Három csodás hét Magyarországon, és a visszaérkezés Norvégiába

Mint már írtam, hajnali egy óra körül értünk haza a repülőtérről. Panni persze azonnal felpörgött, mikor a sok új játékot meglátta, amivel Nagyi és Sapi felszerelte a lakást. Panka villám sebességgel rohangált a nappaliban és főzött mindenféle finomságot az új kiskonyhájában. Fél kettőkor alig tudtam az ágyba bekönyörögni...

A megszokott dolgoktól bizony nehéz megválni. Reggel ugyanúgy 6 órakor ébredt, és már néztük is a Sajunt a hintaszékből, ami még Mammáé volt. Egyébként a Sajun és Babóca nézés szinte teljesen elmaradt a napok múlásával (egészen addig, amíg egy új Babóca dvd-t nem kapott).

Az éves édesség-adag bevitel is megvolt azt hiszem. Panni imádja a túró rudit, kérte is minden nap. Csak azért, hogy ne legyen olyan egyhangú a dolog, néha még egy baba-nadrágot is húzott a fejére.

A 13. foga is kibújt a lánynak (csakis azért, hogy könnyebben rágja vele a zserbót), bal oldalt felül, a második. Végre kezd rendeződni a fogak mennyisége és elhelyezkedése is :D
Kétszer sikerült a bilibe is belepisilni! (persze ezeket is lefényképeztem, de azt hiszem kép nélkül is el tudja képzelni mindenki :D)

A kedvenc játékok most sem maradhattak el; Panni sokat biciklizett, babázott. Sőt, egy új barátra is szert tett!

Egy percre sem unatkozott, az biztos! Persze a körülötte lévők sem!
Itt éppen a kekszét keresi (ami a hasára van ráragadva!)...

Boltosat is játszottak.

És doktor nénist is.

Télapó óta Panni mindig minden cipőbe 'ajándékot' tesz, úgyhogy felvétel előtt először mindig bele kell nézni, nehogy meglepetés érjen... Itt éppen az adventi koszorúról szedte le a gyertyákat és tette azokat Sapi cipőjébe.

A hűvös, nyirkos idő ellenére Sapi megoldotta a homokozást is!

Gomma is megérkezett, és mint legutóbb, most is nagyon nagy volt a szerelem!

Pankának nagyon tetszett a karácsonyfa, főleg a díszek leszedése és visszarakása - csak nem mindig a karácsonyfára kerültek vissza.

Panni több részletben kapta meg az ajándékait. Ügy gondoltam, így majd jobban eljátszik velük, mintha egyszerre kapna sokat, és azt sem tudná mihez nyúljon.

Kapott egy szép magyar-babát, csodaszép ruhákat, egy doktor-szettet (amivel minden nap többször is játszunk), duplót, vágható gyümölcsöt, öltöztetős babát, sok-sok könyvet és több fejlesztő játékot is.

A szenteste napja nagyon jól telt. Ebédre jöttek hozzánk Jampiék és Jancsi Hajnival. Nagyi szokás szerint isteni finomat főzött, Gomma pedig elkészítette a szokásos gesztenye-tortáját! Hmmm... A szokásos családi fotók most is elkészültek.

Este pedig meglátogattuk Bimbiéket és Irkét és Lalát. A sok-sok ajándék között volt egy új baba is (Bimbó-baba) és több új Boribon könyv is.
Karácsony első napján Jampiéknál voltunk ebédelni - azt nem is kell mondani, hogy itt is volt minden, ami szem-szájnak ingere!

Következő nap elutaztunk Egerszalókra.

Panni szuperul érezte magát! Annyira megbátorodott, igazi vagány kislány lett belőle!

Mindig csak csúszdázni akart! Jött-ment, és amikor csak lehetett, a vízben volt!

A Jézuska még ide is hozott neki egy kis meglepetést!

Rengeteget ettünk mindannyian, Panni is!

Egyszer vacsora közben hangosan megszólalt, hogy "azt a betyár mindenit" - hagy ne mondjam, hogy fuldokoltunk a nevetéstől!

Aztán találkoztunk "Matykóval" is, akitől először Panni igencsak tartott. Ennek ellenére azt mondta, hogy "Panni odaszaladt (ami nem egészen így volt), matykó megsimiz Panni haját (igen a mackó tényleg megsimizte), Panni megpuszil Matykót (na, ezt senki sem látta) :D.

Szerencsére kiskonyha volt itt is, úgyhogy Panka itt is főzhetett...

...amikor épp nem bújócskázott! Mert 10 percenként egyszer biztos elmondta, hogy "Sapi számol ötig" vagy "Nagyi számol ötig" vagy "Gomma számol ötig" - vagy az, aki éppen ott volt. Még evés közben is :D

Mikor hazaértünk, folytatódott a bújócska és a csúszdázás is.

A bújócskázást Panni egy új módszer szerint játsza most. Lehajtja a fejét, és azt hiszi, így nem látjuk (még akkor sem, ha éppen az orra előtt állunk! - nagyon vicces!)

Panni sokat segített Nagyinak a főzésben.

 Sőt, még Jampival is kevert be palacsinta tésztát! Közben mondogatta, hogy "még pici liszt, még pici tej". Nagyon finom palacsinta lett!

Gomma szilveszter alkalmából cica-pofit rajzolt Panninak - és magának is (ebben persze Panni is segített).

Az este is nagyon jól telt!

Panka szerencsére nem ébredt fel a tüzijátékra, pedig volt zaj bőven.

Aztán január negyedikén (Gomma születésnapján, amit Ő már Svájcban ünnepelt, munkával és francia-vizsgával) végre esett a hó, és meg is maradt. Panka sokat szánkózott Nagyival, Sapival és Jampival.

Csúszdázni bárhol, bármikor!

Wacival és Erikkel is nagyon jól kijött Panni. Negri már első nap az ő szokásos vehemenciájával arcon nyalta Pankát, úgyhogy innentől meglehetősen tartott a kis tacsitól.

Nagy volt a szerelem a szomszéd kutyussal, Dömével is!

Január 6.-án, a repülőtéren még benyomott egy túró rudit (Jampitól kapott bőven az útra).

A gépünk sokat késett, de Panni nagyon jól elszórakozott - annak ellenére, hogy 1 óra helyett 3-kor mentünk fel a gépre (és általában délben már aludni szokott).

Az altai gép is sokat késett persze, ezért mikor 9 órakor végre leültünk a helyünkre, Panni gyorsan elaludt.

Fáradtak voltunk mindannyian, az újabb késés nem nagyon hiányzott. De volt valami, ami kárpótolt, valami, amit most éltem át először. Sarki fényt láttunk a repülőgépből, és valami fantasztikus volt!

Éjfél körül szálltunk le, és -23 fok várt bennünket a repülőtéren. A hideg ellenére az autó simán beindult, az egyetlen gond csak az volt, hogy több, mint fél méter hó volt rajta és körülötte...

Az autóban sem volt túlságosan melegünk. Hazaértünk. Rengeteg hó volt mindenhol.

 A lakás sem volt kimondottan komfortos, csak 19 fok volt a szobában, a hálóban 14 (ez ugyan nem volt olyan nagy baj), az előszobában pedig csak 9. Pankát gyorsan ágyba dugtam, nekem még ellenőriznem kellett, hogy a pálinka túlélte-e az utazást a bőröndben - szerencsére igen.

Panninak az otthon töltött idő alatt hihetetlenül beindult a beszélőkéje! Bár az első napokban főleg norvégul beszélt mindenkihez, hamar rájött arra, hogy azzal bizony nem sokra megy. Úgyhogy egy hét eltelte után már 5-6 szavas mondatokban beszélt és néha már ragoz is! Pár aranyköpés/cukiság ebből a három hétből:
- "Mamma megkérdezi bácsitól, hogy hol van játszótér."
- "Matykó" (Mackó)
- "Azt a betyár mindenit!"
- "Nem akar volt"
- "Na ez a nem jó!" (a virsli bőre)
- "Waci evitte" (amit nem talál, azt biztos a macska vitte el...)
- "Fáj Panni hátája"
- "Csontkovács hazament" (Sapinál járt a csontkovács...)
- "Nagyi azt mondta Wacinak, hogy nem szabad"
- "Igen, tényleg. Hú de jó!"
- "Még egy repülő! Jaj de jó!" (repülőtéren)
- "Repülő jössz velem" (szintén repülőtér)
- "Esik a hó. Panni nagyon szeret"
- "Kiszáll a házikóból matykó, másik matykó bejön. Megeszi rókát" (legózunk)
- "Moncsak Nagyi, moncsak" (Skype-olunk)

A visszaérkezésünk utáni első napon -26 fok volt, éjszaka -30.

Olyan hideg volt a nappaliban a parketta, hogy jobbnak találtam Pankát oviba vinni. Addig itthon telipakpoltuk a kályhát, és fűtöttünk ezerrel. Közben Torrest is hazahoztuk a 'cica-táborból' - nagyon örült, hogy újra itthon lehet. Péntek volt Panni eddigi legjobb napja az oviban! Venke néni rá sem ismert :D Állítólag még egy kisgyereken is keresztül mászott, hogy valami játékot megszerezzen :D
Mikor érte mentünk, körülbelül fél órát kellett könyörögni neki, hogy mostmár irány haza. De nem is bántam, hogy várni kellett rá, olyan jó volt nézni. Rohangált Mayával és pár másik hároméves kislánnyal. A falon keresztül másztak be az ugráló-várba, utána úgy estek be egymás mellé. És csak nevettek! Panni közben végig nekem kiabált, hogy "Mamma nézd!" Végre olyan volt az oviban is, mint itthon - ráadásul most másokkal együtt játszott. Mayával együtt csúsztak le a csúszdán is - olyan aranyos volt a kislány, annyira vigyázott Pannira, 'anyáskodott' felette!

A hétvégén Panni végre megkapta a mi karácsonyi ajándékunkat is - vagyis a Jézuska hozta. Egy csúszdát! Mert az igencsak szűkös nappaliba már csak ez hiányzott... De a boldogság Panni arcán kárpótol azért, hogy most állandóan át kell lépni egy csúszdán, ha az ablakhoz megyünk! Csak azt mondogatta, hogy "nagyon jó ajándék, Dzseszuska hozta".

Rólam csak annyit, hogy amint hazaértünk Magyarországra, rögtön visszamentem a tüdőgyógyászhoz (mert ugye itt a háziorvos ránézésre megállapította, hogy nincs is asztmám). Az eredmények elég lehangolóak voltak, ugyanis a kishörgőimben megint gyulladás van, ezért itt a tüdőkapacitásom csak 50-60%-os. Emelnem kell a gyógyszer adagomat, és egy kis műszerrel 'edzem' a tüdőmet naponta kétszer. Az itteni nagyon hideg persze nem javított a helyzeten.
Hétfőtől nekem is beindulnak a 'normális' hétköznapok, rengeteg megbeszélés vár rám a következő pár hétben. Elég nehéz lesz visszarázódni...

Ma csak -17 fok volt, csodaszép minden!