Édes mindennapok egy 14 hónapossal

A horrorral kezdem! Ma elsétáltam Pannival a boltba, hosszú kihagyás után - a sarkam miatt ugye nem nagyon tudtam messzire menni, most is papucsban totyogtam, meg vastag kötött gyapjúzokniban. Szóval vásárolunk. Nem sok minden kellett, csak olyan szép idő volt, hogy ki akartam menni egy kicsit. Na meg azért is, mert Panni hétfő óta elég nyűgös - az éjszakáink is eseménydúsak, ma is fél négykor keltünk - és a boltban mindig szeret nézelődni, gondoltam ezzel kicsit lefoglaljuk magunkat. Megálltunk a baba-részlegnél, szemezgettem a pelusokkal, hogy maradjak-e a megszokott méretnél, vagy inkább próbáljunk ki egy nagyobbat. És esküszöm, két másodperc volt amíg lehajoltam a pelenkáért! Mire visszanézek, Pankám HÁTTAL ÁLL a babakocsiban, a tetejében kapaszkodik, és rugózva táncol!!! Egy újabb enyhe szívinfarktuson estem át! Megfordítom, leültetem, elmagyarázom neki, hogy nem szabad felállni, mert véletlenül kipottyan. Erre ő meg csak hangosan kinevet! Gyorsan a pénztár felé vettem az irányt, gondoltam irány haza. Körülbelül öt méterre voltunk a pénztártól, de addig a lány lehúzta mindkét zokniját, és a napszemüvegével, sapkájával, és a vásárolt holmikkal együtt mindent képes volt a földre kidobálni! Mikor lehajoltam a dolgokért, persze megint újabb hangos kacajjal jutalmazott. De szerencsére úgy néz ki, hogy visszatért a jókedve!

Vasárnap (április 19) volt Nagyi szülinapja, Pannitól ezt kapta:

Nem semmi volt ám megcsinálni! (ha valakinek véletlenül nem esne le, ez egy pillangó!) Szegénykémnek nem nagyon tetszett, hogy befestettem a lábait, ráadásul ez a kép is csak a harmadik próbálkozásra sikerült. Azt még finoman hozzáteszem, hogy Panni az egész folyamat alatt végig sírt!

Hétfőn (április 20) volt a 3. házassági évfordulónk - a norvég esküvőnké. Nagyon jól emlékszem erre a napra, olyan ideges voltam! Úgy féltem, hogy Håvard meggondolja magát! Egyedül készültem, közben Skype-on beszéltem Anyával és Apával. Anya segített a hajamat megcsinálni: hátat fordítottam a kamerának, ő meg mondta, hogy még picit így, meg picit úgy. Így visszagondolva, elég vicces volt. Két tanú előtt összeházasodtunk, és utána még lesétáltunk a tengerhez fotózkodni (majd megfagytam). Este elmentünk a két tanúnkkal vacsorázni egy nagyon elegáns helyre (akkor az egyszer voltunk ott, de istenem, milyen finomakat ettünk). Csodaszép nap volt, jó volt, hogy csak mi voltunk, így csak rólunk szólt a nap. De azért rossz is volt, hogy akiket szeretek csak gondolatban ünnepeltek velünk együtt. De egy évvel később otthon aztán jól bepótoltuk!

Kedden (április 21) Panni betöltötte a 14. hónapját! Tudom, közhely, és már százszor mondtam, de repül az idő! Élvezzetek ki minden pillanatot!

És hogy telnek a napjaink egyébként? Csuda mókásan!
Pankám megtanulta egyedül felvenni a sapiját! És miután felveszi, le sem lehet róla venni! Sőt, ha ruhát talál - mindegy, hogy kiét - már fel is húzza - nem mindig a megfelelő testrészre, de ez nem is olyan fontos.

Szerencsére nem válogatós, sőt! Mindent meg akar kóstolni, és minden ízlik is neki. Kövezzetek meg, de a kapucsínóm (hú, de magyarosítok) tejhabját is megkóstolta már, és imádja! És tündéri kis bajusza lesz utána!

A hajunk is növöget már, de azért még konty nem lesz belőle az esküvőre :)

Nem is tudom, mutattam-e már, a cserépedényt, amit a páromtól kaptam. Nagyon finomakat főzök benne. Itt egy "előtte" kép, az "utána" lemaradt, mert már nagyon éhesek voltunk :)

Hogy jártam szegény Torkával! A kis drága annyira vágyik a szeretetre - mostanában eléggé elhanyagoltam - miután Pannit lefektetem mindig jól megdögönyözöm. Egyik este is felvettem, ölelgettük egymást, mikor a másik felem valamivel elég nagy zajt csapott a konyhában, Torres megijedt, és a vállamról startolt el. Pár napig eléggé fájt - főleg, hogy az egyik köröm pont egy anyajegybe ment bele - de mára már a nyoma sem látszik - mármint nem az anyajegynek, a kaparásnak.

Pannikám mostanában nagyon odavan a kutyákért. Ha meglát egyet az utcán, rögtön mondja, hogy VÚÚÚÚ. Ezt a kis kutyust két nagyon kedves altai magyar ismerősünktől kapta:

A hétvégén vendégségben voltunk egy magyar családnál, itt Altán. Hihetetlen, hogy eddig nem találkoztunk! El sem hiszitek, mennyi magyar van itt! Isteni magyarost ettünk: csülkös bablevest, házi szilvalekváros buktát és lángost! A nagyon finom magyar étel, a magyar beszéd, a sok kedves új arc engem annyira feltöltött!!! Pankám pedig találkozhatott egy hatalmas (nem túlzok) kutyussal is! Nagyon izgatott volt a lány! A kutyus meg is puszilta, ő meg csak vigyorgott és mondogatta, hogy VÚÚÚÚ. Olyan aranyos volt!

Bunkert is építettünk Pannival - amit szerintem én jobban élveztem, mint ő. Mindig leszedte a tetőt :)

A végére pedig még egy pár kép a kis balerinámról. Mégiscsak balerina lesz belőle! (meg állatorvos)

A gyűrűpárna-hordozó lány és a szülinapos macska

Panni a nyáron koszorúslány lesz! Bizony! Körianyu és Köriapu esküvőjén!
Bogica már karácsony óta mondogatja, hogy csak gyakorlojunk, gyakoroljunk Pannival, mert neki kell majd vinni a gyűrűpárnát.

Hát a dolog eddig elég lehetetlennek tűnt. Ugyanis Panni csak mászik. De nem is akárhogy ám. Csak az egyik térdét teszi le, a másik lába fel van húzva, és azzal löki magát. Olyan, mint egy kismajom :) De a kreatív anya ugyebár (én) talál megoldást mindenre: egyszerűen rákötjük majd a gyűrűpárnát a hátára :)

Állni viszont nagyon ügyesen tud :)

Videó:

A helyzet javulni látszott, mikor április elsején Panni megtette az első önálló lépését! De azóta is, mindig csak egyet. Lép egyet, körbe néz, keresi a szemkontaktust, aztán delfin-nyelven azt mondja HIIIIIIIII vagy NIIIIIIII (magyarul: nézzétek, nézzétek!), aztán leguggol és mászva megy tovább. Tegnap viszont lépett négyet!!! Ezúttal csak az iránnyal volt a gond. Mivel csak az egyik lábával lép, ezért nem előre indult el, hanem 180 fokot fordult körbe. De olyan büszke voltam Rá!

Viszont, ha fogjuk a kezét, vagy valamiben megkapaszkodhat, akkor aztán megy ezerrel!
Videó:

Még van két hónapunk az esküvőig, addig még bármi lehet. Ha mást nem, hát ráteszi a gyűrűpárnát a hokedlira (vagy beledobja egy talicskába) és majd tolja maga előtt :D

Torkámnak születésnapja volt március 22.-én (hú, jól el vagyok maradva). Ezt koronával és finom vacsorával ünnepeltük, amit Torcsi Pannitól kapott.

A két gyermekünk nagyon jól megvan egymással, bár az egyikük jobban igényli a testi kontaktust, mint a másik. Panni itt éppen szurit ad a cicának.

A kreatív anya (én) ágyat készített a babának egy cipősdobozból. Esténként mindig beletesszük, betakarjuk, megpusziljuk, reggel pedig felébresztjük.

Egyszer aztán látom, hogy Pankám is ki akarja próbálni a babának az ágyát:

És amin szintén nem lepődtem meg, az az volt, hogy Torres is kíváncsi volt:

Tegnap nagy sikereket értünk el a lépkedés terén! Délelőtt nagyon aktív volt a csajszi, lépett hatot, aztán leült. Aztán megint felállt, lépett jópárat, megint leült. Este pedig lépett vagy tizet, legalább! A mai fejleményeket egyelőre nem tudom, mert reggel óta suliban vagyok... De csak menni fog ez a koszorúslány! <3

Norvég húsvét

Bizony, nem véletlen mondom, hogy norvég húsvét! Itt még a húsvét is más, mint otthon, ráadásul nem is 'akkor van', mint Magyarországon! De, akkor van, csak itt, ha valaki azt mondja 'húsvét', akkor a virágvasárnaptól húsvét-vasárnapig tartó hetet értik rajta. Mikor én próbálom elmagyarázni itt valakinek, hogy Magyarországon igazából vasárnap és hétfő a húsvét, erre a norvég: "á, az már a húsvét vége!". Nagycsütörtöktől itt megáll az élet, ugyanis ettől a naptól kezdve minden üzlet zárva tart a következő hét keddjéig. Néhány bolt kinyit Nagyszombaton pár órára. Úgyhogy nagyon át kell gondolni, mit is vegyen az ember előtte!

Tavaly nem nagyon foglalkoztunk a húsvéttal, én még nem egészen tértem magamhoz a szülés után. Úgyhogy idén majd húsvétolunk Pannival - gondoltam én. De hogy is csináljuk? Itt a gyerekek kapnak egy nagy húsvéti tojást, telipakolva mindenféle édességgel, ami az egész húvéti hét alatt ki kell(ene), hogy tartson. Úgy gondoltam, ez kivitelezhető! Panni majd minden nap megkapja a tojását valami kis apró, 'egészséges' édességgel - még mindig próbálom a cukortól távoltartani. Virágvasárnap meg is kapta az első tojását, amit anya nyuszi-mód-ugrándozva juttatott el gyermekéhez (tudom, lökött vagyok).

(bocsi, de az ugrálásról nincs kép)

Ugyanez nap történt, hogy Pannival nagyon sokat kellett sétálnom, mire elaludt, és elég csúnyán feltörte a cipő a sarkam (a cipő, amit már harmadik éve használok télen!, nem értem). Szóval a következő napokban ez igencsak megnehezíti majd az életem.

Rajzoltunk is Pannival. Mivel bababarát festéket elfelejtettem venni, ezért tojás festés helyett mi tojásra rajzoltunk :)

Sütöttem túrós batyut is - most először - nem voltak valami szépek, de nagyon finom lett! Gondoltam, majd a felét lefagyasztom, de nem kellett. Elfogyott mind :)

Közben érkezett egy húsvéti csomag otthonról is.

Egy mesekönyv Tapsiról a kisnyusziról - akinek amint Panni meghallja a nevét (Tapsi), rögtön tapsolni kezd! :D Hasonlóképpen jártam a kuszkusszal is, amit egyik nap a hal mellé csináltam. Minden alkalommal, mikor azt mondtam, 'Panni, edd a kuszkuszt is' a lány rögtön köhögni kezdett (kuckuc). :D Nem olyan egyszerű ez a magyar nyelv :)

Bezzeg a norvég! Március 27.-e óta Panni tisztán és érthetően mondja és használja a második igazi szavát (az első a mamma volt). Szóval mikor elköszön valakitől, vagy megy lefeküdni, azt mondja a kis csicsergő hangján: HÁÁDE  vagy HÁDEHÁDE (hade - norvég köszönés). Olyan kis ügyes! :)

Nekem a sarok-helyzetem egyre csak romlott, és bizony csúnyán elfertőződött a seb. Egy kétszáz-forintos nagyságú gennyező kráter lett a sarkam helyén, és tegnap fel kellett vágni körbe (a nyugalom megőrzése érdekében erről nem teszek fel képet). Ráadásul olyan mandulagyulladásom is lett, hogy 5 napig lázas voltam, hangom egy szál se, és se étel, se ital nem ment le a torkomon, de mégcsak a saját nyálamat sem tudtam lenyelni. Ma már hatodik napja szedem az antibiotikumot, úgyhogy alakul a helyzet.

Persze mindez jobbkor nem is jöhetett volna, mivel rengeteget kéne tanulnom, húsvét volt, az idő gyönyörű! Napközben gyönyörű napsütéses enyhe idő, aztán egy kis havazás, éjszaka főleg hideg és hóesés (ennek a nagyját azért mostmár a napocska elolvasztotta).

Még a tulipán hagymáim is kibújtak! Kicsit féltem őket, mert tavaly még júniusban is volt hóesés és éjjeli fagy, na majd meglátjuk (ha a hó előbb jön, mint a fagy, akkor nem lesz gond).

Ezekből adódóan, az idén még tojáskeresés nem volt. Pedig elrejtettem volna őket a hóban is, de lázasan nem volt rá erőm. Majd jövőre - akkor már Panni is jobban élvezi majd a dolgot. Viszont azért csak kapott tőlünk is ajándékot (annak ellenére, hogy ez Norvégiában nem szokás). Én is könyvet vettem neki, zenélőt, a kedvenc dalát játsza. Mit mondjak, nagy sikere volt neki, és van azóta is! Ja, és persze apa lefröcskölt mindkettőnket vízzel hétfő reggel!

Nehezen tudok időt szakítani bármire is, annyire el vagyok maradva mindennel. Szalad a lakás, a konyhába már be se akarok menni... Panni nagyon anyás lett, állandóan a lábamon (fenekemben) lóg amíg főzök. Ő így segít :) Az etetőszékbe már nem tudom beleültetni amíg valamit csinálok, mert feláll benne! Mikor először megláttam, azt hiszem egy kicsit infarktust kaptam! Szóval az etetőszék mostantól csakis és kizárólag addig van használatban, ameddig eszünk.

Ennyire volt most időm, de sok mesélni valóm van még, úgyhogy igyekszem a következő bejegyzéssel is :)