Dájdájdáj

Végre eljutottam odáig, hogy bekapcsoljam a gépet, és leüljek. Az elmúlt napokban az estéink azzal teltek Panni lefektetése után, hogy összerakjuk az új tv-szekrényt/komódot, amit vettünk (de titokban megjegyzem, hogy a karácsonyi ajándékokon is dolgozom). Jó sokszor összeszólalkoztunk amíg raktuk, mert ugye két nagyon okos és erős akaratú ember vagyunk - el is készültünk, csak nem lett jó, úgyhogy az egészet szét kell szedni...  Három léc nem úgy lett betéve, ahogy kellett volna. De Havard azt mondta, majd az egyik barátjával szétkapják és összerakják rendesen amíg mi Pannival hazautazunk. Azért megmutatom, szerintem nagyon szép lesz!

Ma egész nap szakadt a hó, nekem egész nap fülig ért a szám. Imádom! Pannikát is sokszor odavittem az ablakhoz, hagy csodálja ő is - nézte is a drágám, tátott szájjal. Elég hidegek voltak az elmúlt napokban, csontfagyasztó-hideg-széllel. Sokat beszélünk arról, hogy is csináljuk, milyen hidegbe visszük ki Pankát - mert ugyanis mostanában csak kint hajlnadó aludni a babakocsiban. A helyiek azt mondják, hogy -30 fokig nyugodtan ki lehet vinni a gyerekeket, de harminc alatt már nem. Hát nekem ez kissé drasztikusan hangzik - gondolom Nektek is - amikor nekem már -20 fokban is összeragad az orrom a hidegtől. Szóval ez igazából egyértelmű volt, hogy olyan hidegbe - legalábbis amíg ilyen pici - nem altatom kint. Úgyhogy -10 fok lett a döntésünk. Erre valamelyik nap Havard kiment Pannival sétálni, mikor visszaértek, kint hagyta a teraszon, mert aludt. Jön be, kérdezem milyen hideg van kint. Ő mondja, hogy hát, eléggé. Kérdezem hány fok van. Mondja, hogy nem tudja, mindjárt nézi a telefonján. -12 fok... Jó, akkor egyezünk meg ebben, ez az új hideg-határ. Egyébként kimondottan erre a klímára kifejlesztett babakocsink és télizsákunk is van, na meg gyapjú ruházat. Mikor behozzuk, mindig finom meleg mindene, úgyhogy biztos, hogy nem fázik! De ez is közrejátszik abban, hogy nem akarom még oviba adni januártól - bár még mindig nem egyeztünk meg ez ügyben - mert ők -30-ig bizony kint altatják a gyerekeket és kiviszik őket játszani (hacsak nem asztmás, mert őket csak -20ig viszik ki). Ha még nem tud menni? Nem számít, leültetik a hóba, hagy játszon! De itt azért azt is megemlítem, hogy a kinti-ruhája/overálja is szuper meleg.

Hogy szent legyen a családi béke, kipróbáltuk az üveges bébikaját. Először az itteni nagy kedvencet, a húsgolyó krumplival, barnaszószban. Úgy voltam vele, először megkóstolom én, csak hogy tudjam, mit adok a gyereknek. Hát, nekem nagyon nem jött be...filóztam is nagyon, hogy odaadjam-e a gyereknek. De úgy gondoltam, adok neki egy esélyt. Pannikám szegénykém az első három kanál után eszméletlenül öklendezett, utána pedig addig sírt, amíg ki nem vettem az etetőszékből. Hát, ez nem jött be. Pár nap múlva, gondoltam, próbálok egy másikat. Ez szintén egy gyakori norvég étel, zöldséges dolog, ezt biztos megeszi, hiszen minden összetevőjét kóstolta már. Tévedtem. Öklendezett megint, csak most két kanálig jutottunk csak el. Hozzáteszem, hogy ezt is megkóstoltam, és annak ellenére, hogy elvileg teljesen más összetevői voltak, az íze dettó mint a másik. Már megvettem a következő kettőt: pisztráng krumplival, és teljeskiőrlésű lasagne. Majd meglátjuk, mikor veszem rá magam, hogy újra megpróbáljuk... Úgyhogy főzök úgy mint eddig, magunknak is, Panninak is. Kétszer csináltam már úgy, hogy főztem húslevest, és azt turmixoltam le a csajnak, na az nagyon bejött neki!

Hát, milyen szörnyű élményben volt részem! Egyedül voltunk otthon Pankával körülbelül tíz perce (apa a munkahelyi kiránduláson volt), a földön pörgött-forgott, jásztott mindenfélével. Öt másodpercre mentem ki a konyhába, hogy behozzam a poharam (négy-öt méterről van szó), és hallom, hogy Panni fuldoklik. Gyorsan felkaptam, fejjel lefelé fordítottam, és elkezdtem ütni a hátát. Szegénykém csak köhög, köhög. Aztán egyszer csak jobb lett. Biztos csak pár másodperc volt, de nekem rettenetesen hosszú időnek telt. Próbáltam mindent felidézni, amit erről olvastam, mit is kell csinálni. Az volt egyfolytában az eszemben, hogy nem szabad pánikolni, mert akkor megijed a gyerek is. Hát a helyzethez mértem igyekeztem higgadt maradni. Panni abbahagyta a köhögést, leültettem az ölembe és belenyúltam a szájába. Hát nem hittem a szememnek, egy rágógumis papír volt a szájában! Még jó, hogy Havard nem volt itthon, mert biztos leszedem a fejét ha a közelben van (tudni kell, hogy a nikotin-vágyát rágógumizással enyhíti). Megnyugodtunk - főleg én, Panni nem nagyon vette fel a dolgot - de nekem egész éjszaka ez járt a fejemben.

A lány szuper-gyorsasággal fejlődik! Pár napon belül mászni fog - szerintem - mert már nagyon ügyesen felhúzza magát négykézlábra és így ringatózik előre-hátra. Olyan erős lett, hihetetlen! Ha hanyatt fekszik, és lefogom a lábait, hasizmból felül! Egyik napról a másikra rengeteget fejlődik.

És a szája sem áll be a lánynak, mostmár magyaráz amint kinyílik a szeme! Tündéri jópofa! Persze, mikor felvenném videóra, na olyankor bezzeg hallgat! De itt egy kis ízelítő:

Két napja egy furcsa szokást vett fel a lány, kifújja az ételt a szájából, amint belekanalazom. Nem azért, mert nem ízlik, csak bohóckodik. Ez különösem mókás, mikor céklát eszik, és fújja mindenfelé a piros pürét. Tegnap mikor megjöttem a lánnyal a sétálásból, párom kérdezi, hogy te így voltál kint? Mondom, így, mi a baj, kócos vagyok? Azt mondja, nem, csak teli van az arcod piros cékla-foltokkal... Na eztán majd arcot mosok! Másik vicces evős-sztori. Megbeszéltük, hogy akárhogy is, de nem nevetünk azon, ha Panni kifújja az ételt, mert akkor csak bíztatjuk. Komolyak leszünk, és azt mondjuk, nem szabad. Hát Panni persze kifújja a vacsorát, apja rászól, hogy nem szabad. Panni erre ránéz az apjára, és "mérgesen" azt mondja: PAPPA! Hát én azt hittem lefordulok a székről, miközben próbálom a komoly anya látszatát kelteni, de belülről majd szétrobbanok a nevetéstől!

A héten kávézóba mentünk! Igen, jól hallottátok! Előtte se nagyon jártunk (ez nagyon norvég dolog, hetente legalább kétszer kávézózni), de most elmentünk Pannival. Hú, de nagyon fini kávét ittam, a tortáról már nem is beszélve!

Holnap halloween, úgyhogy bevásároltunk édességből, mert itt szokás ez a beöltözés dolog. Tavaly is nagyon sok gyerek jött, elosztogattam több, mint egy kiló cukorkát.

Torres az ideiglenes "tv-szekrényen" is talált magának helyet:

Zárásként itt van a mi kis tök-hercegnőnk :)

8 hónapos Panni - a babaúszás gyöngye

Gondoltam egy poénnal nyitok. Képzeljétek, a kezembe akadt az egyik terhesharisnyám. Gondoltam, egy tök jó gyapjú harisnya, kényelmes, finom meleg, felveszem. Csak most fordítva vettem fel, a pocak részébe tettem a fenekem :D

Pannikám 8 hónapos! Hihetetlen! Hová tűnt ez a 8 hónap? Persze, ha visszagondolok, nagyon sok minden történt február óta. A legújabb mérések szerint a lánykám 7566 gramm és 69 centi.

Az étvágyával szerencsére nincs baj, anya kotyvaszt neki valami finomat minden nap. Az újdonságok: körte, aszaltszilva, csirkemell, spenót, mangó és zöldségleves. Ez utóbbi nagy sikert aratott, de a spenót is ízlik neki. Amit pedig banánnal keverek, az biztos, hogy nyerő. Az én személyes kedvencem a körte almával összefőzve. Hát az valami mennyei. Egyre nagyobb adagokat főzök belőle - hátha marad nekem is - de Panni mindig bevágja maradék nélkül, fél alma egy fél körtével.

Spenót előtte és utána:

Voltunk tegnap súlykontrolon - mivel ugye Panni nem kap eleget enni. 12 nap alatt 200 grammot hízott, úgyhogy megnyugodtam, minden rendben. Úgy tűnik, amiatt a nyamvadt pép miatt nem hízott, mert attól volt rossz a gyomra mindig. A súlya még mindig nem követi az "átlag-görbét", de érdekes módon, a védőnő most azt mondta, hogy ez teljesen normális, hogy nem hízik annyira, mert ebben a korban nagyon sokat mozognak. Mondom neki, hogy én ezt kérdeztem 3 hete, hogy nem ettől van-e, hogy nem hízik annyit. Erre ő azt mondta, hogy 3 hete ez még nem lehetett, mert a könyv szerint ez csak 8 hónapos kortól van... Hát, jó... Kérdezi, hogy vettünk-e már fogkrémet? Mondom, nem, mert még mindig nincs foga. Erre ő, hogy ő már a múltkor megmondta, hogy vegyünk neki fogkrémet és fogkefét. Mikor külön kihangsúlyozza a fogkrém fontosságát, erős késztetést érzek, hogy ráordítsak: nem érted, hogy nincs még foga?!! A fogkefével én is egyetértek, jó, ha hozzászokik ahhoz, hogy a fogkefe a szájában van. De ezzel a fogkrém dologgal kikerget a világból, komolyan!

De ez is biztos ilyen kulturális-különbség dolog. Apával elég sok nézeteltérésünk volt etéren az elmúlt napokban (persze az édesanyja nyomja neki hátulról a sok okosságot - marha jó, hogy mindig ő szítja a vitát). Szóval, a minap megkaptam, hogy én nem csinálok jól semmit! Ugyanis a Panni azért nem alszik jól, mert én nyolc körül fektetem le aludni, és pontban hatkor kéne, se egy perccel korábban, se egy perccel később (ez ilyen norvég dolog, a gyereket hazahozzák az oviból fél 5 körül, adnak neki valami mirelitkaját vacsira, és hatkor lefektetik, mivel nekik utána élniük kell az életüket, nem foroghat minden a gyerek körül. Most azt kérdezitek, hogy minek nekik gyerek? Én is mindig ezen gondolkozok...).
Ha a gyerek sír éjszaka, nem lenne szabad odamennem, hagyjam, hagy sírjon. Ha nem birok a sírásától aludni, vigyem ki kiságyastul a fürdőszobába, vagy a spejzba. Megint azt kell, hogy mondjam, ez sok mindent megmagyaráz...
Azt is a fejemre olvasták, hogy Panni azért nem hízik, mert én mindenféle sz.rt főzőcskézek neki. Adjak neki kenyeret, mivel már elmúlt 6 hónapos, vagy egyen üveges kaját, mert az teljesértékű, nem úgy, mint amit én kotyvasztok.
Úgy tűnik, meg tudjuk oldani, hogy Pannit ne kelljen még oviba adni januártól. Erre persze jött egyből a válasz, hogy de, igenis tessék óvodába adni, nehogy már olyan anyámasszonykatonája legyen, mint az anyja.
Gondolhatjátok, milyen jól éreztem magam aznap! De a párom állítja, hogy mindez csupa jóindulat és segíteni-akarás eredménye. Próbálok én is így gondolni rá.

Az alváshelyzet:
Boldogan jelentem, az alváshelyzet rendeződni látszik! Legalábbis változott, pozitív irányban! Úgy gondoltam, Panni eszik eleget napközben, amit éjszakánként a cicin csinál, az főleg csak a megnyugtatására szolgál. Ezért úgy döntöttem, kipróbálok egy éjszakát cici nélkül. Apa éjszakás volt, miénk volt a nagyágy. Ébredt is a lány sokszor, sírva. Én meg hozzábújtam, puszilgattam a kis buksiját és simogattam. Először félórába telt megnyugtatni - hú, majdnem feladtam - másodszorra már csak húsz perc, ötödszörre már csak kettő! Így telt három éjszakánk. Negyedik éjszaka már csak egyszer ébredt!!! Akkorát aludtam VOLNA, ha nem görcsöl egész éjszaka a lábam! De következő éjszaka nagyon jót aludtam!
A helyzet most az, hogy a kiságyában alszik - mert ugye apa mellé nem merjük betenni - éjszaka 3-4x ébred, én meg naaagyon sokáig simogatom, mire visszaalszik. Amint elveszem a kezem a homlokáról, már fel is ébred. Mivel hajolni már nem tudtam a kiságy mellett félórát, ezért behoztam egy széket az ágya mellé. Itt ülök éjszaka, és simogatom a kis buksiját. Majdnem mindig elalszok ültömben, van hogy másfél órát is szunyókálok a széken ülve, közben a kezem a kiságyban. De, mivel a hálószobában csak 15 fok körül tartjuk a hőmérsékletet, majd' megfagyok a széken. Úgyhogy ma a kiságyat odahúztam a nagyágy mellé - korábban is megtehettem volna - csak átdugom majd a kezem, és alhatok nyugodtan tovább az ágyikómban :)

Az úszás:
Múlt héten merültünk először. Az elsőt az úszásoktatóval csinálták, utána velünk is merült a csajszi. És nagyon jól ment! Tegnap pedig a medence széléről ugrott a vízbe, utána rögtön merültünk, majd folytattuk tovább hasonúszásban. Pannit megdicsérték, mert nagyon jó a lábmunkája! A kis csibészt egyáltalán nem zavarja, ha vízalatt van - én viszont visszatartott lélegzettel figyelem minden mozdulatát. De olyan ügyes a drágám, végre látni rajta, hogy igazán élvezi amit a vízben csinálunk!

Mikor Panni még kisebb volt - azt hiszem, olyan két hónapos kora körül lehetett - olyan dagi volt a drágám, hogy nem látszott a nyaka. Sanyi papa nagyon aggódott ezért, és azt kérdezgette a Nagyitól, hogy nem baj-e, hogy a lánynak nincs nyaka. Sanyi papa megnyugtatásaként mondom, úgy néz ki, Panninak mégis lesz nyaka, már látszik is egy kicsit!

Panni füle még mindig kicsit sebes a fülbevaló mögött. Gondoltam kiveszem. Hát, nem jött ki. Rákérdeztem, azt mondták, kicsit csavarni kell mindkét oldalra, ettől fellazul, és utána húzni. Mi már húztuk mind a ketten, de a fülbevaló meg sem mozdul! Sanyi papa ajánlotta, hogy majd ő otthon levágja csípőfogóval :) Próbálgatom minden nap, csak kiszedem valahogy!

Az előző bejegyzésben láthattátok, milyen ügyesen húzza magát Panni - azóta csak egyre gyorsabb!

Egyébként nagyon hideg van, leesett a hó is egy hete, azóta minden fehér - valószínűleg az is marad jövő júniusig. Miután kint voltam Pannival sétálni, rá kellett jönnöm  - 25 majdnem-szaltó és két majdnem-nyakkitörés után - hogy a futócipőt ideje lecserélni a fóka-csizmára.

Egy hete délelőtt:

És délután:

Csak csajok vagyunk itthon, apa kétnapos csapatépítő-kirándulásra ment a munkatársaival. Úgyhogy a két kis szerelememmel imádjuk egymást két napig (Panni+Torres+anya).

Még a múltkorról lemaradt az elkészült hófajd-vacsora képe:

Panninak nagyon tetszett a séfünk:

Még a zokniját is meg akarta kóstolni:

Apával ébredés után:

Tiszta anyja ez a lány!

Tündérkéim:

Elkészült a Facebook-os Vikinganya-oldal, lájkoljatok és gyertek diskurálni :)
https://www.facebook.com/pages/Vikinganya-ilyen-az-%C3%A9let-Norv%C3%A9gi%C3%A1ban/185381694965451?fref=ts

Sprint-kúszás

Nem sok időm van, de ezt meg kell, hogy mutassam!

Pannikám kúszik! De nem ám akárhogyan! Sprintben kúszik!
Ma csinálta először, és annyira édes, hogy meg kell zabálni!

A héten történteket igyekszem hamarosan megosztani, mert - igaz még csak csütörtök van, csütörtök van, ugye? - velünk már megint sok minden történt. És még van, aki azt meri mondani, hogy egy kisgyerekkel unalmas az élet!

Készül Facebook-on is egy "Vikinganya-oldal", ha elkészült, szólok :)

Puszi Mindenkinek!

A család, ahol senki sem hízik

Visszamennék odáig, ahol a múltkor abbahagytam.
Anyatej-diéta - ezt próbáltuk. Napközben minden rendben ment, sokszor cicire tettem a lányt, hogy biztos eleget egyen. De aztán eljött az este, és valami nem stimmelt... Pannit 8-tól 10-ig próbáltam elaltatni, cicivel, ringatással, sétálással, énekléssel, de nem sikerült, csak kesergett a drágám (és nem, nem az éneklés miatt sírt!). Aztán 10 órakor elaludt. Kemény tíz percet aludt, aztán újra rákezdte a sírást. Már mindent próbáltam, de vígasztalhatatlan volt szegénykém. Fél 12-kor már nem bírtam tovább, feladtam a tejdiétát, és csináltam neki baba-zabkását. Ebből aztán egy hatalmas adagot bevágott (ennyit még sosem evett belőle), utána lefektettem és elaludt.
Éhes volt. Éheztettem. Én csak pihentetni akartam a kis gyomrát egy napig, hogy hátha abba maradna a hasmenése. Azt hittem, jót teszek neki. Szörnyen éreztem magam utána - milyen anya vagyok, hogy nem adok a gyerekemnek eleget enni. Úgy gondoltam, ha éhes lenne, többet enne a ciciből. Hát tévedtem. Nem értem más hogy adhat a gyerekének majd egyéves koráig csak anyatejet, mert teljesen egyértelmű volt (három óra sírás után), hogy Panninak csak a tej már nem elég.

Másnap kipróbáltunk valami újat, a krumplit. Ezt főztem össze neki sárgarépával, és nagyon ízlett neki. Ebből is nagyon sokat megevett. Tisztára olyan volt, mintha azt gondolta volna a kis drágám, hogy hú, most legalább adnak enni, eszek belőle amennyit csak tudok!

Panni türelmetlensége igen láthatóan nyílvánult meg a héten. Adtam neki banánt a gyümölcs-rágókájába. Ette is, játszott is vele, volt már belőle mindenhol.

Kiürült belőle a banán, és úgy láttam, hogy enne még belőle. Hát elvettem tőle, hogy kivigyem a konyhába, és megtöltsem. Panni sikítva kezdett el sírni, és közben a hátán fekve dobálta magát. Mikor a banános rágókát újra a kezébe kapta, minden rendben volt, sírás rögtön abba maradt. Ugyanezt mégegyszer eljátszottuk, megint sír, dobálja magát, de mire másodszorra visszaértem hozzá a banánnal, csak rám nézett és eldobta. Mintha azt mondta volna, hogy vidd innen, mostmár nem kell. Érdekes, hogy szavak nélkül is hogy meg tudja értetni magát. A minap leszedte a polcról a "Hogyan legyél fitt mama" dvd-t, és azzal jött-ment a nappaliban. Hm, nem is értem, ezzel vajon mit akart mondani...

Az alvás-helyzet nem javul, sőt. Olyankor kicsit jobb, mikor mellettem alszik, de apa nem hajlandó többet a nappaliban aludni, mondván, hogy a macska mindig ráfekszik. Szóval továbbra is szenvedjük az éjszakákat. Panni mellé tettem az egyik pólómat a kiságyba, hátha segít, ha érzi az illatom. De nem. Már utána olvastam ahol csak tudtam, és egyre inkább arra hajlok, hogy ez csak az első szeparációs szorongás lehet. Persze, erre az anyósom rögtön azt mondta, hogy szepa-szorongás, hát ilyen a világon nem létezik! Különben is, a gyereknek 6 hónapos kora után már nincs is szüksége az anyjára! Hát, erre meg mit mondjak - ez megint sok mindent megmagyaráz.

Írtam a múltkor, hogy Panni milyen nagyon sokat kakil, és csúnya nyálkás is. Idegesített a dolog, elvittem megmérni a lánykát, hogy legalább tudjam, hízik-e rendesen. 69 centit mértem (1 centivel többet, mint a múlthéten) és 7382 grammot. Ez egészen pontosan 32 grammal több, mint két héttel ezelőtt. És ez bizony nagyon kevés. Nem értettem a dolgot. Sokat eszik, sokat kakil, mégsem hízik. Egy dologra tudtam gondolni, hogy valami ételre reagál így, valamit nem bírhat a kis gyomra. Végig elemeztem mindent, amit Panka eszik, és úgy gondoltam, az egyetlen dolog amire reagálhat, az a babapép, amit esténként eszik (ebben ugyanis tejpor van). Apa mondja rögtön, hogy az nem lehet, mert itt minden gyerek azt eszi, babapép és üveges kaja. Én már pedig úgy gondoltam, megpróbálom ezt kihagyni pár napig. És lássatok csodát, másnapra elmúlt a hasmenés és nyálka, azóta csak egy adag jön, és az bizony igen csak nagylányos!

A héten megkóstoltuk a céklát (krumplival összefőzve), és az avokádót (banánnal összetörve). Mindkettőt imádja. Csak szegénykém nagyon öklendezik a daraboktól, főleg a céklától, mert azt nem tudom olyan finomra törni villával, a mennyiség pedig túl kicsi ahhoz, hogy botmixerrel tudjam turmixolni. Nagyi ajánlotta, hogy paszírozzam át egy szűrőn. A végeredmény nagyon jó lett, csak a 25 perces paszírozástól majdnem ínhüvelygyulladásom lett.

Eljutottam az orvoshoz, "akutt-időponttal". A helyzet már annyira gázos, hogy éjszaka sokszor pár percbe is beletelik, mire eljutok a síró Pannihoz (pedig ott van tőlem egy méterre). De úgy érzem, nincs annyi energiám, hogy kikeljek az ágyból, miután pedig felültem, úgy szédülök, hogy nem merek felállni. Szinte semmi ételt nem tudok magamba erőltetni, így még egy kiló lecsúszott rólam.
Persze a háziorvosom nem dolgozott, de mondtam, hogy mindegy, hogy kihez, csak adjanak egy időpontot. Bemegyek a váróba, sehol senki. Látom ám, hogy egy fiatal pasi (ez volt a doki) két csajszival (recepciós+vérvevő) kávézgat a pihenőszobában. Kérdezik, Dóra? mondom igen (gondolom én voltam az egyetlen beteg az nap, hm, érdekes, hogy nem lehet időpontot kapni), mondja, hogy menjek. Miután felvázolom neki a helyzetemet, megkérdezi, hogy miben segíthet... Hát, mondom egy vérvétel jó lenne. Jó. Megkérdezi, hogy mit nézzen. Én meg majdnem visszakérdeztem, hogy melyikünk is az orvos. Mondom, hát, talán nézzünk anyagcserét, vérszázalékot, vasat, meg amit fontosnak tart. Nézi a gépben az adataimat, azt mondja, a vérszázalék áprilisban jó volt, biztos most is az. Végül tsh-t (anyagcserét) nézett, semmi mást. A végén gondolkozik, felváltva néz rám és a laptopjára, és a hét éves tanulmányai után megállapította, hogy maga bizony keveset alszik. És ezzel (még vérnyomást se mért, egy méternél nem is jött hozzám közelebb) hazaküldött. De még írt fel az asztmámra egy új gyógyszert (amit szintén én mondtam neki, én kértem). Azóta akármikor rosszul érzem magam, Havard megjegyzi, hogy nyugi, semmi bajod nincs, csak nem alszol eleget....
Az új asztma gyógyszer viszont úgy tűnik, hogy jó lesz, két napja szedem és már most nem fulladok annyira. De a mellékhatásoknál többek között allergiás reakciók, fulladás, depresszió, agresszió, öngyilkosságra való hajlam áll... csodás...

Amíg én az orvosnál voltam Pannikám vásárolt az apájával, és anya ezt a gyönyörűséget kapta pici lányától. A következő áll rajta: "Ha nem hiszel az angyalokban, akkor még nem találkoztál az anyukámmal".

Apa minden nap sétál egy nagyot Pannival a sífutópályán, ami a ház mögötti erdőből indul. Ő is fogyózik, ez az edzés délutánonként. Nagyon szép volt az idő, én is sétáltam egyet velük. 4,2 km-t mentünk. Itt van néhány kép az útról:

 Gyakorolnak a szánhúzó-kutyák:

 Zuzmó:

Vacsorára isteni saját-fogású tengeripisztrángot ettünk aznap (Havard fogta, nem én), mindenféle fincsi zöldséggel.

A mai vacsoránkat egyik barátunk készíti (itt, a mi konyhánkban), és egyáltalán nem mindennapi menünk lesz - hófajdot eszünk, saját lövésűt! És saját szedésű rókagombát (szintén a barátunk szedte, megmondom őszintén, én ettől tartok egy kicsit). Képet egyelőre csak a halott madárkáról tudok mutatni, a kész vacsoráról majd a következő bejegyzésben láthattok.

Na, ebből eszünk négyet!

Két tündéri videó az én kis akrobatámról:

Három új albumot töltöttem a Picasara, majdnem kétezer új képpel!

Élménygazdag mindennapok

Az éjjel beengedtük Apát is a hálószobába, lesz ami lesz, Panni a kiságyában alszik. Meg kell, hogy mondjam, rosszabbra számítottam! Na nem mintha most jól aludt volna, de nem is rosszabbul, mint szokott. Csak nekem volt rosszabb, hogy mindig ki kellett kelnem az ágyból...

Mióta a védőnőnél voltunk, és azt mondta, etessem többet Pannit (egy nap jól megtömtem, úgy, ahogy mondta), a lánykámnak valami nem jó a gyomrával. Ettől a naptól kezdve napi 6x-7x kakil, és (elnézést a részletekért) az is elég nyálkás, néha zöldes is. Úgyhogy most tartunk egy kis anyatej-diétát.
Érdekes, mióta gyerekem van, ez a "kaki-téma" nagyon fontos lett. Csak abba nem gondoltam bele,hogy egy anyukával, nagymamával, igazából bármilyen nőnemű lénnyel ez a beszélgetés teljesen normális. DE, amikor egy fiatal fiúnak kezdek erről magyarázni, az lehet, hogy nem annyira okés... Dóri, Dóri, már megint előbb jár a szád, mint az agyad (ez mostanában ijesztően sokszor fordul elő...).
De vissza a kedvenc témánkhoz! A lyányka popsija is nagyon piros. Kicsit még taknyos is szegénykém, és többször volt hőemelkedése. Erre ugye, a magyar anyuka rögtön rávágja, hogy biztos fogzik. Hát kedves anyukák, most elmondom nektek, hogy engem itt kiröhögtek, mikor ezt megemlítettem! Itt azt mondják, semmi köze nincs a fogzáshoz, a fog mindenféle "mellékhatás" nélkül jön ki. Ja, és anyósom nemrég csak úgy megemlítette, hogy az ő gyerekeinek csak egy éves koruk után jött a foga - na, gondoltam, akkor még biztos mi is várunk egy darabig!

Pannika egy új szokást vett fel, a kint-alvást. Általában sétálok vele egy kört és utána kint hagyom a teraszon a bébiőrrel. Így szokott 20-30 percet aludni. Itt jön a képbe az új szomszédunk. Hogy milyen nemű, milyen korú, azt nem tudom, mert egy fekete, sötétített üvegű, vadi új audival jár, és autón kívül még nem láttam. Csak annyit tudok róla, hogy a zenei ízlése nagyban eltér az enyémtől, és valószínűleg nagyot is hall, a hangerőből ítélve. Szóval az illető szörnyű zenét hallgat nagyon hangosan, és mindehhez még az ablakokat és a teraszajtót is kinyitja - csak hogy jobban terjedjen a hang. Gondolom takarít, még nem költözött be. De ez a zenehallgatós idióta nem hagyta aludni az én drágámat az elmúlt két napban. Remélem változik majd a helyzet, mert így elég kellemetlen jövőnek nézünk elébe!

Én még mindig ramatyul érzem magam, szédülés, hányinger, ételundor. Gondoltam, kérek egy időpontot McDreamy-hez (vagy ahogy otthon mondják: McCsábító), elpanaszolok neki mindent, és hátha mond valamit Pannikát "ürítési"-szokására is. Ja, egyébként anyuka háziorvosa a gyerek orvosa is. Úgy működik ám a dolog, hogy időpontot kell kérni. Felhívom a recepciót, mondják, hogy csak október 20 utánra van időpont. Én meg ugye mondom, hogy hát, én igazából addig nem szeretnék várni, mert annál, úgy érzem, sürgősebb a dolog. Erre a nagyon kedves hölgy a telefon másik végén megmagyarázta nekem, hogy ha életbevágó a dolog, akkor hívjam a mentőket (itt roppant készségesen még a mentő számát is megadta), ha nem életbevágó, akkor tudok várni még két hetet. Ezzel megköszöntem a szíves segítségét és elköszöntem. Komolyan mondom, a következő projektem, hogy könyvet írok a norvég egészségügyről!

A sógornőm szólt, hogy jönne hozzánk látogatóba török-zúzok, nyálafolyó, takonypóc kisfiával, akire akkor sem szólnak rá, amikor a nagykéssel a kezében esik át az én kis bogárkámon (most biztos gondoljátok sokan, hú, ez a Dóri milyen rosszindulatú, de várjátok ki a végét). Két hétre jönnének, és kérdezi, hogy megoldottuk-e már, hogy Panni hol fog aludni amíg itt lesznek, mert nekik kell a hálónk. Hát, mondom, persze, felvisszük a kábszeres szomszédasszonynak, majd elalszik a macskái mellett. Az ügyben további fejlemények egyelőre nincsenek.

Az étkezéseink néha nagyon viccesek! Panni nagyon makacs (nem is tudom, hogy kitől örökölhette...hát persze, hogy az anyjától), és ő már egyedül akar enni. Mindig ő akarja fogni a kanalat, sőt, a tányért is ő akarja tartani. A kanalat nagyon ügyesen fogja - de csak üresen kapja meg egyelőre - mindig megcsapkodja vele kétszer a tányért, és utána teszi a szájába. Nagyon okos, mondtam én, hogy tiszta anyja :D
Vettünk Magyarországon pár olyan üveges bébiételt, amit itt nem lehet kapni (igaz üveges-kaja-ellenes vagyok, de egyszer-kétszer csak nem árt meg). Felbontottunk egy alma-bodzát. Panni imádta! Na meg anya is, hú, de nagyon finom volt! Első nap csak egy pár falatot ettünk, második nap az üveg tartalmának a felét felmelegítettem - gondoltam abból marad biztos nekem is. Hát a gyerek nem bevágta az egészet?
Másnap nagyban esszük a sárgarépa pürét (nálam a tányér és a kanál is), Panni próbálja elvenni, anya nem adja, Panni pipa lesz. Csap egy nagyot, amivel pont elkapja a tányér szélét. Tányér felrepül a levegőbe, kettőt fordul, majd egész tartalma a falra fröccsen, és végig folyik lefelé, egészen a padlóig.

Hétfőn megkezdtük a babaúszás második szintjét. A gyakorlatok hasonlók az előzőekhez, de tegnap már öntöttük a fejére a vizet, úgy, hogy az arcára is menjen, jövő hétfőn pedig merülünk. Ha merünk :)

Végre lefoglaltam a jegyeket karácsonyra! Panni és anyukája otthon tölti a decembert! 3.-án jövünk és január 4.-ig maradunk!!! Itt viccesen, de félkomolyan megjegyzem, hogy aki látni akar engem, vagy a gyermekem (érdekes, mióta Panni megvan, rám senki nem kíváncsi), tessék már most időpontot egyeztetni, mert már most kezd zsúfolttá válni a program.

Egyébként a napjaim szabad pillanatait az új diplomamunka témáján való agyalással töltöm, valamint megbízást kaptam egy esemény megszervezésére, és azon dolgozom ezerrel :)

Ígértem a képet a téli overálról. Remélem belenő decemberre!

Itt vannak hozzá a lábravalók:

Itt esszük a sárgarépát. Kicsit darabos volt, azt nem szeretjük!

És még pár kép a kis örökmozgóról: