2014. november 30., vasárnap

Utazási láz és előkarácsony

Hát, ez a hét is eltelt. A részleteiről a családi béke megtartása érdekében, inkább nem beszélnék. Akit érdekel, annak majd elmesélem.

Pannikámnak csudajó kedve volt az elmúlt két napban, csak vigyorog, dumál és rázza a fejét! Tündéri jópofa!

Az étvágyával sincs már gond szerencsére, sőt! Mindent megeszik, amit csak eléteszek.
Aztán meg eldobál maga mögé kanalat, tányért, törlőrongyot.

November 21.-én olyan nyűgös volt a csajszi, az esti elalvás lehetetlennek tűnt. Csak kesergett szegénykém, én meg mindenféle trükköt bevetettem, hogy elaltassam. De cicizni sem nagyon akart. Belenyúlok a szájába, hát érzem, hogy ki van bújva két iciripiciri foghegy. Ezzel az elmúlt napok nyűgössége és nem-alvása is megvilágosodást nyert, és bár segíteni így sem sokat tudtam szegénykémen (csak masszírozni neki), de legalább megnyugodtam, hogy nincs nagy baja. Másnap küldtem is Apát rögtön a boltba, hogy vegyen két fogkefét Panninak; egyet játszani, egyet pedig az esti fogmosáshoz. Persze a lánynak ez a kedvenc játéka azóta! De ezek a fogak! Hát, ezek aztán nagyon lassan nőnek! Egy bő hét után csak épphogy látni őket!

Úrrá lett rajtam a csomagolási-pánik! Pedig már régen nem paráztam ilyesmi miatt, csak pikkpakk beleraktam mindent a bőröndbe előző este. De most! Karácsonyi ajándékok, Panninak mindenféle, nekem jópár dolog - és minden egy egész hónapra! Ráadásul próbálok minél kevesebb dolgot pakolni, mivel innen kedden indulunk, de Oslo-ban kell éjszakáznunk, úgyhogy mindent cipelhetek magammal. Mert ugye, most csak ketten megyünk csajok, Apa majd később jön utánunk. Szóval mára kész akartam lenni a pakolással, hát, még nem állok sehogy. Most pedig már késő, Panni lefeküdt, nem tudok ki-be szaladgálni a szobába. Na majd holnap...

Holnap még orvoshoz is el akarom vinni a lányt, ugyanis megint ismeretlen eredetű kiütések vannak a kis testén.

A nagy csomagolás közepette rájöttem, hogy Panni karácsonyi ajándékával teli a bőrönd! Nagy fejtörés után úgy döntöttünk, nem visszük magunkkkal. Azzal nyugtatgattuk magunkat (és egymást), hogy "úgysem fog erre emlékezni", meg  "úgyis kap egy csomó ajándékot", meg egyébként is, butaság lenne elvinni, meg utána visszahozni. Úgyhogy ma, advent első vasárnapján, Panni megkapta a karácsonyi ajándékát! Szerencsére nagyon tetszett neki!
 Annyira okos! Először elolvasta a használati utasítást, és csak utána kezdett játszani vele :D


Egy hete beköszöntött a sötétség, már nem kel fel a nap, és január végéig nem is fog. Még jó, hogy otthon töltjük a decembert! Remélem szép idő lesz!

Panni egyik kedvenc időtöltése: pakolás anya táskájából!
Aztán pihenek Apával:

Végezetül pedig egy kép, amit babaúszáson kaptunk (még lesz majd több is):

2014. november 21., péntek

9 hónap a hátunk mögött

Az én drága bébi-babám ma 9 hónapos!


Üzenem Nektek, akiknek pici babátok van, hogy élvezzetek minden egyes percet, mert csuda-gyorsan rohan az idő! Arról nem is beszélve, hogy minél mobilabb a gyerek, annál jobban kell rá figyelni. Mikor Panni megtanult gurulni, állandóan figyelni kellett, nehogy a radiátorhoz, vagy a kályhához vagy éppen a macskához guruljon túl közel. Hát, mostmár nem elég figyelni! Egy nap alatt körülbelül 200x ül fel - most ez az új sláger. Amint lekerül a földre, már ül is fel. Aztán lehasal, öt centit kúszik előre majd megint felül. És ezt csinálja megállás nélkül! De a helyzet az, hogy ha valamit nagy lendülettel csinál (például minden erejét összpontosítva húzza le a zokniját a lábáról), vagy épp reklám van a tv-ben, és kábulatban van a gyerek, vagy csak simán elfáradt, bizony hanyatt esik. Olyankor pedig koppan a buksi a parkettán - és ez még a szerencsés eset, mert ugye ott vannak az asztallábak, a kályha, a macska. Szóval Panni mellett most ott ülök egész nap, a háta mögé teszem a lábam, és elkapom, ha borul. De nagyon ügyes lett, már rekordsebességgel ül, kúszik, gurul - általában Torres irányába.





Nagyon nagy szerencsénk van Torres-szel! Annyira nyugodt lett, és türelmes! Reggel, mikor felkelek Pannival, először mindig leülünk a kanapéra, és megszeretgetjük a cicát. Bizony előfordult már, hogy a csaj jól megmarkolta a cica bundáját, de ő mégcsak nem is reagál rá. Dörgölőzik Pannihoz és dorombol közben. Sokszor kerültek már nagyon közel egymáshoz (persze olyankor ott vagyok közvetlen mellettük), Torres egy darabig vár, türelmesen hagyja, hogy Panni (anyával) megsimogassa, majd odébb áll. Persze a lány rögtön utána megy :) Gyakran van olyan is, hogy Panni játszik valamivel, Torres pedig csak odafekszik a közelébe, és onnan nézi. Úgy tűnik, hogy a két "gyermekem" jó barátok lesznek!

Bevittük Pannit megmérni: 7700 gramm és 69 centi. Furcsa, hogy mennyire hasonlítgatja az ember a gyerekét másokéhoz! Másé már nagyobb, akkor Panni miért nem nő? Vagy, másé már csinál ezt, csinál azt, Panni miért nem? Valami baja van? Szerintem nem csak én vagyok így ezzel (főleg, hogy a védőnő is csak az aggodalmat kelti bennem mindig). De úgy gondolom, hogy amíg eszik rendesen (mert mostmár az étvágya is visszatért szerencsére), gyarapszik a súlya, még megvan az összes kis hurkája, jókedvű és életvidám, és látom azt, hogy fejlődik, olyan nagy baj nem lehet :) Én sem voltam nagy darab gyerek, kisebb voltam 1 évesen, mint Panka most!

Holnap kipróbálok megint valami újat, főzök neki cukkínit. Mivel nálunk tököt nem lehet kapni, ezért ebből készítek majd olyan tökfőzelék-félét. Bajban vagyok azzal, hogy minden nap mit főzzek neki, na meg azzal is, hogy most mi is az pontosan, amit már ehet, és mi az, amivel még várni kell (most a tejföllel jártam így, azt mondják, azt csak 1 éves kor után lehet, viszont joghurtot már lehet most is). Úgyhogy úgy gondoltam, hogy írok majd egy külön bejegyzést erről, ebéd tippeket, élelmiszer listát, amit majd időnként kiegészítek. Hátha tudok ezzel segíteni valakinek :)

Az etetőszékben így is lehet ám ülni!

Hétfőn érkezik az anyós. Izgulok miatta. Állandóan megszólja amit csinálok - olyan kákán is csomót keres típus. A gyereknevelésben pedig homlokegyenest más nézeteket vallunk. És az a baj, hogy nem merek neki ellent mondani (na persze a párom sem), úgyhogy csak fortyogok magamban (kivéve, ha nagyon durva dologról van szó, ld. bejegyzés a nyaralásról). De ha azt gondoljátok, hogy hú, ez a csaj mennyit panaszkodik apróságokon, akkor itt egy kis ízelítő abból, hogy mi vár rám a jövő héten. Telefonál nekünk anyuka, hogy most beszélt az egyik barátnőjével (akinek a fia jó barátunk), és a beszélgetés alatt szóba jött, hogy nekünk lombikkal lett babánk. Anyuka magából kikelve elhord minket mindennek a telefonban, mert hát ő "nem megmondta nekünk, hogy ezt senkinek nem mondhatjuk el"! Mert ugye ő már az elején megmondta, hogy senki sem tudhat róla, hogy Panni "nem-igazi-gyerek" (hogy az ő szavaival éljek)!

Holnap megint meglátogat minket Ella-baba a szüleivel. Håvard süt majd almatortát! Olyan érdekes, utoljára 9 hónapja és két napja ettem ebből az almatortából, aznap, mikor indultunk szülni Hammerfestbe.

Délután egy óra, és már csak ilyen a "világos":

12 nap múlva megyek végre haza Pankával! El sem tudom mondani, mennyire várom már!

Előtte még írok! :)

2014. november 16., vasárnap

A Télapó-dilemma

Bizony nálunk a Télapó is gondot okoz. Ugyanis Norvégiában nem jön a Télapó december hatodikán. Ez idáig nem is lenne gond, mert hát mi majd tarjuk a szokást, kitesszük a csizmát az ablakba. Ráadásul idén Panni és én pont Magyarországon leszünk Mikuláskor, úgyhogy magyar módra, magyar honban várhatjuk a nagy Fehérszakállút.
De mi lesz karácsonykor? Mert a norvég gyerekeknek ugyanis nem a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékokat, hanem a Télapó! És ez a télapó is milyen! Nem olyan kedves arcú, szakállas, mint nálunk, hanem kimondottan ijesztő! És a ruhája sem piros! Ráadásul nem is Lappföldön lakik, hanem az északi sarkon. Szegény Panni, jól össze lesz zavarodva. Szóval, hogy is csináljuk? Mert akármennyire is szeretném, a "csúnya" mikulás előbb-utóbb Pannihoz is eljön, hiába mondom, hogy a Jézuskától vannak az ajándékok (ami persze Håvard-nak egyáltalán nem tetszik...). Szerencsére van még egy kis időnk, hogy megvitassuk a dolgot, hiszen Panni az idén még nem fogja érteni, hogy mit és miért csinálunk (plussz idén otthon leszünk, úgyhogy jöhet a Jézuska).
(a képet a neten találtam, a gyereket nem ismerem)

Másik ilyen dilemmánk, az állathangok. Mert az állatok Norvégiában és Magyarországon nagyon máshogy beszélnek ám. Håvard szerint a norvég hangokat kell, hogy megtanítsuk Panninak, hiszen itt fog óvodába járni (erről jut eszembe, hogy megállapodtunk az ovival, hogy Panni csak augusztustól fog járni). Én persze nem akarok engedni, és a magyar állathangokat is meg akarom tanítani a lánynak, de párom szerint így majd csak összezavarjuk. De könyörgöm, hallottatok már olyat, hogy az egér azt mondja, hogy "pip-pip"? (azért mondjuk valljuk be őszintén, azt sem mondja, hogy cincin) Vagy a nyúl azt, hogy "boing-boing"? Vagy a ló azt, hogy "vrinsk-vrinsk"? A béka "kvekk-kvekk"? Hirtelen csak ezek jutottak eszembe.

Az előző bejegyzésben elkiabáltam a dolgot, Panninak aznap éjjel is hasmenése volt! Szegénykém, ő aludt volna egész éjszaka, én viszont kénytelen voltam óránként felébreszteni, amikor hallottam, hogy kijött az újabb adag. Utána persze elég nehéz volt visszaaltatni. Viszont a kiütései majdnem teljesen elmúltak.
Mielőtt beteg lett, volt egy jó bő hét, amikor szuperul aludt. Annyira el voltam így kényeztetve, hogy éjfélig tv-t néztem majdnem minden este, és így is 8 óráig tudtam aludni (van egy szuper sorozat, azt néztük esténként, Resurrection az eredeti címe). De amióta Panka beteg volt, szinte nem aludtam semmit kb. egy hétig. Ha szerecsém volt, akkor aludtam 2-3 órát, na de azt sem egyhuzamban, hanem 10-15 percekre lebontva. A hasmenése még mindig megvan, de már csak egyszer vagy kétszer ébred éjszaka, azt is csak azért, mert éhes (még mindig nem eszik rendesen).
A cicizés újra nagyon fontos lett, mivel mást nem nagyon eszik a lány, ezért próbálok annyi anyatejet beleerőltetni, amennyit csak tudok. Na jó, nem kell ám nagyon erőltetni, sőt. Már olyan önálló lett a lány, hogy mikor úgy érzi, hogy neki cici kell, csak fogja, és benyúl érte! Ez nagyon aranyos és vicces mikor itthon vagyunk, de ha éppen vendégségben vagyunk, vagy nálunk van valaki, akkor elég ciki, hogy Pannikám könyékig benne van anya melltartójában...

És már puszit is ad!

Videó a pusziról:

Azt még nem is mondtam, hogy Panni elkezdett kenyeret enni! Megmondom őszintén, nekem nem nagyon tetszett a dolog, de a család norvég-része annyira erőltette, hogy a családi béke érdekében belementem (óóó, milyen jószívű vagyok :) És ette ügyesen a drágám, de főleg az tetszett neki, hogy mócsingolhatta az ujjai között.


Voltunk ismerősöknél babát látogatni, aztán az anyuka a babával jött hozzánk 'játszani'. Ella-baba 10 hetes, tündéri kis csöppség. Olyan fura fogni, olyan pici és törékeny -az én sózsák Pannimhoz képest. Milyen régen volt már, hogy ő is ilyen pici volt!

Erőteljesen rövidülnek a nappalok, reggel 8-kor még sötét van, délután kettőkor pedig MÁR sötét. Ma, mikor kint voltam sétálni Pankával, láttam, hogy egy órakor már a legmagasabb hegynek a csúcsát sem érte el a nap. Még körülbelül két hét, és már nem éri el a horizontot, és nem is jön magasabbra egészen január végéig. Készülhetünk a sötétségre. Még jó, decemberben nem leszünk itt, otthon pedig magunkba szívjuk majd az összes napfényt :)
Már csak ilyen, amikor "világos" van:


A Halloween-ről még nem is írtam. Jöttek ám a gyerekek beöltözve - és Håvard minden gyerek után belenézett a cukorkás-vödörbe, és azt mondta "remélem már több nem jön, mert akkor nekem nem marad semmi" :D De maradt neki is bőven!
A tökös-kép nem volt ám olyan egyszerű, mint látszik (és ahogy én azt elképzeltem). Először is, kifaragtam a tököt - na ez volt a legegyszerűbb része. Igaz, mikor először belepróbáltam Pannit, csak lábszár-középig fért ki a lába, úgyhogy kicsit át kellett alakítanom a dolgot. A másik dolog, amire rájöttem, hogy a tök bizony hideg! Hiába volt az bent a nappaliban, hideg volt belülről. Akárhányszor beleültettem a csajszit, rögtön keservesen sírni kezdett. Hát, beleraktam egy melegvizes flaskát, meg hajszárítóval melegítettem. Mielőtt Pannit beletettem, kibéleltem egy konyharuhával is, hogy még az is szigeteljen. Úgy tűnt, hogy ez segített. Viszont szegénykém csak égbe emelt kézzel ült, nem merte letenni, bármit is csináltam vele. De lett pár jó kép mielőtt sírva fakadt, aztán gyorsan kivettük :)

Már rég írtam az anyósról - na, nem azért, mert nincs mit írnom, csak próbálom visszafogni magam. Mikor Håvard mondta neki, hogy Panka beteg lett, ő csak annyit mondott, hogy már ideje volt. Meg persze azt, hogy biztos a sok sz.rtól van, amit főzök neki (sorry, ő használta ezt a szót). Egy hét múlva jön hozzánk látogatóba, komolyan mondom, már most gyomoridegem van tőle! De próbálok csak arra koncentrálni, hogy bő két hét, és otthon vagyunk!!!

Két videó arról, hogy milyen ügyes lett a lány:

Apa szülinapja volt november 3.-án:

Így esszük az almát:

Ha az ember nagyon játszik, előfordul, hogy egy karikán lógó madár szorul a lábára:

Aztán kicsit pihenünk, és nézzük a tv-t (csakis a reklámot):

Aztán új erőre kapunk, és szétkapjuk a játszószőnyeget:

Majd kutyusost játszunk:


Aztán huncutkodunk:


És felülünk egy kicsit (mostmár állandóan ül):

Anya finom birka-bordát csinál vacsorára:



És kimegyünk a hóba fakutyázni:

2014. november 14., péntek

Panni beteg

Panni ma 38 hetes. Tegnap egyedül, segítség nélkül felült!!! Most azt fogjátok gondolni, hogy, hát ezek milyen rossz szülők...ugyanis erről is lemaradtunk, ugyanúgy, mint az első hasrafordulásról. Én persze a fürdőszobában voltam,  Håvard pedig ott volt mellette, de pont nem látta. Lemaradtunk az elsőről... De szerencsére ma egész nap ezzel próbálkozott, és minden alkalommal láttam! Négykézláb áll, leteszi a popsit a két lába közé, és spárgába előrenyújtja a lábát. Tiszta anyja ez a gyerek :D Ez a kép az első önálló üléséről készült:
De ugorjunk egy kicsit vissza az időben.
Hát, ez a nap is elérkezett, amitől annyira féltem, Panni beteg lett.

Szombat este nem nagyon kellett neki a vacsora, csak kesergett és nagyon fáradtnak tűnt. Mikor kivittem a fürdőszobába, hogy ráadjam a pizsamáját, olyan melegnek éreztem, gondoltam, a biztonság kedvéért megmérem a lázát. Korábban is éreztem már, hogy kicsit meleg volt a teste, de annyit mozog mindig, azt hittem azért. Mérem a lázát, majdnem 40 volt. Hát, azt sem tudtam, hova nyúljak, olyan ideges lettem. Hirtelen még a lázcsillapító kúpot sem találtam. Na de meglett a kúp, de csak olyanom volt itthon, ami 0-4 hónapos korig jó (mielőtt megszületett ugyanis én felkészültem mindenre!). Szóval megkapta a kúpot. Csak sírdogált a drágám, nem szokott ilyen lenni. Bementünk lefeküdni, kapott még egy jó nagy adag cicit, aztán elaludt. Kis idő múlva felébredt, tűzforró volt szegénykém. Kimentünk a fürdőbe, hogy megmérjem a lázát (ugyanis a lázmérő, amit vettem, hiper-szuper ugyan, csak a homlokához kell tartani, még csak hozzá sem kell érinteni, mindig 36,6 fokot mutat, szóval nem vagyok vele nagyon kisegítve...). Hát a kúp nem vitte le a lázát, de nem ez volt, ami a leginkább megrémített; a pelusában a pisi erősen rózsaszín volt. Úgy ahogy volt, pelus nélkül rohanok vissza a hálóba, felébresztettem Håvard-t, hogy jöjjön gyorsan. Ő csukott szemmel ugyan, de ugrott ki rögtön az ágyból (Istenem, mennyit fejlődött! Mikor szülni mentünk, egy fél nap kellett neki, hogy magához térjen!). Mondtam, hogy hívja az ügyeletet. Persze, nem tudom, mit vártam, sajnos ismerem már elég jól a norvég egészségügyet ahhoz, hogy tudjam, megint marha mérges leszek rájuk. Mondták, hogy Håvard bemehet egy vizeletmintás zacsiért, azt másnap bevihetjük, ha akarjuk. Hát, nem tudom, hogy ki próbált már ilyet, szörnyű.  Úgy kell a gyerek alsó felére ráragasztani, hogy a zacsin lévő kicsi lyukba menjen a pisi, és ne follyon ki sehol máshol. Persze a gyereknek a nyűgje mellé már csak ez hiányzik, hogy az egész popsija be legyen ragasztózva. Visszamentünk az ágyba, kapott megint egy kis cicit (ugyanis a mi gyerekünk még mindig nem tud cumisüvegből inni, ez volt az egyetlen módja annak, hogy elég folyadékot igyon). Beteszem a kiságyába, és a majd' 40 fokos lázú gyerek csak vigyorog és dumál a kiságyban. Na én ekkor kezdtem el először sírni, mert majdnem megszakadt a szívem érte! Tényleg igaz, a beteg gyereknél nagyon aggodalom nincs is a világon! Óránként kelt a drágám, ivott egy kicsit, aztán aludt tovább.

Másnap hívom az ügyeletet, hogy be szeretnénk menni, mert a gyereknek semmi sem viszi le a lázát. 4 órával későbbre kaptunk időpontot (igen, az ügyeletre is időpontot kell kérni!). Az aggodalom tovább fokozódott, ugyanis nem jött pisi! Aztán megkezdődött a hasmenés, ami lehetetlenné tette a pisis-zacskó megtöltését. Szegénykén háromszor ragasztottuk újra a zacskót, már vörös volt és sebes alatta. Az ügyeleten vért vettek tőle (annyira ügyes volt, nem volt egy hangja se), vérnyomást mértek, meghallgatták. Egy fiatal gyakornok orvosunk volt, aki valószínűleg most látott először gyereket, mert meglepődött, hogy nem tudta a torkát megnézni, mert a gyerek nem nyitotta ki a száját, mikor azt mondta "á". Ráadásul a lázát is a hónaljában akarta megmérni. Mikor én erre furán néztem, megkérdezte, hogy miért, máshol hol mérje? 5 órán keresztül ültünk a váróban, mert mindenre várni kellett, és persze pisi még mindig nem jött. Kérdezem, hogy emiatt ne aggógjak-e, nem fog a gyerek kiszáradni? Azt mondták, ha már 24 órája nem pisilt, akkor elkezdhetek aggódni. Telefonon felhívta a gyerekorvost a hammerfest-i kórházban (mert ugye itt gyerekorvos sincs), megvitatták az esetünket, és meglepő módon azt mondták, hogy nem tudják pontosan, hogy mi a baj, várjunk pár napot, hátha elmúlik. Az orvos még hozzátette, hogy egyébként Panni nem is néz ki betegnek, mert ha beteg lenne, csak feküdne, mint egy darab fa. Azt mondta, majd akkor jöjjünk vissza.

Vérvétel után kapott egy ragtapaszt, és az nagyon tetszett neki!
Hazamentünk, próbáltam kiskanállal vizet adni neki, cicire tenni, de semmi nem kellett neki. Ekkor a nagyon híg kaki megint belement a pisi-zacsiba (bocs a részletekért), utána úgy döntöttem, hogy ne ragasszunk fel új zacsit, mert szegény csupa seb már. Persze utána rögtön pisilt a drága! Ezt az éjszakát is ébren töltöttem, állandóan vittem ki lázat mérni, próbáltam itatni minden lehetséges módon. A láza még mindig nem ment 39 alá.

Hétfő reggel egész jókedvűen ébredt, a hőmérséklete pár órán keresztül 38 volt, aztán megint felment. Elvittük a háziorvoshoz. Újabb vérvétel, a fertőzés értéke magasabb lett. Mivel itt is nagyon ügyes volt (amit a vért vevő hölgyről nem igazán lehetett elmondani, mert vér volt még a padlón is), ajándékba kapott egy fecskendőt (mivel az összes ajándék-állatka kétszer a szájába fért volna).  Az én kis Tündérem imádta a fecskendőt, sokáig csak azzal játszott.

Itt is azt mondta az orvos, hogy majd elmúlik a baj, valószínűleg vírusfertőzés, de ha tudunk, vigyünk be vizeletmintát. Hát, újból felragasztottuk a zacsit, és ezúttal sikerült is megtelítenünk! A mintával minden rendben volt, nem húgyúti fertőzéssel állunk szemben. Panninak jobb lett az étvágya, de csak cicit volt hajlandó elfogani, semmi szilárdat, a hasmenés pedig nem akart szűnni.

Kedden lázmentesen ébredtünk! Annyira boldog voltam! A hasmenés is szűnni látszott, viszont Panninak nagyon rossz volt a kedve. Ráadásul teli lett kiütéssel! Persze én megint felvettem az aggódó-anyatigris-kosztümömet, és jó erősen el kezdtem szidni az orvosokat, hogy nem igaz, hogy nem csinálnak semmit egy beteg gyerekkel. Így utólag kiderült, hogy Panninak "negyedik gyermekbetegség-e" volt. Legalábbis itt így hívják. A lényeg az, hogy mostmár majdnem saját maga, az étvágya és a kedve még nem az igazi, de már közel vagyunk hozzá!

Sok minden történt az elmúlt két hétben, igyekszem a hétvégén bepótolni a lemaradásom :)