A múlt hétvégén szombaton is korán keltünk, és Havøysund felé vettük az irányt. Reggeli után autóba ültünk, és izgatottan indultunk családostul a foci bajnokságra, röpke 200 km-rel odébb.
Nagyon szép idő volt, végre kisütött a nap is, egy hónap eső után (bár ez a napsütés sem tartott sokáig, de hát örüljünk annak, amit kaptunk).
A felföldre érve már jöttek is a rénszarvasok.
Ahogy jöttek a rénszarvasok, úgy tűntek el a fák is. A felföldön nagyon csekély a vegetáció, csak néhány alacsony, girbe-gurba, már-már bokorszerű nyírfa van (már ahol).
Nagyon érdekes volt látni, ahogy a természet megváltozik az úticélunkhoz közeledve. Egy idő után megpillantottuk az Északi Jeges-tengert. Sosem gondoltam volna, anno, sok évvel ezelőtt, amikor földrajz órán az Északi Jeges-tengerről tanultunk, hogy én bizony egyszer ott állhatok majd a partján.
Teljesen nyitott volt itt a tenger észak felől, amihez sivatagra emlékeztető aljnövényzet társult a parton.
Innentől kezdve még fű is csak elenyészve nőtt. Nagyok különleges volt a természet, szinte csak sziklák voltak mindenütt.
Ahogy közeledtünk Havøysund-höz, az idő is úgy romlott. Ez egy pici halász-település, 1009 lakossal.
Mire az első meccs elkezdődött, pont megérkezett az eső is. De ez sem tántoríthatta el a szuper rafsbotn-i focicsapatot. Annyira jó volt látni Pannit (ez volt az első alkalom, hogy nem csak egy szülő mehetett), olyan sokat bátorodott és ügyesedett az elmúlt hetekben. De az iskolában is focizik minden szünetben. Ha más nincs ott, akkor a negyedikes fiúkkal is. Egy kis bemelegítés az esőben.
Az első két meccset vegyes csapat ellen játszották (fiúk és lányok).
(magyar-norvég-szuperlány nyolcas számmal a hátán)
Négy meccset játszottak összesen, a meccsek között pedig volt körülbelül fél óra szünet. Ezt az időt persze lazac-hamburger vagy éppen csokitorta vagy gofri evésre lehetett a legjobban kihasználni.
Pannimnak nagyon nagy vágya volt, hogy neki is sikerüljön gólt lőni, ugyanis az előző bajnokságon ez nem sikerült. De most! 4 gólt rúgott a drágám, és olyan nagyon boldog és büszke volt! Majdnem annyira, mint én. Szinte a föld fölött járt az első gólja után!
Gigus az első meccset elég türelmetlenül nézte végig, ugyanis látta, hogy itt lehet ennivalót is kapni, úgyhogy másra nem nagyon tudott koncentrálni. Tele pocakkal már a foci is jobban tetszett neki, mert a másik három meccset ő is izgatottan szurkolta végig.
Az utolsó meccs után mindenki megkapta az igazán megérdemelt érmet.
Jó volt utána beülni az autóba. A vége felé már én is éreztem, hogy bizony egyáltalán nem volt melegem. A lányok nagyon hamar kidőltek. <3
Hazafelé még egyszer megcsodálhattuk a különleges vegetációt (és annak hiányát).
Még a nap is kisütött, ahogy közeledtünk Altához. Visszafelé is sok rénszarvas láttunk.
Mire hazaértünk, a lányok is felébredtek. A nappaliban Gigi az ölembe ült, és azt mondta, csináljunk egy Gigi-mamma képet. Hát persze, hogy csináltunk.
A hétköznapok szinte elrohannak a szemünk előtt, hihetetlen, hogy milyen gyorsan telnek a napok. Gigus nagyon kreatív mostanában; rajzol, ír(ni próbál), ragaszt, színez, kivág. Ezen a két képen ő szörföl, kérem szépen!
Ezek pedig kocka-állatok:
Egyik nap egy nagy papírdoboz társaságában jött haza az oviból, az volt az ő kincses ládája. Benne a kincsek pedig csupa olyan dolgok, amiket nekünk készített. <3
Panninak szerencsére jól indult a második osztály is, jól érzi magát az iskolában. Egyik délután, mikor Gigi úszáson volt, evés után mondtam neki, hogy sétáljunk fel a hegyre. Benne volt ő is. Hamar rá kellett jönnöm, hogy bizony nem jutunk el olyan messzire, ahova szerettem volna. Bár ki van világítva az ösvény (ez a sífutó-pálya télen), én vissza akartam érni sötétedés előtt. De így legalább Panni meg tudta mutatni, hogy hova szoktak az iskolával kirándulni járni. Végre én is láthattam az "Áfonya-erdőt", amit nem véletlenül neveztek el így. Te jó ég, mennyi áfonya volt! Hatalmasak, és édesek. Éppen sikerült elcsípnünk az áfonya-szezon végét. Hazafelé pedig teleszedtünk egy 2 literes zacskót vörösáfonyával, ami majd tökéletes lesz vadhúsok mellé.
Belénk költözött az őszi hangulat, ezért rögtön elkezdtünk egy kicsit őszi-kreatívkodni. Ezek majd az ablakban fognak lógni a lányoknál.
Savanyú káposztát is tettem el, és igyekszem újra időt szakítani a kenyérsütésre is.
Az ajtó elé is került egy kis őszi hangulat.
A kertünk is végre szépül, bár a fűvetésről lecsúsztunk az idén. De majd jövő tavasszal! (május-június környékén)
Mi sem bizonyítja jobban, hogy bizony itt kopogtat a tél a közelben, mint a gyönyörű égi tünemény visszatérte! Végre!
Az ősz/tél (igazából minden átmeneti időszak) biztos jele pedig a megfázás. Panni tegnap lett taknyos, Gigit pedig haza kellett ma hozni az oviból, mert belázasodott. Panninak igazából az orrfolyáson és egy kis reggeli huruton kívül nincs más baja, jó a kedve, jó az étvágya. Gigi viszont kidőlt szegény, nem is eszik, viszont (még) nem mutatta jelét a slejm-képződésnek. Karácsonykor voltak utoljára betegek, ha a bárányhimlőt nem számítjuk. Remélem, ez is gyorsan átmegy rajtuk, minket pedig elkerül!
