Szóval, betöltöttük a 40. hetet múlt héten szerdán. Este 7 óra körül még ezek a képek készültek:
Nyugodt voltam, mert két nappal előtte levágtam Håvard haját, egy nappal előtte lábat gyantáztam (a sajátomat), hajat mostam, kenyeret sütöttem. Aznap pedig Nagyi sütött sajtost. Úgyhogy miután Panka lefeküdt, mi kényelmesen beültünk a tv elé, hogy megnézzük a Downtown Abbey 5. évadjának befejező részét. 20.04-kor fájásom volt. Á, semmi gond, gondoltam, csak azért fájt, mert jövök-megyek. 20 perc múlva megint. Aztán megint. Utána 40 percig semmi. Mondtam Håvard-nak is, hogy nyugodtan igyon meg egy sört, nem lesz itt semmi. Úgy 10 perce néztük a filmet, mikor nagyon erős fájásom volt. Mikor elmúlt, felugrottam az ágyból "na jó Håvard, mostmár menjünk". Felhívtam a bábát, mondta, hogy fél óra múlva menjünk, addigra beér ő is. Gyorsan átöltöztem, Nagyi csomagolt sajtost, a bőröndbe még pár apróságot betettünk, és indultunk. 20 perces és eszméletlenül erős fájásaim voltak. Egyfolytában olyan 'nyomás' érzésem volt. Vizsgálat, tágulás semmi. De azért induljunk Hammerfestbe, mert a második gyerek gyorsan jöhet. Nem sokkal 11 után indultunk. Pont megenyhült az idő, ezért az út csúszós volt, és felváltva esett a hó és az eső. Félúttól meglehetősen felpörögtek az események. Először 10 perces, utána már 5-6 perces fájásaim voltak. Mikor még egy bő fél óra volt hátra, azon gondolkoztunk, lehet, hogy fel kellene hívni a kórházat, hogy küldjenek elénk egy mentőt. Ez alkalommal is nagyon fura fájdalmaim voltak. Pannival a derekamban éreztem, most pedig a medencémben és a lábaimban görcsölt egyfolytában. Na, de odaértünk a kórházba hajnali fél 3 körül. Håvard odakísér az ajtóhoz, mondja, hogy hozza a bőröndöt. De a főbejárat zárva, sehol senki. Håvard elindult, hogy megkeresse hova kell mennünk. Én meg az alatt az 5 perc alatt azt hittem megszülök ott a bezárt kórházi ajtó előtt. De nagyon 'fegyelmezett' voltam, végig lélegeztem az összehúzódásokat. Közben meglett a hátsóbejárat, felvittek tolókocsiban. A bába szívhangot nézett (amit meglepően nehezen talált meg), ezen kívül semmit. Meg sem vizsgált. Adott nekünk egy szobát az emelet másik végén, és azt mondta, ha 2-3 percesre gyorsulnak a dolgok, jöjjünk vissza. Addig pihenjünk, aludjunk. Jó...
3 óra volt, mikor a szobánkba mentünk. Letusoltam, de azt hittem, ott kijön belőlem a gyerek. Utána nagy nehezen megtörülköztem, befeküdtem az ágyba. Hamar éreztem, hogy feküdni nem lesz jó. Ültem. Håvard két fájás között elaludt, egy idő után én is. Aztán még erősebben fájt. Ekkor már egymással szemben ültünk lelógatott lábbal a két szemben lévő ágyon, egymásra borulva. Mikor fájt, csak kapaszkodtam Håvard-ba, utána a 2-3 perces szünetben összeborulva aludtunk. Aztán egyszer csak azt hittem, hogy bepisiltem. Gyorsan felálltam az ágyról. És csak folyt és folyt. Elfolyt a magzatvíz, 05.10-kor. Na ilyet sem láttunk még! De legalább Håvard vágya teljesült. Később, mikor kérdeztük, hogy na, milyen volt, azt mondta, hogy nem nagy szám, ráadásul neki kellett feltakarítani :D
De vissza csütörtök hajnalra. Innentől kezdve azt hittem, meghalok. Pannival fele ennyire sem fájt! Gyorsan hívtuk a bábát. Kérdezte, hogy át tudok-e sétálni a szülőszobára. Mondtam, hogy ki van zárva. Annyira görcsöltek a lábaim, hogy meg sem tudtam mozdulni. Jöttek értem egy ággyal. Mondtam a bábának, hogy belőlem most aztán tuti jön a gyerek, nem birom visszatartani. Erre ő gyorsan valahogy felvágott az ágyra, és szuper sebességgel kitolt a szobából. Ugyanilyen sebességgel tolt neki az egyik falnak véletlenül...
Beértünk a szülőszobába. Iszonyú fejetlenség lett, rengeteg emberrel körülöttem. Mivel Pannival nagyon véreztem, ezért most hirtelen sok mindent kellett, hogy előkészítsenek, hogy szükség esetén minden kéznél legyen. A norvég szokástól eltérően még orvost is hívtak be. Ezen is ment az idegeskedés, mert hallottam, ahogy az egyik bába a másiknak mondja, hogy "baj van, mert az orvos csak 20 perc múlva ér ide". Mindkét kezembe branült tettek, egy eret szétdurrantottak. 7 centi tágulás, de még túl magasan van. Feltérdelek? Fel én. Ez volt a terv, hogy térdelve/négykézláb szülök. Kérdezték, hogy kérek-e kéjgázt, mondtam, hogy kérek. Másra nem volt idő. Azt hittem, megpusztulok. Közben nagyon gyorsan elértük a 10 centit, és a finish-ben voltunk. Igaz, hogy szültem már egy gyereket, de ezt a szenvedést, semmi máshoz nem tudom hasonlítani... Aztán kibújt.
December 15.-én, 06.45-kor megszületett Ragna Aamot. 3305 gramm (fél kilóval nagyobb, mint Panni), és 50 centi (1 centivel hosszabb, mint Panni). De a fájdalom nem múlt el. Csak fájt és fájt. Nagy nehezen megfordultam, rám tették.
Rögtön infúziót kötöttek be, gyógyszerekkel. A méhlepényre várni kellett egy kicsit, de az már pikkpakk kint volt. Pappa vágta el a köldökzsinórt. A gátvédelemmel az itteniek nem nagyon büszkélkedhetnek, de az 'aranyér-védelem' azért jobb volt, mint a semmi. Mire a varrásra került a sor, már nagyon fáradt voltam. Mikor meghallottam, hogy egy tanuló élete első varrását rajta akarja elvégezni, na akkor lett elég. Úgy magyarázgatták neki, hogy ide szúrjon, ne oda, jaj, azt ne úgy, stb - akkor aztán sírva fakadtam, és úgy könyörögtem a bábának, hogy inkább csinálja ő. De nem. Mikor végzett, a bába átnézte, és két varrat nem volt jó a hétből. Ezeket ki kellett szedni, újra varrni... De aztán ezen is túl voltunk, szerencsére semmi komplikáció nem volt ezalkalommal. A 48 órás vajúdáshoz képest Pannival ez tényleg nagyon gyorsan ment, és nagyon-nagyon intenzív volt.
3 órával később Gigit megmérték, utána hoztak be nekünk a szobába reggelit. Közben már a cicit is megtaláltuk. Utána kaptunk egy szobát mind a hárman. A pisiléssel először gondjaim voltak, de szerencsére ez is megoldódott. Egy éjszakát töltöttünk Hammerfestben.
Az első közös selfie-nk:
Gigi szuper csajszi, napközben csak evett és aludt, viszont éjszaka főleg ébren volt. Másnap, pénteken délután hazaindultunk Altába, a szülőotthonba.
A bába friss gofrit sütött nekünk, el voltunk kényeztetve! Este végre Panni is eljött. Hihetetlen, de a két nap alatt, amíg nem láttuk, valahogy olyan nagylány lett... és persze büszke Nagytestvér!
Ezt az éjszakát is főleg evéssel töltötte a picurka. Másnap megmérték, 3105 gramm volt. Mivel mindannyian jól voltunk, ezért délután haza is mehettünk. Nagyi és Panka jöttek értünk. Otthon csodaszép dekoráció várt minket!
Panka egy nagyon szép képeslapot is írt Giginek és az ágyába tette.
Olyan jó volt hazajönni! Gigi is jobban élvezte az itthon létet, ugyanis éjszaka is nagyon jól aludt. Szuper csajszink lett (a második is), ugyanis eszik-alszik-eszik-alszik!
Aztán megérkezett Gomma és Sapi is, és a szerelem a tetőfokára hágott. Panni valami hihetetlenül élvezi a helyzetet, hogy ennyien lesik minden mozdulatát. Egyébként pedig segít mindenben, pelenkázásban, cicizésben, fürdetésben.
A dajkálásból persze mindenki szívesen veszi ki a részét:
És még pár kép, csak azért, mert nem tudok betelni vele:
