kellett rájönnünk, az az volt, hogy Altában nemhogy állatorvosi ügyelet nincs, de még állatorvos sem (eddig volt, ezért lepődtünk meg annyira). A legközelebbi állatorvos 140 km-re van. Itt ugye a távgyógyítás bevett dolog, telefonon azt az információt kaptuk, hogy ha a vérzés eláll, várhatunk keddig, amikor majd egy állatgondozó megnézi. Kedd reggel beadtuk neki a bódító-tablettákat, hogy meg tudják majd vizsgálni. Kiderült, hogy az egyik körmét nem tudja visszahúzni, ezért beleszúródott a tappancsába. Szépen kivágták neki, 120 ezer forintért. Na jó, ebben a gyógyszerek is benne voltak. Norvégiában az állatorvosi ellátás nagyon drága. Ha műteni kellett volna a kis tappancsát, az egy millió forint is lehetett volna. Ami olyan kiadás, amit most nagyon szeretnénk elkerülni (a hitel, kamatok, élelmiszerárak itt is az egekben vannak). Szóval azóta naponta háromszor fertőtlenítjük és krémezzük (valami nagyon speciális manuka-mézes spray-vel), esténként pedig fájdalomcsillapító tablettát kap. Szegényre ha már csak ránézek, elszalad. Frida viszont nagyon imádja a cicát.
Hát, így vagyunk mi, programokkal betáblázva, fáradtan, alváshiányosan. De várjuk nagyon a jövő hetet, mert Panni osztálykirándulása után újra nagy útra készülünk. Majd szépen lassan, megérkezik a tél is. :) De mi már készen állunk!
Ami még kimaradt: Giginél egy hétig itt volt az első osztály koalája (körbejár a gyerekek között egész évben). Norvégul tudók előnyben. :)
