2021. január 26., kedd

Téli döbbenet északon

Írtam a legutóbb, hogy nagyon készültünk az első ittalvós-bulira. A két 'nagylány' bement Panni szobájába, hallottuk, hogy nagyon sokáig nevetgéltek. Gigi a saját szobájában volt, egy fülmelegítővel a fején, mert azt mondta, zavarják a lányok. Este fél 10-kor jött apuka egy párnával és az ő egyik pólójával, amit a kis barátnő, Solvår rögtön fel is vett. 11-kor jön fel hozzánk Panni, hogy Solvår nagyon sír, és haza akar menni. Hívta is az apukáját, haza is ment. Panni eléggé csalódott volt. Viszont megegyeztünk, hogy másnap együtt megyünk majd korcsolyázni. Nagyon jól szórakoztunk mindannyian, és a lányok is ügyesednek. Azóta Panni az iskolába is viszi a korcsolyáját, és minden szünetet a jégen tölt.




A korcsolyázás után hazajöttünk, pizzát sütöttünk, aztán a két lány kitalálta, hogy most aludjon inkább Panni náluk. Szépen bepakolt magának mindent, aztán elmentek. Apuka írt, hogy éjfélkor még ébren voltak, és Panni magyarul tanította a barátnőjét. :) Másnap meghívtak minket grillezni a hétvégi házukba. Meg kellett ám dolgozni ahhoz, hogy odaérjünk! Sötét volt, hegyoldal volt, csúszós volt. 





De a kilátás (és persze a társaság) kárpótolt mindenért.

A magyarságom azonban csendben tiltakozott a lányok szánkó-pályája ellen, ami a meredek hegyoldalon volt, alatta pedig az országút, majd a tenger (ráadásul teljesen sötét). De a többiek azt mondták biztonságos, úgyhogy megtartottam magamnak a véleményem.


Az enyhe hétvége után ismét megérkezett a hideg. Nagyon hideg volt az elmúlt héten. Annyira, hogy még az ovisok is bent töltöttek két napot, mikor már -20 körüli volt a hőmérséklet. Pénteken tartották a nap-visszatérte-partit. Ilyenkor napkoronát készítenek, sárga dolgokat esznek és isznak, sőt, még édességet is kapnak. A korona előtt ezen a napon mindig besétáltak az egyetemre, és 'nap-dalokat' énekeltek. Az idén azonban csak az oviban énekeltek, ráadásul a napot sem látták, mert borús volt az ég. De azért a nap-parti az nap-parti!


A napot egyébként még mi sem láttuk, de már nagyon várjuk! Már biztosan ott van valahol a hegy mögött! :)






A hidegre visszatérve, két megdöbbentő élményünk volt a héten. Az egyik az, hogy Panniéknak, a korona miatt, kint tartják a testnevelés órákat. Pedig a múlt héten a legenyhébb napon is -15 fok volt. Mondjuk, nem egy magyar testnevelés órát kell elképzelni, mert főleg fogócskáznak, valamilyen labdajátékot játszanak, esetleg szánkóznak vagy korcsolyáznak. Ez összesen 90 perc a szünettel együtt, amit szintén mindig kint kell tölteni, ha esik, ha fúj. Először a magyar énem rögtön tiltakozott a "fagyos" torna óra ellen (csendben, természetesen), de aztán a norvég énem meggyőzött, hogy ez teljesen normális így. :)

Panni a hétvégén ismét a barátnőjénél aludt. Nem volt előre megtervezve, de ott voltunk náluk szülinapi-tortázni, és közben megbeszélték, hogy Panni maradjon ott. Nem volt nála kinti ruha, de úgy gondoltuk, úgysem mennek ki, nagyon hideg van. Másnap délelőtt azonban egyszer csak megjelentek az ajtóban. Kaptak pénzt az apukától, és elmehettek a boltba jégkrémet venni. -20 fokban, egy szál kabátban fakutyáztak el az egy kilométerre lévő kisboltba. Visszafelé, a jégkrémevés közben annyira fáztak, hogy nem bírtak hazáig menni, bejöttek inkább hozzánk. Na, itt a norvég énemnek sem volt egy szava sem. :D Mondjuk ahhoz már hozzászoktunk, hogy a jégkrém egész-éves finomság itt (mi is gyakran készítjük kint a hóban is), de mindkét lány jéggé volt fagyva mire ideértek. De kaptak egy-egy teát és egy forró lábfürdőt, és gyorsan felmelegedtek. :)

Csak illusztrációként, hogy milyen hideg is van, ilyen az ablakunk:



A délelőttünk pedig ilyen:






Nagyon társasági emberek voltunk az elmúlt tíz napban. Fárasztó is volt! :D De most így alakult. Egyébként nem panasz képpen mondom, nagyon jól éreztük magunkat. A koronaszabályokat természetesen betartottuk, többnyire kint voltunk, és csak mi négyen voltunk a meghívottak. Håvard pedig napi szinten együtt dolgozik az egyik család gyerekeivel, és a másik családból az anyukával, úgyhogy egyébként is kapcsolatban velük. Arról nem is beszélve, hogy az egyik családban van a fertőzésszabályozási ellenőr, a másikban pedig a helyi rendőr-főkapitány. :D Épp a szomszédban ünnepeltük az újdonsült négyévest, mikor Pankám panaszkodott, hogy neki annyira mozog a foga, hogy nem bírja így a hotdogot megenni. Ki is esett az első falatnál! Immáron az ötödik. A fogtündér most is járt nála. ;)

Gigi rákapott az oviban a snowboard-ra, ezért itthon is ki kellett, hogy próbáljuk. Nagyon jó móka volt, még én is kipróbáltam, életemben először.




Még jó, hogy itt van majdnem mögöttünk a sípálya, az idén biztos kipróbáljuk azt is!

A síelésről még csak annyit, hogy jövő szerdán kezdődik a síkupa, és 10 hétig tart összesen. Panni már nagyon várja. Giginek abban az időpontban úszása van, és azt mondta, ő inkább az úszást választja. :)

Panniék holnap az iskolával egy rénszarvas tartó sámi családhoz mennek, akik a tradicionális rénszarvas tartás mellett turisztikai célra is használnak néhány állatot. Rénszarvas-szánozni viszik holnap a gyerekeket, utána pedig egy jurtára nagyon hasonlító sátorban (lavvo) melegedhetnek, miközben a sámik életéről tanulnak, sámi éneket hallgatnak (joik) és a sámik nemzeti ételét eszik (bidos).

Bár az időnk nagy részét kint töltjük (főleg a lányok), azért nagyon sok szépség készül ám bent is!

Panni alkotásai a napköziből:


A koala, sellő és leopárd Gigi kérésére készült. :) Elkészült a Harry Potter sorozat első kiadása is, szemüveggel. :)

Giginek a rajz nem annyira az erőssége (még?), de színezni nagyon szeret!



Torrest azért szerintem bárki felismerné! <3

És egy kis (történelmi) humor a végére:

Gigi nagyon érdeklődik a naprendszer és a bolygók iránt, ezért elővettünk egy ilyen könyvet, ami még az enyém volt. Elkezdjük olvasni, és már az első oldalon feltűnik neki, hogy itt kilenc bolygó van, az oviban azonban csak nyolcról tanultak. Már beszéltünk róla korábban, hogy régen a Plútó is bolygó volt, de ma már nem számít annak. Nézegeti, nézegeti a naprendszerről a képet, aztán egyszer csak megkérdezi, kissé meghökkenve: "Mamma, akkor te olyan régi vagy, hogy amikor te kislány voltál, akkor még a Plútó is bolygó volt?"

2021. január 15., péntek

Már az Északi-sark sem a régi...

Sokszor viccelődöm azzal, hogy az "Északi-sarkig" kellett mennem, hogy férjet találjak egy olyan helyen, ahol biztosított a téli hideg és a hó. Hát, lehet, hogy még északabbra kellett volna mennem... Na, nem a hideg miatt panaszkodom ám. Az van. Nagyon hideg. Na jó, azért nem annyira - az idén még nem volt hidegebb -25 foknál. De a hideg sem tartós ám. Mikor anno 550 kilométerrel délebben éltünk, ott teljesen megszokott volt az, hogy egy tél alatt négyszer-ötször jön és olvad a hó mielőtt megmaradna. De Alta a tartós hidegről, stabil időjárásáról híres. Erre itt vagyunk, és a -20 fokot a +2 váltja fel. Hó pedig szinte semmi. Ugyanis amikor az idő megenyhül, és végre havazni kezd (és én majd kibújok a bőrömből, olyan boldog vagyok), a havazás esőbe fordul, a hó megolvad, és újra jön a -15 fok. Szóval havunk csak épp mutatóban van, pont annyi, hogy ne fekete legyen a föld. Arról nem is beszélve, hogy minden rettenetesen csúszik. Viszont a fura időjárás miatt a korcsolyázás lett most nagy divat; hideg is van, jég is van. Megyünk is holnap korcsolyázni!

Hivatalosan is véget ért a karácsony, amit mi más szimbolizálhatna jobban, mint a mézeskalácsházunk? Akkor szoktuk széttörni, mikor lebontjuk a karácsonyfát (igaz, a lányok a kidíszítésétől kezdve minden másnap megkérdezik, mikor esszük már meg - mintha nem tudnák).

Az első munkahetünk nagyon fárasztó volt. Mindenkinek nehéz volt visszarázódni a hétköznapokba. A mások hét kicsit könnyebben ment, legalábbis a lányoknak. Nekem határidős munkám volt a héten, és reggeltől késő estig dolgoztam minden nap. Olyan megkönnyebbülés volt, mikor ma 1 órakor beküldtem a munkámat. Most viszont olyan álmos vagyok, hogy nem tudom kibírom-e addig, amíg a lányok lefekszenek. Már bő két hete nem tudok aludni éjszaka. Nem tudom, miért. Napközben sokszor alig birok ébren maradni, de mikor elérkezik az este, egyszerűen nem vagyok álmos. Miután végre kínkeservesen elalszom, utána felébredek és csak forgolódok. Már mindenféle praktikát kipróbáltam, eddig semmi nem segített. Több, mint egy éve, hogy utoljára így jártam. Remélem nem tart sokáig, mert már eléggé az energiatartalékaim végén járok. 

A hétvége nagy eseménye, hogy Panninál ma itt alszik a barátnője. Ez Panni első barátnős pizsama-partija, szóval mondanom sem kell, hogy nagyon izgatott. :) Nem is tudom, mondtam-e, hogy végre elolvastuk a Harry Pottert! Én nagyon élveztem! Biztos van 20 éve, hogy először olvastam. De szerintem Pannit is magával ragadta a varázsló-világ (bár utána jónéhány napig a mi ágyunkban akart aludni). Ezt a napköziben készítette:

Gyakran jön haza Harry-sebbel a homlokán is. Arra külön felhívnám a figyelmet, hogy a gyereknek mindene (még az arca is) csupa festék "fröcsök", ugyanis festettek az iskolában... hogy hogyan, azt ne kérdezzétek!

Nem sok érdekes történt az elmúlt két hétben, viszont nagy esemény van készülőben! Január 17.-én visszatér a nap a horizont fölé. Igaz, csak egy röpke órára, és igaz, hogy mi csak néhány nappal később láthatjuk (ha jókor vagyunk jó helyen), de szeretettel várjuk vissza!

A színek viszont csodálatosak!



A felhők is nagyon érdekesen voltak a héten!












De azért felhő nélkül is szép! :)

És még a karácsonyi előtti fotózás képeit sem mutattam még!






A végére pedig pár humormorzsa:

Panni: "Mamma, neked azért nem lehet már bébi a pocakodban, mert téged kasztráltak?"

Ebéd közben Pannit arról kérdezem, mit evett a napköziben, és a válasz persze lekváros kenyér volt (mindig azt eszik). Én: "Panni, miért eszel mindig lekváros kenyeret?" Erre Gigi teljes nyugalommal megjegyzi: "Mamma, hát azért, mert szereti a lekvárt. Nem, Panni?" - Logikus!

Szilveszterkor szépen felöltöztünk a "buli-ruhánkba". Olyan jó érzésem volt, mikor a tükörbe néztem. Meg voltam elégedve a tükörképemmel, pedig nem sokszor van ilyen. Erre Panni megszólal: "Mamma, csak nem bébi van a pocakodban? Olyan szép nagy!"