Lepkehimlő

Az óraátállítással kezdeném... Pozitívan álltunk a dologhoz, mert pont úgy alakult, hogy délután Panni (szokatlanul) sokáig aludt, ezért este is tovább bírta ébren. Reggel azonban ugyanúgy ébredt, mint szokott, fél 6-kor - de az óraátállításnak köszönhetően még csak fél 5 volt. Reméltem, hogy a nagyágyban majd a cicin visszaalszik, de nem. Mikor Panni felébred, nincs mit tenni, fel kell kelni:

- "Mamma, felkel! Mamma, nappali! Mamma, Sajun! Babóca!"
- "Panni, a mamma még nagyon álmos, aludjunk egy kicsit!"
- "Nemnemnem! Pappa, felkel! Mamma álmos... Pappa stå opp (felkel)! Anna, Sajun, Babóca!"

Úgyhogy felkeltünk.  Általában váltjuk egymást, ki keljen fel vele, de én mostanában olyan szerencsés voltam, hogy Pappa felkel Pannival ("Szia Mamma! Panni felkel"), és én még egy fél órát, órát alhatok. Másnap ugyanez. Délután sokáig aludt, este megint jó sokáig bírta. Viszont megint taknyos lett. Már nem is tudom, mit csináljak, mindig taknyos. Egy hétig jól van, aztán másfél hetet köhög és náthás. Pedig még mindig szopizik, változatosan táplálkozik, rengeteg gyümölcsöt és zöldséget eszik, ráadásul kapja a vitaminokat is... De a kedve ettől függetlenül nagyon jó volt.

Hétfőn reggel megint nagyon korán ébredt. Megnézte reggel a meséit, összekészültünk, aztán elmentünk az oviba, én meg a suliba. Volt a szája körül pár apró piros pötty, de a mandarinra fogtam, elég sokat evett, lehet, hogy attól pöttyösödött ki. Beérek az irodába, előszedem az aznapi tehendőket. Mire megittam a kávémat, hívnak az oviból. Menjek Panniért, mert teli van kiütéssel és nagyon vakarózik, bárányhimlős. Rohanok az oviba, már a folyosóról hallom, hogy sír a drágám. Sokára nyugodott meg még az én karjaimban is. Óvónéni megnyugtat, jó, hogy most lett bárányhimlős, mert ilyen kicsinek könnyebben átvészeli. Huh, erre nem voltam felkészülve... Bárányhimlő... Furcsa, mert az oviban úgy 6 hete lecsengett a bárányhimlő-járvány. De hátha tényleg gyorsan átmegy rajta.

Kértem időpontot az orvoshoz, de nem volt aznapra semmi szabad, úgyhogy küldtek az ügyeletre. Az ügyeletes orvos kerek-perec kimondta, fogalma sincs, hogy mi ez, de szerinte nem bárányhimlő. Írt fel allergiagyógyszert, hogy az majd csillapítja a viszketést. Panni a váróteremben is nagyon jól érezte magát.

Hazajöttünk. Szegénykémnek az egész teste csupa kiütés volt, főleg a popsija meg a lábai, később a hónalja körül is. És nagyon viszketett. Bekenegettem neki cinkes-ecsetelővel (aminek az illatától visszarepültem az időben úgy 20 évet, amikor Bogi és én voltunk bárányhimlősek és Anya kenegetett minket).

A kedve jó volt egész délután. Viszont este, miután megvacsorázott és levettem a székéből, nem bírt megállni a lábán. Csak sírt szegénykém, és mondta, hogy fáj a lába. Ezt már délután is mondta, de nem nagyon figyeltem rá, szereti mondogatni, hogy fáj itt vagy ott, és egy teljesen más testrészre mutat. De ez most komoly volt. Az én drága, izgő-mozgó gyerekem csak feküdt a kanapén mozdulatlanul, a két karját a hasán összekulcsolva. Mikor megmozdítottam, sírt. A térdei vörösek és forrók voltak. Hívtam az ügyeletet, azt modták, adjak neki fájdalomcsillapítót és menjünk be egy fél óra múlva. A felöltözés is nagyon nehezen ment, már a legapróbb mozdulatra is sírva fakadt, nagyon fájt neki. Annyira féltem! De próbáltam nyugodt maradni, és őt is megnyugtatni. A váróteremben oda akart ülni a játék-asztalhoz. Mivel mozogni nem tudott, mindig mondogatta, hogy mit vigyek oda, mit hova tegyek. Jó sokára hívtak be minket. Ez az orvos legalább megvizsgálta. Láza nem volt, csak a kiütések és a lábfájás. Megvan a diagnózis, parvó-vírus! Hát én majdnem dobtam egy hátast! Parvó? A kiskutyánk volt parvós, aki elpusztult! Parvó? Magyarul lepkehimlő, mint utólag kiderült, vagy ahogy még itt hívják, az ötödik gyermekbetegség. Az orvos megnyugtatott, hogy ez teljesen veszélytelen, de akár 4-5 hétig is eltarthat. A lábára csak fájdalomcsillapítót tudunk adni, egyébként csak várjunk, hogy elmúljon. De már nem fertőz, úgyhogy ha a közérzete jó, mehet az oviba is. Kicsit fellélegeztem. De szörnyű látni a fájdalmát, és nem tudok semmit sem tenni, hogy segítsek. Most értem csak, miről beszélnek a szüleim...

Mire kijöttünk az ügyeletről, leesett az első hó. Még mindig szállingózott. Az idén elég későn jött. Elmúlt 9 óra mire hazaértünk, Panka gyorsan elaludt. Reggel 6-ig aludt, végre átálltunk a téli időre!
A betegség szerencsére nem nagyon viselte meg, reggelre már a lába sem fájt annyira, délután pedig már rohangált. Láza sem nagyon volt, párszor volt 38 körül. Estére a nagyja kiütés is elmúlt róla, de minden nap jött egy-két új. Ma már nem láttam rajta egyet sem, úgyhogy a 'szokásos' náthán és köhögésen kívül más baja már nincsen!

Azért próbáltuk az itthon töltött napjait feldobni valamivel. Gondoltam, kimegyünk kicsit sétálni a hóba. De Panni fél a hótól! Csak mondja mindig, hogy "sokhó, sokhó, mamma fel". Hát, csak hozzá szokik majd - egy anyával, aki imádja a havat, kénytelen lesz!
Festettünk is, na azt nagyon imádta!

És szórakoztatta ő saját magát is! A Bogi-babát (vagy ahogy Panni hívja "Babika") hozta magával az ügyeletre is!

 "Mamma, nem kép!"

Mamma fodrászkodott is kicsit:

Megvolt az utolsó vizsgám, komolyan mondom, ember-kínzás volt! 6 órás vizsga, amit ráadásul számítógépen kellett írni... csak írtam, írtam, mint egy őrült hat órán keresztül, megállás nélkül. Minden erőmet kiszívta....

Viszont egy nagyon izgalmas hír! Felkértek, hogy tartsak pár előadást az svalbardi egyetemen februárban amíg ott leszek!!! Úgy örültem neki! Lassan le kéne foglalnom a repülőjegyeket is...

A végére pedig a hónap beszélgetése Panni és Papája között (norvégul zajlott, de inkább magyarul írom):

- "Panni, kérsz zabkását vacsorára?"
- "Igeeen!!! Kenyeret!"
- "Panni, mit kérsz vacsorára?"
- "Kenyeret"
- "Mit kérsz a kenyérre?"
- "Vizet"
- "Vizet nem lehet a kenyérre tenni. Milyen felvágottat kérsz?"
- "Májkrémet"
- "Májkrémet kérsz a kenyérre?"
- "Nem"
- "Akkor mit kérsz a kenyérre?"
- "Vizet"

... Én meg fuldoklok és fetrengek a nevetéstől a nappaliban... egyébként avokádós kenyeret kapott.

Panni, a mókamester

Hú, de nagyon elfoglaltak vagyunk mostanában! Lassan három hete nem írtam... igazából nem sok izgalmas dolog történt, csak az édes mindennapok apró-cseprő dolgai. Bár Panni annyira vicces, hogy minden napunkat emlékezetessé teszi!

 Itt épp dolgozni megy!

Itt pedig a csipcsipeket nézik.

Kibújt a 9. fogunk is, bizony! Még egy rágófog! :D Mostmár tényleg kezdek kicsit aggódni, hogy hol maradnak már azok az elülső fogacskák! Egérfog : bocifog 5 : 4.

Ha már az aggódásnál járunk.... egy ideje észrevettem, hogy Panninak elég furán állnak a lábacskái mikor megy. A bal lába befelé dől (olyan boka-süllyedősen) a jobb lábának pedig egészen a külső élén jár, miközben a lábujjaival 'kapaszkodik'. De azzal magyaráztam, hogy biztos a gumicsizmától van. Mikor az ovival kint vannak mindig gumicsizma van rajtuk gyapjú zoknival. Arra gondoltam, hogy a csizma kicsit nagy is neki, ráadásul teljesen lapos a talpa, biztos attól van. Mostmár ugyan magas-szárú téli cipő van rajta, ugyanis elég hűvös lett. Ez szintén picit nagy rá (az vajon baj, hogy mindig nagyobb cipőt veszek neki?! De az ő méretében nem is kapok rendes téli bakancsot, ezért vettem picit nagyot....). Szóval ez a bakancs meg elég nehéz, gondolom ez sem javít a helyzeten...
A lényeg az, hogy beszéltem a fiziósokkal, hogy kéne nekünk egy időpont. Mondták, hogy beutaló nélkül nem lehet, kérjek a védőnőtől vagy a háziorvostól. Gondoltam, akkor már a védőnő jobb, gyorsabban kapunk időpontot is, ráadásul nem kell a betegek között várni. Egy hét után (!) sikerült elérnem a védőnőt. Persze azt mondta, hogy ő nem tud beutalót adni.... Akkor hát hívom a háziorvost. De oda meg nem lehet időpontot kapni!! Első szabad időpont október 30! De kénytelenek leszünk várni. A gond csak az, hogy miután leadjuk a beutalót, akár két hónap is lehet, mire időpontot kapunk a fizioterápiára....

Egyébként a suli kiszívja minden energiámat... reggeltől délutánig bent vagyok, a héten itt leszek szombat, vasárnap is... délután főzés, evés, fergeteges játszás Pankámmal, aztán szinte Vele egy időben kidőlök én is... 22.-én van az utolsó vizsgám, 6 órás írásbeli... utána pedig 'csak' a kutatómunka és a diplomamunka. Azt nem is írtam még, hogy megkaptam a finanszírozást (két helyről is). A fő támogatóm egy amerikai pasi, nagyon szimpi. Úgyhogy azt mondta, addig maradok Svalbardon, amíg meg nem szerzem az összes szükséges infót, ő meg fizeti a szállást és ellátást! Szóval lehet, hogy többet nem láttok... Csak viccelek! Karácsonyra megyünk haza!!!! Svalbardra majd csak februárban - úgyhogy aki még a megfagyásom előtt látni szeretne, az karácsonyra időzítsen :D Ja, és Pankát is viszem ám magammal!

Ovi van ezerrel! Pankát itthon fogtam pár napra, mert elég taknyos volt, és nagyon csúnyán elkezdett köhögni - úgy gondoltam gyorsabban rendbe jön, ha itthon marad. Úgyhogy a Pappával buliztak otthon három napig - naponta pedig legalább kétszer megnézték a Saunt!

De mindennek ellenére a drágám egyfolytában csak az oviról beszélt, meg sorolta a barátait... Nagy volt az öröm, mikor aztán újra mehetett! A kis barátnője, Maja, már csinált Panninak két karkötőt gyöngyből, amit nagyon büszkén nekünk is elújságolt, hogy "Láttátok milyen szép karkötőt csináltam Annának?" Imádnivaló a kiscsaj!

A nagy sláger otthon és az oviban is a rajzolás, a baba és a konyha. És persze Saun. Na meg néha ezek ötvözése - szegény Bogi-baba kapott egy kis színt a pofijára! Fejlődik a rajztudásunk, mert egyre nagyobb csigabigákat rajzolunk! Szerencsére tőlem mindig két dolgot kér, hogy rajzoljak neki: csigát és szőlőt. Hogy miért pont ezt a kettőt, nem tudom, de igazából nem is bánom! Kb. idáig terjed az én rajztudásom :D

A babák mindig vele vannak, tisztába teszi őket, főz nekik, megmossa a kezüket evés előtt...

Torres és a babák is sok időt töltenek együtt :D

És persze Saunt is együtt nézik reggelente! (ma éppen reggel hatkor...)

Panni kapott gyönyörű esőkabátot (én teljesen oda vagyok érte)! De az igazat megvallva, azt kell, hogy mondjam, hogy tudja is viselni :D

Aztán kapott egy szép kabátot is (amit valószínűleg nem sokat fog használni, de olyan gyönyörű benne....). Mindkettőt használtan vettem, úgyhogy ezzel meg tudom nyugtatni a lelkiismeretemet, ha nem is hordja majd olyan sokat...

Volt pár elég hideg napunk - na jó, nem olyan hideg... csak az első fagyos napok mindig olyan hidegnek tűnnek.... de Pankám igazi norvég létére ilyenkor is csak kint akart játszani! Találtunk is mindjárt egy befagyott pocsolyát, ami nagyon érdekesnek bizonyult....

Na meg csúszósnak....

A múlt héten gyönyörű időnk volt, úgyhogy rávettem életem párját, hogy menjünk el kirándulni. Ki is néztem egy jó kis túrát, fél óra fel, fél óra le. Gondoltam ez pont jó lesz, Panni sem unja meg a dolgot ennyi idő alatt. Csodálatos idő volt, valószínűleg az utolsó napos idő az idén. Megegyeztünk, hogy felfelé Pappa viszi Pankát, lefelé pedig majd én.

Minden jól is ment, viszont másfél órába telt mire felértünk, ugyanis mi kb. a hegy túlsó feléről indultunk, nem onnan ahonnan kellett volna. Ennek köszönhetően olyan hegyoldalakon kellett szabályosan felkapaszkodni (!), hogy nekem minden bajom volt.... De felértünk :)

 Ez itt az repterünk!

Visszafelé egy kisebb csoport után mentünk és tényleg fél órába tellett, hogy leérjünk!

A gond most csak az volt, hogy több, mint 3 km-t kellett mennünk, hogy megtaláljuk az autót! Ezen az estén meglehetősen hamar elaludtunk mindannyian.

Szegény Torkámnak lett egy nagy seb a hasán a nyírás után, ami csak egyre nagyobb és csúnyább lett attól, hogy egyfolytában nyalogatta. Pont időben kértem az állatorvoshoz időpontot, mert több helyen már a kis bőre is teljesen le volt jőve... 10 napos antibiotika- és kortizon kúra lett az eredménye. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy napjában 3x kell egy gyógyszert leerőszakolnom a torkán szegénynek. Hogy addig se vakarózzon, egy kinőtt bodyt adtuk rá, ami Panni szerint nagyon vicces!

 

Hétfőnként úszás előtt Panni mindig meglátogat az irodámban - és itt is rajzol mindenre, amit talál.

Az úszást egyre jobban imádja, minden nap oviból hazafelé elmondja, hogy ő úszni szeretne menni. A Mamma fürdőszettjét is gyakran előszedi...

A legújabb víz-alatti képek is elkészültek!

Új project-be vágtam a fejszém, falmatricát ragasztottunk a nappaliban. Kétszer! Ugyanis amit első alkalommal felragasztottunk, az másnap reggelre lejött... Vettünk ragasztót, ecsetet, és minden icipici ágacskát átkentünk, visszaragasztottunk. Ez itt még csak félkész, eztán jönnek rá a levelek és a fényképek. Szerintem nagyon jó lesz!