2015. június 26., péntek

A nagy utazás, buli buli hátán, lánybúcsú, esküvő és sok-sok móka


Az utazással kezdeném. Június 9.-én kedden indultunk haza Magyarországra. Mivel korán ment a gépünk, Panka az első úton kicsit elszunyókált. Az átszállás megint nagy kihívás volt, éppen elértük a csatlakozást - de rajtam a fejem búbjától a kislábujjamig mindenhol szakadt a víz... Az út sem volt semmi. Mindkét járaton belülre voltunk bepasszírozva, ami meglehetősen lekorlátozta az én kis örökmozgóm mozgásterét. A hozott gyümölccsel és rágcsálnivalókkal egy darabig el is volt a csajszi, de onnantól kezdve, aktív szórakoztatást igényelt. Először a magyar, aztán pedig a norvég repertoáromat énekeltem végig. És még mindig nem érkeztünk meg... Én naivan azt hittem, ez volt az út nehéz része, de tévedtem. A budapesti repülőtéren, amíg a csomagokat vártam, Pannit állandóan szem elől tévesztettem! Csak rohant a lány minden felé, sikongatva, nevetve, körbe-körbe a reptéren. Én meg szaladtam utána! De meglett a csomag, és végre megölelhettük a türelmetlenül ránk váró családunkat. Panni és Sanyi Papi rögtön egymásra talált, aztán járt a lány kézről kézre. Szomorúan veszem tudomásul, nekem már nem örülnek annyira...

Az első napok kánikulája jól megizzasztotta Pannit - szó szerint! Állandóan vizes volt mindene. Mégiscsak félig norvég... De azért élveztük is, hogy végre nem kell annyira beöltözni.







De azért a magyar fele is megmutatkozott, mert a túró rudit egy pillanat alatt megette!

Peti barátunk is meglátogatott minket, akivel nagyon jól elfőzőcskéztek! És bizony búcsúpuszit is adtak egymásnak!


Sanyi Papi és Panni mindig mennek meggyet szedni, amit aztán igazságosan elosztanak egymás közt. A legfrissebb halacska-fogást is együtt nézték meg.

Szombaton az unokahugim ballagására mentünk. Nagyon jó kis napot töltöttünk együtt! A szokásos magyar zabálás megkezdődött - körülbelül eddig a napig tudtam tartani a diétám - és a súlyom... Panni nem félt senkitől, pedig jó sokan voltunk. A kutyusért pedig kifejezetten rajongott. És megevett vagy 15 pogácsát!




Az estét pedig Szörényi és Bródy rockoperája, az István a király zárta, ahol az unokaöcsém játszotta István szerepét. Szuper volt! Természetesen Ő is Panni egyik nagy hódolója :)

Másnap lánybúcsúztunk! Hát, nem azért, mert én szerveztem, de nagyon jól sikerült! Szegény Bogi nem tudta, hol leszünk, vagy kik jönnek, nagyon ideges volt! De a vendégsereggel is meg volt elégedve, a próbákat is kiállta, úgyhogy este egy jót bulizhatott a barátnőivel.






Aztán volt, aki kimerült:


És a résztvevők ujjlenyomatai:


Nekem még így 5 nappal az esküvő előtt nem volt ruhám... nem is találtam semmit. Úgyhogy egy interneten rendelt ruhában voltam (amivel nem nagyon voltam kibékülve), utána pedig Bogi egyik ruhájában. Panni is gyakorolt az esküvőre:




Az első igazi bibinket is megszereztük, kint a betonon, de hősiesen viseltük (én is). Bogica be is kente csodakenőccsel:



Pénteken indultunk az esküvő helyszínére, Fehérvárcsurgóra. Érdekes módon, most mindeni veszekedés és idegösszeomlás nélkül csomagolt össze és készült el. Annak ellenére, hogy indulás előtt Panni egy dekorációnak szánt hatalmas befőttes üveget ripityára tört... de elindultunk, odaértünk. És csak egy fél órát kellett énekelnünk :) És végre megkóstolhattam a régóta áhított túrórudis jégkrémet! Megérte várni!!! Késő éjszakáig készítgettük a szobánkban az esküvős dekor egy részét.

Én mégsem bírtam elaludni. Idegesebb voltam, mint a saját esküvőm előtt! Korán reggeltől kezdve rohangáltam, intézkedtem, segítettem (fényképeztem).








Csodaszép helyen voltunk:


Ahol a folyosó is csudajó volt!





Aztán háromkor elkezdődött a szertartás a világ leggyönyörűbb menyasszonyával és egy meglehetősen fess vőlegénnyel!

És az én kis koszorúslányom volt a második legszebb!





Nem is ő lett volna, ha a szertartás közepén nem kezd el kiabálni, hogy "didííí" "didíííí" és két kézzel próbálja a ciciket előszedni az igencsak mélyen dekoltált ruhámból. Mivel tanuként elöl ültem, ezért elég feltűnő volt a dolog. Meg az is, ahogy én próbálom az akkor már sikítva kiabáló gyereket, és markolászó babakezeket észrevétlenül eltávolítani magamról és hátraküldeni Nagyinak...
A polgári és az egyházi szertartás is nagyon szép és megható volt, az ezeket követő buli pedig fantasztikus! Jaj, olyan jókat táncoltunk!!! 4 óráig tartott a mulatság.
Másnap Bogiékat még fotózták, erről készítettem pár lesifotót:




Ezeket pedig már otthon készítettem én, a kertben:







A profi fotós képeiből majd csak később tudok mutatni.

Panka betöltötte a 16 hónapot. Ennek örömére, életében először hason aludt!! Na de csak azért, mert feküdtünk az ágyban és úgy aludt el szopizás közben. De így aludt másfél órát. Egyébként pedig nagyon 'anyás' korszakot élünk! Amint eltűnök a látóteréből, már kiabál is, hogy mamma, mamma. Éjszaka is ezt csinálja - ugyanis nagyon rosszul alszik, mióta hazajöttünk. Mikor felébred éjszaka, felül vagy feláll a kiságyában, és kiabál nekem. Ebből adódóan az éjszakák nagy részét mellettem tölti.

Eddig sem lehetett nagyon felügyelet nélkül hagyni, de mostmár aztán egy pillanatra sem! Felmászik a fotelba! Körülbelül két másodperc alatt, és utána csak elégedetten vigyorog! Nagyon édes!

A szókincsünk is bővül rendesen! Állandóan epret kér - magyarul! Sanyi Papit egyszerűen csak Sapinak hívja, Nagyit pedig Ní-nek, vagy Naa-nak, Bogit Bo-nak. Meg kell zabálni, annyira aranyos. Negri kutyust és a két cicát is nagyon szereti! Jókat mókázunk mindenkivel :)








Babázni is szeretünk, szépen mondjuk is, hogy "baba"! A hinta pedig a legnagyobb kedvenc mostanában!


Mégiscsak nőből vagyunk, a cipőket is imádjuk!


De a traktorunkat is nagyon szeretjük!

Ha valami fontosat kihagytam volna (ami lehetséges), amint eszembe jut, pótolom :)