Így kezeld az éjszakázást - norvég módra

Közeleg a tél, így ideje volt Pannikámnak téli overált venni. Sokat gondolkodtam rajta, mi lenne a legjobb - mert itt millió féle van, mindenki megtalálja a lakhelye klímájának a legmegfelelőbbet. Először úgy gondoltam, hogy veszek egy használtat, vagy cask valami nagyon olcsót, hiszen úgyis cask arra kell, hogy lakásból ki, autóba be. De aztán bevillant, hogy Panka januártól oviba fog járni, ott meg bizony kiteszik majd a hóba, hogy játszon a -10 fokba is (még hidegebbe is, cask én abba nem merek belegodolni). Szóval, kell a meleg ruha. Úgyhogy be is mentem a bababoltba, hogy megnézzem, mik közül lehet választani. Hát, én rögtön megtaláltam, és bele is szerettem egybe. A mérettel voltam egy kicsit bajba, hogy mégis mekkorát fog nőni a csajszi a következő pár hónapba (a védőnőnk szerint éheztetjük, úgyhogy biztos nem sokat...). 80-ast vettem, reméljük jó lesz!

Letöltöttem a telefonomra az Instagram-ot (csak, mert túl sok szabadidőm van, úgyhogy eztán azt is nézhetem).

Komolyan mondom, nem értem, mi a vicc benne. Miért nem tudják az emberek a facebook-ra feltölteni a képeiket? Akkor nem kéne 25 különböző helyet követnem, hogy up-to-date legyek.... Meg különben is, valaki segítsen már! A "kukacos" nevem meg lehet valahogy változtatni? Egyébként meg telefon-függőségem van. Mostantól próbálok visszavenni az okoska-használatból, és csak este használni - és Skypolásra, fényképezésre, na meg ha Panni alszik, akkor használhatom nyugodtan...:)

Új laptopom van! A régit legszívesebben belevágnám a tengerbe, de olyan nehéz, hogy félek cunamit okozna! Szóval... Windows 8.1... semmi sem úgy működik rajta, mint a másikon! Akárhova hozzáérek, már valami történt is - két dolgot megnyitott, 3 dolog eltűnt. Még bele kell, hogy jöjjek.

Pannikám rettenetesen nyűgös! És a napjaink tökéletesebbé tételéhez már csak az hiányzott, hogy én is lebetegedjek! Eszméletlenül fáj a torkom, alig van hangom. Segítség! - nekem nincs időm (sem energiám) arra, hogy beteg legyek! Már csak ez hiányzott!

Viszont a krízisnek vége, a tej-helyzet visszaállt normálisba! Megérte az a rengeteg alkoholmentes sör (itt nincs ízesített), pumpálás, homeós cucc. Komolyan, szerintem pumpával mentem wc-re is... Volt régen egy zöld Adidas pólóm (még most is megvan, mindegy, lényegtelen). Suli után mikor hazaértem, mindig azt vettem fel. Piszkált is a családom érte rendesen: "Bimbó Dóri?" "Tudod, az a zöld Adidas-pólós lány!" Hát ezt most átírhatnánk: "Bimbó Dóri?" "Tudod, az a pumpás lány!" HAHAHA

Egy fantasztikus, kihagyhatatlan konyhai tipp azoknak, akik szeretik a guacamole-t! Hihetetlen trükk arra, hogy a guacamole ne barnuljon meg. Régebben mindig citromlét tettem bele, de a teteje akkor is megbarnult. Viszont most! Miután elkészült, bele kell nyomni a közepébe az avokádó magját! És friss zöld marad még két nap után is! Még az is, ami az edény falán van! Fantasztikus! Remélem Titeket is annyira lenyűgözött ez a hír, mint engem! Ha mégsem, akkor legalább örüljetek velem együtt :)

Szóval, az éjszakázás. Az ennél rosszabb nem lehet, megint rosszabb lett. 6 hónapos kontrollra kellett mennünk Pannival (igaz, már 7 hónapos is elmúlt, nem számít). A védőnő már egy ideje eléggé a bögyünkben van. Egy fiatal nőci, saját gyerek nélkül, és mindent csakis a könyv szerint csinál. Ha valamit kérdezünk, rögtön mondja, hogy olvassan el a kis füzetkét, amit a múltkor adott. Mondom már elolvastam (egyébként is csak 4 oldal), hát akkor keressek rá a neten, biztos vannak a témában kutatások... Odaértünk, megmérte Pannit. 7350 gramm és 67,5 cm - hogy lehet, nem tudom, mert mi egy hete mértünk 7200 grammot (és mostanában csak heti 50 grammot nő) és 68 centit (eszerint össze is ment...). Kérdezi forog-e, mondjuk igen. Jó. Felül már? Még nem. Az baj. Foga van már? Nincs. Hm. Vegyünk neki fogkefét. Dehát most mondjuk, hogy még nincs foga. Nem baj, vegyünk fogkefét. Jó. Vegyünk fogkrémet is. Elnézést, ha félreértette volna, még NINCS foga. Nem baj, Mossuk a száját fogkefével és fogkrémmel. Erre inkább nem mondtam semmit...
Hát, a súlya kevés. Éheztetjük? Mondom persze, nehogy már kövér legyen, mint anyja, apja. Hát, az nem jó. Mondom csak viccelek. Jöjjönk vissza egy hónap múlva, hogy újra megmérhesse. Szerencsére mostmár idegeskedhetek azon is, hogy a gyerek nem hízik eleget... (bár szerintem a hurkái és a napi kaki nem ezt mutatják).
Mondom neki, hogy Panni nagyon sokszor sírva ébred fel éjszaka. Azt mondta, azért, mert biztos éhes. Mondtuk neki mindketten, hogy szerintünk nem éhes, mert általában már a testközelségtől is megnyugszik. De éhes. Jó. Elkezdtem hozzátáplálni üveges bébiétellel 4 hónaposan? Nem. Az baj. Eszik már a mi ételünkből? Nem (mivel még baromira korai - szerintem - a mi ételünk sós, cukros, fűszeres, plussz még nincs foga). Érdeklődik az ételünk iránt? Igen. Nyúl utána? Igen. Hát, látjuk, akkor hagyni kell, hogy megegye! Mondom a zoknia után is nyúl és a szájába veszi, akkor legközelebb hagyom, hogy azt is megegye. Fapofa... Meg egyébként is, már elmúlt 6 hónapos, már nem szabad neki éjszaka enni adni. Tessék? 6 hónapos kor után egy gyerek már nem ehet éjszaka. Khm..oké, de most mondta, hogy éhes a gyerek... Kérdezem, nem lehet-e, hogy a foga jön, és azért sír éjszaka, mert fáj neki. Mit csinálok, mikor sír? Felveszem. Nem szabad. Tessék? Nem szabad, 6 hónapos kora után már a gyereket mindig sírni kell hagyni. Mondom, már próbáltam, hogy nem veszem ki rögtön a kiságyból, de csak nem hagyta abba a sírást, úgyhogy kivettem. Nem szabad, hagyni kell. Meddig? Amíg el nem hallgat. De hát nem hallgat el, csak sír szegényke?! A válasz: ha már kimerült a sírásban, majd elalszik. Lehet, hogy velem van a gond, és én látom rosszul a dolgokat...de védőnőt váltunk!

Utána bementünk az egyetemre, meglátogattuk a többieket. Pankámat jól megdajkálta mindenki, lányok, fiúk egyaránt :)

Azért úgy gondoltam, megpróbálom, hogy egy nap jól megtömöm a csajszit.

Délelőtt főtt sárgarépa anyatejjel, aztán kettő körül banán-őszibaracklé, később főtt édesburgonya anyatejjel, lefekvés előtt tejpép. Meg persze cici ezek után és között is. Hogy ezért volt-e, vagy csak véletlenül, Panka csak 3x ébredt éjszaka. De úgy bezabált a drágám, hogy másnap nem volt hajlandó enni. Az egész nap folyamán csak kétszer tudtam a cicire rákönyörögni. Arról nem is beszélve, hogy 3x kakilt, hatalmasat, felnőttes színűt, állagút (bocsi a részletekért). Még két nap múlva is répadarabokat kakilt.... Az ezt követő éjszaka viszont bepótolt mindent! Este kilenc és reggel nyolc között 21x(!) ébredt fel! Ez nagyon jót tett az én betegséggel küzdő szervezetemnek.

Hát, így állunk most. Ha valakinek van valami javaslata, mit próbáljak meg, ne habozzon megosztani! :)

A Kékség-szettünk:

Babaúszás, és egy először beteg gyerek

Már az elején tudtam, hogy jól döntöttünk. Panni születése óta imádja a vizet, fürdéskor néha akkora pancsolást csinál, hogy a fürdőszoba víz alatt áll utána.

Hétfőnként babaúszásra járunk, és imádjuk! Az először negyedórás lubickolások mostanra félórás úszás-előkészítővé komolyodtak. Kezdéskor és befejezéskor körben állunk, énekelünk, és mindenféle vicces mozdulatot csinálunk a babócákkal (15 gyerek van, egy vagy mindkét szülővel). A gyakorlatok már egész vagányak lettek. Háton úszáskor csak a két válla alatt tartom Pannit, így megyünk a medence egyik szélétől a másikig (közben gyermekem a lábujjait szopogatja). Hason úszásnál pedig csak az alkarom van a mellkasa alatt, sehol máshol nem fogom. Panni közben meg vidáman csapkod a lábaival, a kezeit pedig előre nyújtja és próbálja elérni a kiskacsát, amit dobálunk előtte. Na meg néha a vizet is megnyalja.

A legeslegelső alkalommal sikerült mindjárt megmerítenem... az automatikus záróreflexe mégsem volt olyan automatikus... de csak egyszer fordult elő! Más szülő megmeríti a gyerekét minden alkalommal. Szóval, már nagyon jól megy Panninak, és mostmár én is biztosan és önbizalommal csinálom vele a gyakorlatokat.
Még egy hétfő van hátra az egyes szintből, október 6.-án kezdjük a kettes szintet (ott már merülünk is!).

Hazafele: 

Közben az éjszakázás folytatódik. Hat és tizenkét alkalom között vagyunk ébren éjszaka, sírva ébredünk és csak anyán nyugszunk meg. Hogy mi lehet a baj, még mindig nem jöttem rá. Ezt csak még nehezebbé teszi, hogy Pannim megfázott. Rettegtem a pillanattól, amikor először beteg lesz, hál'Istennek egy elég enyhe dologgal kezdtünk. De Pannim szenved, sír és szörcsög. Nagyon el van dugulva a drágám, de láza nincs, csak hőemelkedése. Próbáltam én a cicákat (vagy ahogy Håvard hívja: katicabogarat) kiszedni az orrából, de nem sikerült, úgy tűnik, feljebb van a probléma. Hát, úgy döntöttem, veszek egy orrszívót. Érdekesség, hogy itt nincs porszívóra szerelhető, itt szájjal kell szívni a csövet. Jó, megpróbáljuk. Először bespricceltünk tengerisós orrsprayvel. A harc itt kezdődött. Mert ez ugye nem olyan egyszerű. A gyereknek már mindene sós volt, csak még az orra nem. De ez mégiscsak gyerekjátéknak tűnt az orrszíváshoz képest. Lefogni a gyereket, mozdulatlanul tartani amíg az orrszívót bedugom, másik lyukat befogom, és elég ideig szívom ahhoz, hogy a cica kijöjjön... Panni csak sír keservesen, mintha az életéért küzdene... Hullanak a könnyei és próbálja a fejét kiszabadítani a kezeim közül... Hát ekkor szívtunk utoljára orrot!

Nem segített a dolgon, hogy hétfőn az úszáson technikai okok miatt, jóval hidegebb volt a víz, mint szokott. Én személy szerint majd' megfagytam...

Huh, négy napja írom ezt a bejegyzést, nem tudom, mikorra érek a végére. Az elmúlt három napban Pannikám már csak kint hajlandó aludni napközben, most is a teraszon szunyál a babakocsiban, gyapjú ruhában, bebugyolálva... Szóval, mikor már azt hinném, hogy ennél rosszabb éjszakánk nem lehet (pedig ezt már hittem sokszor), rá kell jönnöm, hogy de igen, lehet. Panni az este 9-re aludt el, fél 11-kor már fel is ébredt ( én addigra még le sem feküdtem), majd óránként ébredt hajnali 4-ig. 4-től 7-ig ébren voltunk, mert szegénykémnek annyira el volt dugulva az orra, hogy nem bírt aludni. Håvard a héten éjszakás, úgyhogy Panni velem alszik a nagy ágyban.
Az esti elalvást az is nehezíti, hogy a tavalyi hógolyó-dobáló-fiúk az idén a csöngetünk-és-elszaladunk játékot játszák este 8-9 körül... komolyan, agyon tudnám csapni őket, mikor egy este ötször ébresztik fel Pankát!

Itt közben leesett az első hó, és egy napig fehér volt minden. Másnapra a hó elolvadt, de a hegyek fehérek maradtak (igazából volt olyan, amelyiken még a tavalyi hó is rajta volt).

Valami nem stimmel az étvágyammal mióta visszajöttem, nem óhajtok semmit. De az este rájöttem, hogy mégiscsak van valami, amit szívesen ennék. Hát, el is fogyott... szóval, ha bárki ezentúl kedveskedni akar nekem, ilyet kérek!

Holnap megyünk féléves-kontrollra (csak egy hónappal vannak megcsúszva), aztán beviszem a Csajszit a suliba, mert már nagyon hiányolnak minket a többiek :)

Hozzátáplálás - egyszeregy

Sokan nagyon várják, mások félnek tőle. Én nyitott elmével álltam a dologhoz, bátran, hiszen a szakirodalmat, amit csak lehetett elolvastam. Tudtam elméletben, mit, hogyan csináljak, ha valami pedig nem megy, kapok segítséget.

Nagyon izgalmas időszak, az biztos! Új ízeket, új dolgokat megmutatni Panninak. De azért kicsit ijesztő is - már olyan nagy lány, hogy lassan egyedül fog enni! És akkor mi lesz a szopizással? Ha a sok finom mindenféle után a cici már nem kell? Ugyanis ennél fantasztikusabb dolgot nem is alkothatott volna a Jóisten. Imádok szoptatni, minden percét imádom. Annyira belsőséges, csak Panka és én. Nagyokat kortyol, közben rám néz. Na meg most már minden és mindenki másra is evés közben. És pörög, forog, cigánykerekezik, ujjat, lábujjat dug be a cici mellé... és nevet huncutul. IMÁDOM!

Szóval, gondot okozott, hogy magyar vagy norvég módra kezdjük a hozzátáplálást. Amíg Magyarországon almával, banánnal, barackkal, krumplival, stb. kezdenek, Norvégiában instant rizspürével és üveges bébiétellel.

Én előre eldöntöttem, hogy saját magam fogom összekotyvasztani a finomságokat. Kezdtük a reszelt alma levével. Nem igazán aratott sikert. Ráadásul mindig öklendezett, ha véletlenül egy icipici almadarab is belement a kanálba. Aztán jött az őszibarack. Ez sem ízlett. Próbálkoztunk még sütőtökkel, édesburgonyával anyatejjel vegyítve. Úgy tűnt, hogy ez utóbbi majd nyerő lesz, de aztán mégsem lett az. Hát, megpróbáltuk a babapépet...és az ízlett a lánynak. Ebből sikerült is talán két kanállal bejátszani a szájába.

Szóval, a technika, hogy első nap kis kanálnyi, második nap kettő, és így tovább, nekünk nem igazán jött be. Mindegy hány kis kanállal próbálkoztam, mindent kiköpött. Elég reménytelennek tűnt a dolog egy darabig. Adtunk neki üveges bébiételt is - alma és keksz - de csak fintort kaptunk. (Bogi ette meg a maradékot)

Mostanra (kb. egy hónappal később) jutottunk el odáig, hogy délelőtt főzök neki édesburgonyát, és ezt töröm össze anyatejjel,  és ezt megeszi. Nem sokat persze, és azt is nagyon lassan, de ez már nagyon nagy előrelépés! Estefelé kap egy púpozott evőkanálnyi babagrízt, általában ez is elfogy. Persze biztos, hogy evés közben gyakorolja az összes betűt, amit tud, úgyhogy kaja van mindenhol! Pár nappal ezelőtt mondja Håvard, hogy Panninak sebes a füle. Megnézem, megnyalom. Á, ez csak banán :D

A továbbiakban is nehéz lesz dűlőre jutnunk. Itt azt mondják, hogy spenótot, céklát, glutént nem szabad a gyereknek adni egy éves kora előtt, Magyarországon ezeket kimondottan ajánlják. Itt a tojásnak csak a fehérjét adják egy éves korig,  Magyarországon csak a sárgáját... szóval nem egyszerű...

Ráadásul krízis van, tejkrízis. Mert a soha-el-nem-apadó-Kánaán úgy tűnik, mégis elapad. Egyik napról a másikra. Bele vagyok betegedve. De még nem adtam fel! Pumpálok állandóan, iszom azt a sz.r szoptatós teát, és úton vannak más homeopátiás csodaszerek is. Majd meglátjuk... Haha, erről jut eszembe, este megnéztem a Vaklármát! :D De jó volt!

A végére még annyit, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Az éjjel, kómásan kikelek az ágyból (Panni még mindig nem alszik, van, hogy 20 percenként ébren van), és a tőlem fél méterre lévő babaágyig nem értem el, úgy szédültem, hogy elestem. A combom végig kék lett mára. Ma meg egy cipzáros felső volt rajtam. Pannit az ölembe veszem, leülünk. Hát erre a cipzár nem becsípte a hasam?! Ott is jó lila lett. Legközelebb nem merek levetkőzni a babaúszáson, mert majd azt hiszik, vernek.

Itt van pár kép az én kis szerelmemről:

Tűzriadó és bombariadó - avagy így utazz egyedül egy félévessel

Péntek éjjel - 12 óra utazás után - visszaértünk Norvégiába. Az első norvég-napunk meglehetősen rosszul telt, Pannikám nagyon nyűgös, nappal is, éjszaka is. Mindezt tetézi, hogy péntek reggel óta alig van tejem..., hogy miért, az rejtély. Ráadásul, úgy néz ki, nem csak a telefonom ment tönkre, hanem a laptopom is... A hangulatomat pedig igen-igen a mélybe húzza, hogy itt már bizony késő őszi idő van. A fákon már alig vannak levelek, azok is sárgák, éjszakánként épphogy nulla fölé kúszik a hőmérő higanyszála (vagy már abban sem higany van?). Hú, csak legyen vége ennek a napnak, és jöjjön a holnap! Mert ahogy Hugicám mondja mindig: "a holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba" - szóval, drága holnap, már nagyon várlak!

De ugorjunk csak vissza péntek reggelre...

Panka szokás szerint mellettem aludt a nagyágyban, de mikor kezdtem magamhoz térni, látom ám, hogy Nagyi is mellettünk fekszik, és közben Bogica is oson befelé. Szóval négyen csajok feküdtünk az ágyban, és Pannikám reggeli élménybeszámolóját együtt hallgattuk. Mert ébredés után be sem áll a szája, csak magyaráz a drágám. A kedvem már ekkor eléggé lefelé húzott, mivel éjszaka döbbentem rá, hogy valamiért nem nagyon töltődnek újra a cicik. Felkeltünk, Körianyu elment dolgozni, mi meg összekészültünk.

A reptéren még gyorsan kártyáztunk egy párat - olyan jó, mikor otthon vagyunk, mindig makaózunk! Közben megérkezett Köriapu is, és volt még egy kis időnk együtt. Egyszer csak, jön a pincérnő (a kávézóban ültünk), hogy el kell hagyni a kávézó területét, mert a rendőrség talált egy ismeretlen eredetű csomagot, ezért a reptér egyik felét kiürítik. Jöttek is Szimat-kutyával, meg mindenféle bomba-elhárító segédeszközzel. Egy idő után újra megnyitották a reptér egész területét, gondolom a "bomba" pedig egy turista szuvenírekkel gazdagon megpakolt, ottfelejtett csomagja lehetett - erről már nem adtak felvilágosítást.
Csináltunk még egy Nagyszülős képet, aztán átmentünk az ellenőrzésen.

Persze, a biztonságiak rögtön ajánlkoztak, hogy majd ők fogják Pannit, amíg én összeszedem mindenünket. Olyan aranyosak voltak - Panni meg csak vigyorgott rájuk, teljesen levett a lábáról mindenkit!
Drága gyermekem a kapu előtti várakozás alatt elaludt,

végig aludta a buszozást a repülőhöz - csak úgy lógott mindene. Elfoglaltuk a helyünket a gépen - Panni még mindig alszik - de több, mint fél órát várni kellett, mert a repülőt nem engedték időben felszállni. Persze Panka felébredt, amint felszálltunk, és másfél órán keresztül aktív szórakoztatást igényelt, amíg Oslo-ba nem értünk.

Úgyhogy rágókáztunk, olvastunk, Tibi-kakasoztunk, és elénekeltünk mindent, ami eszembe jutott. Mikor odaértünk, itt is busszal mentünk be a terminálra, mert még mindig hatalmas fejetlenség volt. Új részeket építenek, amik - ha jól emlékszem - 2018-ra lesznek teljesen kész. A buszon persze egy norvég sem emelte volna fel a hátsóját, hogy én esetleg a gyerekkel - aki megint elaludt, és lógott mindene - meg a nagy csomagommal együtt leüljek, de a csomagomat egy kedves magyar férfi levette a szalagról - elég soványka volt szegény, erőlködött is a 21 kilós csomaggal :)

Jó, akkor megyünk, feladjuk a csomagot. Itt megint minden nagyon simán ment, mert egy dolgozó kérés nélkül leemelte a csomagot, és megcsinált helyettem mindent. Elindultunk a kézipoggyász-ellenőrzéshez, de előtte még megálltunk a webkamera előtt, hogy Nagyi láthasson minket :) Itt állunk, Nagyival telefonon értekeztünk egy gyorsat, mikor rettenetes, fülsüketítő, vinnyogó riasztók szólaltak meg, és közben az összes biztonsági kapu egy pillanat alatt bezárult az emberek körül. Én meg: "hát, figyelj Anya, majd kicsit később visszahívlak". Bemondták, hogy az egész repteret azonnal evakuálják, mindenki sürgősen hagyja el repteret, de nem kell pánikolni (ez így, másfél hónappal a nagy terrorkészültség után nagyon egyszerű volt...). Na, megint a nagy csomaggal, meg a sózsák gyerekkel kimentünk a reptér elé - hirtelen azt sem tudtam, milyen ruhát adjak rá a nagy kapkodásban. Itt álltunk kint, több ezer ember, körülbelül egy fél órát. utána visszamehettünk. A gond most az volt, hogy mindenki, aki a riadó előtt a reptér területén volt, most újra át kellett, hogy menjen az ellenőrzésen. Eszméletlenül hosszú sorok álltak mindenhol, úgyhogy mi pelust cseréltünk, és egy távol eső helyen leültünk, és Panni elkezdett cicizni. Csak azzal nem számoltam, hogy a sor olyan hosszú lett, hogy körbe álltak az emberek az egész reptéren - tőlünk körülbelül egy méterre kígyózott a sor. Aki már látta Pannit cicizni, tudja, hogy ha nyüzsi van körülöttünk, Ő csak bámészkodik. Így volt ez most is, szívott egyet, körülnézett, még egyet, megint nézelődött... Egy idő után úgy gondoltam, megpróbálunk átmenni az ellenőrzésen. A családos részlegre mentünk, de itt is majd' fél órába tellett. De minden rendben volt itt is. A belföldi részlegen nekiálltam kiskocsit keresni, hogy rápakoljam a mindennel-teletömött pelenkázótáskát, és megpróbáljam Pannit is beletenni, amíg veszek egy vizet. Hát, nem volt egyszerű küldetés, de miután az egész repteret bejártuk, találtam egyet. Az én drága babám meg majd' elszállt a boldogságtól, mikor beleülhetett!

Vettünk vizet, meg egy banánt -ezt elosztottuk Pannival magunk közt, és "gyerek-részlegen" el is fogyasztottuk :)

Mindig rágta volna a kocsi szélét, és szokása szerint nagyon huncut volt, mindig csak nevetett, mikor azt mondtam: "nem szabad" :D

Meglepetésemre a gép időben felszállt. Pannika - jó kislányhoz illően - fél nyolc körül bevágta a szunyát, és fél 11-ig, amikor leszálltunk, fel sem ébredt, a mellettünk lévő üres ülésen aludt

- pedig volt egy köztes-landolásunk  Tromsøben, ahol az idei év első sarkifényét láttam a repülőből!

Szóval leszálltunk, Babóka felébredt, és egészen hazáig énekelt. Alig akart éjfél körül elaludni. Az alvás-helyzet sajnos nem sokat változott, legalább ötször vagyunk ébren éjfél és reggel 6 között...
Azért viszont szerencsések voltunk, hogy nem egy nappal később jöttünk, mert olyan szélvihar volt, hogy nem szálltak le a gépek...

Most a hátamon alszik Kisbogár, itt szuszog anya nyakában :)

Fogzunk - de tényleg?!

Jó régen nem írtam már, de az elmúlt két hét igencsak eseménydús volt, ráadásul semmi extra energiám nem maradt, mert éjszakánként nem aludtunk - de erre még visszatérek.

Szóval, a családi összejövetel előtt hagytam abba legutóbb. A kerti parti nagyon jól sikerült, isteni őzpörköltet csinált a Nagyi és a Dédi papi bográcsban. Olyan illata volt, hogy már a piactéren is lehetett érezni :) Az ezt követő sütemény-mennyiségről már ne is beszéljünk! Én kardinális-túladagolást szenvedtem! Most ünnepeltük meg igazán Nagyi születésnapját is, így két tortával is meg kellett küzdenünk. Persze Pannikám volt az esemény középpontjában, és a kis drágám imádta, hogy minden figyelem felé irányul. Meg lett dajkálva rendesen, az biztos! A csini ruci erre az alkalomra is biztosított volt, Nagyi jóvoltából :)

Az estét 10 órakor még szalonnasütéssel koronáztuk meg - mintha addig is nem ettünk volna eleget (persze az én ötletem volt :)

A szokásos hangulat most is biztosított volt!

Időközben Panni nagyon rászokott a cumizásra. Mikor hazautaztunk, egy cumi volt nálunk, ez néha segített megnyugtatni babócát. Az otthoni tartózkodásunk alatt viszont a cumigyűjteményünk 7 darabra növekedett! Úgyhogy mostmár cumi (és pótcumi) nélkül egy lépést sem, sehova.

A napok gyorsan teltek, Körianyu minden nap hazabuszozott a munkahelyéről, és Köriapu is jött, amikor csak tudott. Az esti Yatzy és makaó-partik felejthetetlenek voltak! Na meg a szalonnasütések is. Mert minket a rossz idő sem tántorított el - esőben is sütöttünk, napernyő alatt. Igaz, az ernyő alatt megszorult füsttől majd' megfulladtunk, meg az eső is esett a hátunkra, de a mangalica-szalonnánál nincs is jobb! Szerdán Panni Apukája visszament Norvégiába, mert jött hozzá egy horgászcimborája. A két fiúnak köszönhetően a fagyasztó csurig van tengeri-pisztránggal (meg anyatejjel, de az már az én érdemem).

Na és a fogzás! Panni ettől az éjszakától kezdve nem alszik. Éjfélkor ébred először, és utána óránként, félóránként reggel hatig - mert akkor meg már kelünk! És mindig sírva ébred. Először mindig a cumit próbálom visszajátszani a szájába, ez általában éjszakánként egyszer sikerül. Kiveszem a kiságyból, megnyugtatom, cicire teszem. Ott mindig megnyugszik. Van úgy, hogy nem is eszik, csak odabújik. Úgyhogy 3-4 óra körül hajnalban - körülbelül az ötödik felsírás után - magam mellé veszem a nagyágyba. Ilyenkor addig tolja magát felfele, amíg be nem fészkelődik a hónom alá, és úgy alszik el. Nagyon jó 20 perceket alszunk egymás mellett! Körülbelül ezzel egyidejűleg kezdte el eszméletlen erősen dörzsölni az ínyét mindenhez. Először csak a dolgokat mozgatta veszettül a szájában, mostmár a nyitott száját dörgöli hozzá mindenhez. Hát, ha ez nem a fogzás, akkor nem tudom mi. Persze 2 hónapos kora óta mondjuk, hogy fogzik - előbb-utóbb biztos bejön. Sokan mondják mások is, hogy ez nagyon elhúzódhat. De szerintem ez most tényleg az. Napközben is nyűgösebb, mint szokott, persze lehet, hogy kicsit túl is van stimulálva :) Ajánlottak nekünk homeopátiás szereket, most ezekkel kísérletezünk. Remélem valami beválik, vagy végre kibújik az a fogacska, mert én már tíz napja nem aludtam egyhuzamban egy óránál többet (és azt sem sokszor).

A szombati krumplifesztivált már nagyon vártam - Panninak is és nekem is ez volt az első. Szerencsére az idő is nagyon jó volt, sok kedves ismerőssel találkoztunk, nagyon jól éreztük magunkat. Csak a tombolán nem nyertünk, pedig egy mangalica volt a fődíj. Nem baj, én úgyis kis kecskét szerettem volna. Talán majd jövőre :)

Este koncertre mentünk Dabasra. Elég nehézkesen indultunk el, mert én valamiért nem éreztem jól magam, szédültem, hányingerem volt - de összeszedtem magam. Tudtam, hogy egy darabig nem lesz újra lehetőségem Mátyus Csabi-koncertre menni. Gyönyörűen énekel, ide is teszem Nektek a kedvenc számom linkjét: Mátyus Csabi - All of me Ha egy számba bele lehetne szeretni, akkor én biztos ezt a John Legend számot választanám! Ha jól tudom, a feleségének írta :)

Másnap Nagyi unokatestvéréékhez mentünk (Mátyus-család). Itt töltöttük a délutánt és az estét - és mint minden alkalommal, mikor együtt vagyunk, hatalmasakat eszünk, jókat beszélgetünk, és persze állandóan nevetünk. 

Ezért (is) szeretek én otthon lenni - a hasizom-erősítés mindig megvan! Kicsi Pannimat itt is imádja mindenki, kézről-kézre járt :)

Az utolsó négy napom szuper-gyorsan telt, minden nap mentem valahova. Szerencsére eljutottam kozmetikushoz, fodrászhoz (ez utólag bebizonyosodott, hogy mégsem volt olyan szerencsés), manikűrös kimaradt, de a fogorvos és egy extra adag akupunktúra kipipálva.
Na meg egy hatalmas adag szeretettel is gazdagabbak lettünk, most ez visz minket előre decemberig!

Egy ismerősöm nagyon szép kékfestős dolgokat készít, vele csináltattunk magunknak egy Anya-lánya szettet Pannival. Szerintem nagyon jó lett, majd felvéve is megmutatom.

Megjött Panni leendő ovijából az értesítés, Pannika januártól a PIROS-csoportba kerül!

A Picasan kissé el vagyok maradva a képekkel, de igyekszem őket pótolni :)

És holnap egy nagyon jó bejegyzéssel jövök a hazaútról, izgalmakkal, de teli mosollyal és nevetéssel!!!
Itt van még pár nagyon jól sikerült kép:

 Körianyun olyan jót lehet aludni!

 Még vásárlás közben is...

 Csiniben.

 Hanna és Panna :)

 Panni mérlegelés közben :)

 

Látod, milyen huncut vagyok?