Panni alszik

Hétfőn Nagyi hazament Sanyi Papához, Körianyuhoz és Köriapuhoz. Kb. 30 fokos hőmérséklet-különbség vágta fejbe szegényt a repülőtéren. Nagyon jó volt, hogy itt volt, jókat sétáltunk, nagyokat nevettünk, na és persze sütöttünk-főztünk. Már alig várom, hogy augusztusban újra otthon lehessünk, és együtt legyen az egész család!

Pankám hétfőn oltást kapott. Kettőt – egyet-egyet minkét gyönyörű combocskájába. És úgy sírt utána, hogy az én újdonsült anyai szívem majd’ megszakadt. De szerencsére hamar megvigasztalódott, és 24 óra elteltével semmi jele nem mutatkozott mellékhatásnak – remélem már nem is fog. Alszik és eszik, mikor ébren van pedig játszunk. Egy kis hőemelkedése van, de úgy tűnik, nem zavarja.

Elaludt a ruhám ujján:

Hétfőn voltam a rendőrségen is, mert lejárt a tartózkodásim. Remélhetőleg most megkapom a letelepedési engedélyt, és nem kell többet ezzel foglalkozni. Mert a bürokrácia itt is szörnyű! 5 évre visszamenőleg még arról is papír kell nekik, hogy mikor vettem levegőt! De úgy néz ki, hogy sínen van a dolog. Fingers crossed!

Az én kis drágám végre megtalálta a hüvelykujját, és mostmár egyre többször előfordul, hogy csak azt dugja a szájába, nem az egész öklét, esetleg mindkét öklét.

Viszont a kaki, na az csak három naponta jön. A tegnapi adag új rekordot döntött. Ha nem kaptam volna sokkot, mikor megláttam, hát bizony Isten, lefényképeztem volna. Mert eszméletlenül sok volt!!! A bukéjáról meg ne is beszéljünk…

Több ismerősömnek lesz az elkövetkező pár hétben babája, és olyan nagyon átérzem az izgalmukat! Édes Istenem, én milyen türelmetlen voltam két héttel a kiírás előtt. Aztán Panni még ráhúzott két hetet. És milyen nagy csajszi lett már! Olyan nehéz, alig bírom a vállamra feltenni büfizni.

Egyre ügyesebben tartja a fejét hason fekve, már nem kezd el rögtön sikítani, mikor hasra fektetjük. És ez valahogy egyik napról a másikra történt. Vettünk neki egy játszószőnyeget, azon ’játszunk’ naponta többször, és már pár percig is el van hason. Csak nyög a lelkem.

Pár kép a Nagyival:

 A gyönyörű poncsóban, amit a Nagyi csinált:

És még pár Pancsítós kép:

Na és Torka sem maradhat ki:

A többi kép a Picasan van.

A hétre nagyon szép időt mondanak, napsütést, 10-12 fokot (tudom Anya, vasárnapra is ezt mondták, mégis milyen sz.r idő volt). De most tényleg süt a nap, megyek ki Pannival a kertbe, legalább Håvard is nyugodtan aludhat (dolgozott az éjjel).

Ha minden jól megy, és Panka tartja ezt a jó alvási szokását, amit az elmúlt hetekben jól begyakorolt, akkor talán sűrűbben a géphez jutok, és tájékoztathatok mindenkit KisPanni és a Vikingszülők mindennapjairól.

Pannim három hónapos

Másodszorra kezdek neki ennek a bejegyzésnek. Tegnap, mikor kész lettem vele, megnyomtam a feltöltés gombot, és eltűnt minden. Úgyhogy most újrakezdem...

Pannim szerdán három hónapos lett. Hihetetlen, hogy rohan az idő. De látom is rajta minden egyes nap, hogy nagyobb, ügyesebb, erősebb lesz. Na meg szebb is – de én persze elfogult vagyok. Vagy mégsem?

Április 22-én elindultunk Magyarországra. Altában az időjárás szokás szerint rossz volt, viharos szél és hó, emiatt késéssel indultunk. Tromsø-ben is leszállt a gép, itt is elidőzött egy jó darabig. Az osloi csatlakozást a késések miatt sajnos nem értük el. Az egyetlen módja, hogy hazakerüljünk még aznap az volt, hogy elmegyünk Stockholmba, majd Helsinkibe, és úgy haza Budapestre. 

Reggel fél 6kor indultunk a repülőtérre, este 10 órára értünk Bugyira. A csomagjaink persze eltűntek…valahol…Skandináviában…

DE a mi drága kicsi lányunknak egy hangja nem volt egész nap. Aludt, evett, nézelődött, énekelt. Már felfedezte a saját hangját, és egyfolytában sikítozik. Nagyon édes, csak hosszútávon vágja az ember agyát… A pelenkacseréről pedig ne is beszéljünk… Mert a mi Pannink persze mindig felszállást közben kakilt be. Aki már volt repülőgépen a mosdóban, tudja, hogy egy kis testalkatú embernek se nagyon van helye odabent. Na, ide vittünk még be babócit. A falról le lehetett nyitni egy kis pelenkázót, ami kb. 30 centi széles volt, és a gyerek mindkét oldaláról le tudott volna esni. Na már most itt tegyem rendbe a nyakig szaros (elnézést) gyermeket, aki izeg-mozog ezerrel, gurul jobbra-balra, a turbulenciától meg még ’pattog’ is. Hát, nem volt egyszerű!

A lényeg az, hogy estére haza értünk, és a család már nagyon nagy izgalommal várt minket egy gyönyörűséges babakocsival! A baba-szoba pedig valami álom-szép!

Másnap rögtön nőgyógyászhoz mentem, ahol kiderült, hogy még maradt bent egy darab méhlepény (6mm) és gyulladásom is van odabent. De mostmár, így egy hónappal később, azt hiszem, minden újra rendben van. 8 hétig véreztem.

Következő nap fodrásznál voltam, megszabadultam a hajkoronámtól. És nagyon jó így!

Megünnepeltük Nagyi születésnapját, és isteni finom tortát ettünk. Meglátogatott minket Hanna-baba, Panka első barátnője.

Pankámért mindenki odavolt, de én ezen egy percig sem lepődtem meg. Bogi-körianyu és Pisti-köriapu, a Nagyszülők, na meg a Dédnagyszülők el voltak olvadva!

 Sok-sok látogatónk volt, aminek nagyon örültünk, és nagyon szép ajándékokat is kaptunk!

Voltunk Búcsúban (aminek nagyon örültem, mert 7 éve nem voltam – de az igazság az, hogy gyerekkoromban sokkal jobb volt), voltunk Kemencén, Jancsi Papiéknál ebédelni.

Egy kép 2011-ből:

És egy másik 2014-ből:

Panni Apukája hatalmas pontyot fogott, ami bearanyozta az egész nyarát!

Sanyi Papát meglátogattuk a bányában is. Az első kép 2013-ban készült, a második 2014-ben.

Az első Anyák-napját is Magyarországon ünnepeltük:

Baba.fotózáson is voltunk, amit Panni meglepően jól viselt. A képek gyönyörűek lettek, nem is tudom eldönteni, melyiket tegyem ki a falra.

Sokat sétáltunk, és útközben, a faluban mindenki megcsodálta Babócit.

Sanyi Papival beültünk az összes munkajárműbe is!

Még pár kép:

Az összes képet feltöltöttem ide, itt lehet nézelődni:

https://picasaweb.google.com/dora.bimbo2
Kitaláltam a visszaút előtt pár nappal, hogy mi lenne, ha csak Apát küldenénk haza. Hát így is tettünk, ráhúztunk egy hetet, és a Nagyit is magunkkal hoztuk visszafelé. Az úton minden simán ment, és május 12.-én este 11re hazaértünk, Altába. Apa nagyon boldog volt, hogy visszajöttünk!

Másnap Hammerfestbe mentünk csípő-ultrahangra (újabb 2,5 óra az autóban), ahol szerencsére mindent rendben talált a magyar (!) gyerekorvos. Panka az utat oda-vissza végigaludta.

Május 15.-én elindultunk autóval Harstadba. 

12 órás út volt, és ezt az utat Panni nem viselte olyan jól, mint gondoltuk. Az utolsó 3 órányi utat 5 óra alatt tettük meg, mert akkor már sírt amint a popsija az autósüléshez ért. Minden lehetséges kiállónál meg kellett állni, gyereket ki, cicire rá, megnyugtatni, vissza az ülésbe, sírás 5 percig, a következő kiállóig. Az utolsó 10 percet kézben töltötte. Odaértünk Borkenesbe, Panka evett, és már aludt is.

Bendik is tündéri volt, kis vigyori.

Május 17.-én megnéztük Harstadban a felvonulást (amitől drága anyósom marha pipa lett), találkoztunk barátokkal, aztán a hideg szél miatt elég hamar visszaindultunk. Pankára ráadtuk a népviseletet, és valami gyönyörűséges volt benne!

Pannkám megkapta tőlem az első hajcsatját:

Másnap délben indultunk vissza, ezúttal csak 11 óra volt az út, Panka csak aludt, meg evett. Azt hiszem, csak kétszer álltunk meg. De nem biztos, mert amióta szoptatok, tiszta lyukas az agyam, és mindent elfelejtek. Nagyi vezetett hazafelé. Az idővel nagyon szerencsénk volt, mert borongós volt egész végig. De Altához közeledve kisütött a nap, és a lakásban még napsütésben pakolásztunk éjfélkor!

Ma, május 22.-én – Bimbó Dédimama szülinapján – esik a hó! Még jó, hogy tegnap nagyjából a Nagyi rendbe tette a kertet.

Torkám fodrásznál volt, hát eléggé meglepődtem, mikor megláttam. Párom nem igazán azt az utasítást adta az állatorvosnak, amiben előtte megegyeztünk. Úgyhogy most van egy oroszlános, meztelen tengerimalacra igen-igen hasonlító, hátulról grillcsirkére emlékeztető testalkatú macskánk. Aki fázik…

Panni már másodszorra tart három-napos kakiszünetet az elmúlt hétben, én meg persze idegeskedek miatta rendesen. A védőnő azt mondta, hogy ez normális - de persze mindenre ezt mondják...
Panka méretei hétfőn: 5315gr (három-napos kakival a pocakban), 59cm.

Mára ennyi, folyt.köv. hamarosan.