Egy 31 éves, egy 2 hónapos és egy 3 éves

Lassan véget ér a február. Sajnos minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egész hónapban betegek voltunk / vagyunk még mindig. Egyszerűen nem bírunk kikecmeregni ebből a náthás, köhögős dologból. A helyzet súlyosságát igazolja, hogy Håvard is beteg lett, aki egyébként nem szokott. Igazából nem olyan vészes a dolog, mert magas láza egyikünknek sem volt, na de akkor is. Taknyosan-köhögősen több, mint egy hónapja.... Néha egy-egy napra úgy tűnik, hogy kezd kicsit jobb lenni, és utána kezdődik az egész előről.

Panni, aki a legjobb állapotban van mindannyiunk közül, volt pár napot az oviban - neki egyáltalán nem volt láza. De az óvodában is rossz a helyzet, egyetlen állandó óvónő sincs, mert mindenki beteg. Megünnepelték a nap visszatértét, mindenki napkoronát kapott!

Håvard is egész jól van, leszámítva, hogy nagyon fáj a csípője, és néha alig tud lábra állni.  Hozzám (megint) mentőt kellett hívni, mert az asztma nem bírt a köhögéssel, és nem kaptam levegőt.
Igen, tudom, 'jó' géneket örökölnek a gyerekek mindkét oldalról....

Gigi sem nagyon tud  rendbe jönni. Néha annyira köhög szegény, hogy hányni kezd, mert máshogy nem tud megszabadulni a váladéktól. Szörnyű látni, érezni, ahogy az a pici kis test küzd a levegőért. Vele is voltunk az ügyeleten, kétszer is. Először nehezen vett levegőt, másdoszorra pedig belázasodott. Este 8-kor betelefonáltunk, hogy láza van. Mivel azt mondták, hogy amint láza lesz, rögtön orvoshoz kell fordulni, ezért ezt tettük. Igen ám, de azt mondták, hogy csak éjfélkor tudnak fogadni minket. Szerintem negyed óránkánt mértük a lázát, és le sem vettük a szemünket róla. Igazából egy vérvételen és a rutin ellenőrzésen kívül nem csináltak semmit. Hazaküldtek azzal, hogy ha rosszabb lesz, menjünk vissza. Mindig ezt mondják! Mikor első alkalommal jártunk vele az ügyeleten, ott voltunk mind a négyen. Kifelé jövet Panni mindketőnk kezét fogta. Håvard másik kezében pedig hozta az autósülésben Gigit. Panni egyszer csak megáll, visszafordul: "Ottfelejtettük a Gigit!" - hát azt hittem, megzabálom! De legalább tisztában van vele, hogy mostmár négyen vagyunk! :)

Amióta csontkovácsnál voltunk Gigivel, a hasfájása teljesen elmúlt, csupán 3 kezelésre volt szüksége. Azt is észrevettük két hete, hogy mintha nem fordítaná rendesen a fejét balra. Egy kezelés, és azóta minden rendben!

Voltunk a rendőrségen vele, útlevelet csináltatni. A nehézségek már itthon kezdődtek, a fénykép készítéssel. Nem egyszerű egy pár hetes gyereket arra rávenni, hogy a kamerába nézzen. Ráadásul, a képnek szemből kell készülnie és elvileg mindkét fülnek látszódnia kell. Ez Pankánál nem is volt gond, de Giginek szinte a fejére vannak ragadva a kis fülei. Szóval, ha két fül kell, az nála két kép. De valahogy megoldottuk (igaz nem látszik a füle). A rendőrségen bejegyzik a szeme és haja színét is. Persze az én gyerekem pont aludt, és az nem volt elég, hogy én bizonygatom a szeme színét, nekik azt látni kell. Gigit nem lehetett felébreszteni! Már a pasi előtt a pultra fektettem, levetkőztettem, de semmi. 10 percbe (!) tellett, mire kinyitotta a szemét!

Mindennek ellenére Gigi egy mosolyalbum! Én ennyit mosolygó gyereket még nem láttam, de komolyan. Állandóan mosolyog, teli szájjal nevet! És magyaráz!! Fantasztikus (és meglepő) ezt hallani, mert Panni ilyet nem csinált. Mosolyog amint meglát, és már kezd is gőgicsélni. Annyira édes!

A legutóbbi mérés szerint 4740 gramm, szóval nem éhezik :) Már váltottunk a 2-es számú pelusra, és ruhákból is már 62-es kell neki!
Panni pedig 14 kiló :)
Február egy szülinapos hónap nálunk. Én kezdtem a sort.

Drága Szüleimtől megkaptam a hőn áhított 'kenyereskönyvet'. Bizony, az élet újabb hobbival ajándékozott meg (vagy súlytott): sütök. Kenyeret - kovászost. És kelt tésztát - minden szabad percemben (amiből ugye nem olyan sok van). Lefekszik az egyik, elalszik a másik, és már indulok is dagasztani! Teljesen függő lettem! Parasztkenyér, rozsos, burgonyás cipó, tönkölybúzás - amit éppen megóhajtunk.

De sós és édes tésztából sincs hiány.

Február 6.-án üzenet jött az oviból. Menjünk be Panniért, mert beesett egy pad és a fal közé, és felrepedt a szája. A felső fogainál vérzik az ínye, de valószínűleg nem sérültek. Azonnal küldtem Håvard-t. De Panni nem akart hazajönni, mert éppen lasszót dobált egy rénszarvas agancsra. Az ajka nagyon fel volt dagadva, de a fogai szerencsére nem mozogtak. Úgyhogy Pappa visszajött gyerek nélkül. Azt még hozzátenném, hogy pár napja itthon is lecsúszott az asztalról, és ugyanott ütötte be a száját... de szerencsére nem lett baja! Ez mostmár mindig így lesz? Ez az állandó, gyomorfájdító aggodalom, mostmár nem is egy, hanem két gyerekért?!

Aztán február 15.-én két hónapos lett az én kicsi kincsem, Ragna. Tényleg eltelt már azóta két hónap?! Tudom, én elfogult vagyok, de nála tökéletesebb kistestvért nem is kívánhatnánk magunknak (na jó, az jó lenne, ha nem lenne beteg). De az éjszakákat (többnyire) végigalussza, napközben pedig eszik-alszik-nézelődik-játszik. Egy hangja sincs (többnyire).

Próbálkoztunk párszor a cumival, mikor nyugtalan volt, de csak öklendezik tőle. Pedig 4 félét is kipróbáltunk, köztük koraszülött cumit is, hátha az pici és tetszene neki. De nem. Ő csak az öklét rágja. Úgyhogy nem is erőltettük a dolgot.
 
Február 21.-én eljött a Nagy Nap; drága tündérem 3 éves lett!

A jeles napot kétszer ünnepeltük. Panni barátnőjét, Paulinét is elhívtuk az ünneplésre (aki egyébként Pannival egy napon született, Ő is Hammerfestben). Nagy dolog volt ez nekünk, szülőknek is; a mi kicsi nagylányunk először hív el barátnőt! Kettős érzelmek cikáznak bennem, na de erről egy külön fejezetet tudnék írni. De a lényeg! Az elő-születésnap nagyon jól telt, és Panka annyira boldog volt! Reggel, ébredés után csak azt kérdezgette, hogy mikor jön már Pauline. Állt az ablaknál, és figyelte, hogy jönnek-e. Annyira izgatott volt! Még nem is láttam ilyennek. Aztán a két kis barátnő megállás nélkül pörgött 5 órán keresztül. (a mi fülünk pedig zúgott még két órával utána is) Olyan nagy boldogság volt így látni!

És az ajándék a barátnőtől:

Utána a napján is megünnepeltük - itthon is, és az oviban is.

Újabb úszós képek is vannak!

Ha Gigi a tökéletes kistestvér, akkor azt is el kell mondanom, hogy Panni pedig a tökéletes nagytestvér! Állandóan puszilgatja, ölelgeti, mindig dajkálni szeretné. Egyfolytában "Gigi nézd! Nézd Gigi! Nézd, mit csinálok!"

Pár aranyköpés Pannitól, amit nem lehet kihagyni:
- "A Gigi a kedvenc kistestvérem!"
- "Mamma, én olyan boldog vagyok, hogy van kistestvérem!"
- "Mamma, kapok kekszet?" "Most inkább nem." "De Mamma, én nem leszek kövér kislány!"
- "Mamma, ma megyünk a Nagyihoz és a Sapihoz?" "Nem szívem, még sokára megyünk" Panni sírva fakad. "De én ma akarok menni! Mamma, én annyira imádom a Nagyit és a Sapit!"
- "Ez a Gomm a mindig olyan jó játékokat vesz nekem!"
- "Mamma, neked a Pappa a szerelmed? És én és a Gigi?" "Igen drágám." "Nekem a Sapi"
- "Panni, csináljak Neked maci-kávét?" "Igen, Mamma. De én bort nem kérek bele!" (??? ... oké, akkor a tiédbe nem teszünk...)
- "Nézd Panni, milyen sok szép buborék van a kovászomban!" "Ó, csodaszép a kovászod, Mamma!"
- "Mamma, ha havat eszünk, akkor fel kell venni a kesztyűnket, hogy ne fázzon a kezünk!" "Panni, tudod, hogy nem szabad havat enni, mert megfájdul a pocakod." "De nagyon éhes volt a pocakom, és csak egy picit ettem a csizmámról!"

Imádom!!

Most pedig egy kicsit komolyabban... Néhány hónapja még attól féltem, hogyan fogok én két gyereket szeretni. Mostmár azt mondom: egyszerűen! Minden egyes nap jobban és jobban szeretem mind a kettőt! És hálát adok minden nap, azért, hogy ez az én életem, ez az én Családom!