(Nagyon rövid) Ősz északon

Pannusom mostanában sokat filozofál. Milyen lesz majd, ha nagy lesz, mit fog csinálni. Azt mondta, hogy amikor nagy lesz, akkor majd ő viszi Gigit az oviba egyedül :) Mostanában ő öltözteti fel a testvérét reggelente. Annyira aranyosak, Gigi követi minden utasítását, és hagyja, hogy Panni "rászenvedje" a ruhadarabokat.

Pár hete a következő elhatározás született meg:
Panni: "Mamma, ha nagy leszek, én balerina tanító leszek. És ha már nem akarok balerina tanító lenni, akkor csinálok majd mást."
Én: "Például mit fogsz majd csinálni?"
Panni: "Hát, mondjuk tűzoltó leszek, vagy rendőrfőnők. Vagy pilóta."
Meg kell hagyni, sokat gyakorol a balerina-tanítóságra!

 Na meg a kicsi is!

De még akár tűzoltó is lehet belőle! A hétvégén nyílt nap volt a tűzoltóságon. Mindkét lánykám végigment az tűzoltó-akadálypályán!

A tűzoltó autóban is ültünk!

Panni még a füst-sátorba is bement, ahonnan egy zseblámpa segítségével kellett kimentenie egy mackót! A tűzoltóparancsnok (majdnem) minden kérdésére tudták a helyes választ, és amiért egész nap ilyen ügyesek voltak, kistűzoltók lettek ők is!

Persze a fárasztó feladatok után meg is éheztek, de szerencsére a tűzoltók hotdoggal is készültek :)

Ha a balerina-tanítóság vagy a tűzoltóság mégsem jönne össze, Panni orvosként sem bánna dolgozni. Minden délután hozza az orvosi felszerelését, és vagy Gigit vizsgálja (aki persze mindent hagy neki), vagy a babáit. Ilyenkor Gigi a "kis asszisztense" ("Gyere kis asszisztensem!"). Az ajtajára ki is ragasztott egy kórházat ábrázoló rajzot, sőt az oviban készített egy kórházi keresztet, és most az is az ajtón lóg.

(Igen, ez egy kórházi kereszt, Panni rá is írta, hogy "sykehus" = kórház)

Újra meglátogattuk a szánhúzó kutyusokat. Mondanom sem kell, hogy mindkét lány teljesen el volt olvadva tőlük (most is). Panni meg is jegyezte, hogy karácsonyra ő bizony egy husky-t vagy egy lovat kér!

Az óvodával szerencsére semmi gond nincsen! Vagyis van. Egy baj van vele. Hogy onnan bizony haza is kell jönni. Ugyanis az én kisebbik szemem fénye reggelente csak úgy rohan be az oviba, viszont mikor délután megyünk érte sír, sikít, sőt néha még a földhöz is vágja magát... Ilyenkor felvéve kell kicipelni az autóhoz, de azért közben addig mindig abbahagyja a sírást, amíg az udvaron elköszön mindenkitől (általában név szerint). "Hade Venke, hade Ida, hade Marit, hade Voffer (Christoffer), hade Tejó (Mattheo)..."

Pannus is kezd visszazökkenni az óvodába, szerencsére. Úgy tűnik, lett egy új barátnője, akivel sokat játszik együtt. Pauline is jön északra látogatóba két hét múlva, amire nagyon készülnek már mind a ketten.

Olyan furcsa, olyan hirtelen tél lett (de úgy hallom otthon is). Két héttel ezelőtt még "nyár" volt, aztán 10 nap alatt lecsengett az ősz, elsárgultak a falevelek, és már itt kopogtat az ajtónkon a tél.

Először megérkezett az eső, amitől bent ragadtunk a házban. De a két lányt mintha felhúzták volna, és komolyan mondom, még a falra is felmásztak! Szóval nem volt mit tenni, kimentünk az esőbe (az esőruhákat persze az oviban hagytuk, így improvizáltunk).

Még egy jó nagyot trambulinoztunk is, mielőtt szétszedtük volna, és a következő hómentes hónapig (június) el nem tettük volna.

A napot biciklizéssel...

...és a fekete ribizli leszedésével és elmajszolásával zártuk.

Gigivel már a sokadik áfonyaszedésen is túl vagyunk. Amíg Panni gimnasztikán volt, addig mi bogyót szedtünk (amit mostanában "Babócának" hív, kicsit össze van zavarodva :D)

A tornász lánykám :)

Aztán megérkezett a hó! Először csak a hegytetőkön (megmaradni csak ott maradt meg), aztán egyik este itt is hatalmas pelyhekben hullott. Holnap reggelre ismét havazást jósolnak.

Ahogy rövidülnek a nappalok és sötétednek az éjszakák, megjelent az égen egy négy hónapja nem látott jóbarát, a sarki fény. Félelmetesen gyönyörű! (Nem véletlenül írom, hogy félelmetes. Én a mai napig nem merek egyedül kint lenni mikor ott táncol az égen!)

Három napig Tromsø-ben voltam egy tanfolyamon. A szálloda legtetején kaptam szobát, a 19.emeleten, amit az én lift-fóbiámmal elég nehéz volt lenyelni. De a kilátás elég jó volt!

Nagyon hiányoztak a lányok! De én is nekik :) Panni nem bírt elaludni, és kijött este a szobájából:
Panni: "Pappa, nem bírok aludni. Nagyon hiányzik a mamma. És ha rágondolok, akkor csak mégjobban hiányzik!"
Pappa: "Próbálj meg valami másra gondolni, valamire, amitől boldog leszel."
Panni: "Jó. Pappa, akkor arra gondolok, amikor lovagoltam. Pappa, mikor mehetek megint lovagolni?"

Minden délután beszétünk telefonon. Mikor Gigi meglátott, az első szavai ezek voltak: "Mammaaaaa! Cici?"
Nagyon jó volt hazajönni! Panni már az elutazásom napján készített nekem egy "Isten hozott itthon" lapot.

Az ajtómon pedig ez a gyönyörűség várt:

Imádom, ahogy szeretik egymást.
Általában Gigi ébred először, aki a kiabálásával ("Mami, mamí, mamíííííííí") általában felébreszti Pannit is. Bemegyek a szobába, Gigi vigyorog a cumija alól, koala mindkét kézben és "Szia Mami". Kiveszem az ágyból, már kiabál is "Szia Panni". Kiülünk a nappaliban a kanapéra, és felébredünk rendesen (a lányok általában ébren vannak, ez inkább ránk, szülőkre igaz).

Utána kimegyünk a fürdőszobába felöltözni. Gigi mostmár minden nap száraz pelussal ébred, és (majdnem) minden reggel a wc-be pisil. Ezt minden alkalommal öröm-ujjongás követi.
Esténként is először mindig egy ágyba fekszenek le :)

Gigi nagyon sokat beszél. Elmagyaráz mindent, magyarul is és norvégul is. Gondolkodás nélkül vált nyelvet. Ezt Panninál is mindig úgy csodáltam. És mennyire féltem, hogy majd nem tudom megtanítani őket magyarul :D Az is nagyon érdekes, hogy mikor az óvodában vannak, vagy Pappával, akkor norvégul játszanak, és egymást Annának és Ragnának szólítják. Mikor velem vannak, mindig magyarul játszanak, és Panninak és Giginek szólítják egymást.

Megmértem a lányokat, itt vannak az eredmények:
Panni ("4 és egy fél éves"): 103 cm és 17 kg
Gigi (21 hónapos): 79 cm és 10 kg
Mostmár mind a négy rágófoga kibújt, elöl viszont még mindig csak négy egérfoga van. De mostmár látta fogorvos, és azt mondta, hogy ha januárig nem bújik ki a többi, akkor majd megröntgenezik.

Rólunk szülőkről most csak annyit, hogy igyekszünk túlélni a napokat. És most ez körülbelül tényleg csak ennyi. Az éjszakák még mindig rosszak. Ha Gigi véletlenül végigaludná az éjszakát (ami ritkán fordul elő), akkor Panni kopogtat be hozzánk éjszakánként többször is. Mikor sötétednek az éjszakák, Panni mindig fél a szobájukban.
Én egy három napos nemzetközi konferenciát tudok a hátam mögött. Az első konferenciám, ahol társadalomkutatóként adtam elő a legutóbbi kutatásom eredményét. Nagyon jól sikerült, nagyon jó visszajelzéseket kaptam.

Sarkvidéki kertészetünk legújabb hírei:

A feketeribizlit leszedtük, és a csajok magukba szippantották pár perc alatt. A málnánk, az idő ellenére még mindig terem! Nagy boldogságomra a kapor is kikelt a kertben, és ami nem lett felhasználva, az már a fagyasztóban vár a sorsára.

A paprikák telis-tele vannak virágokkal.

A paradicsomok pedig valami fantasztikusak! Már megettünk hármat! És rengeteg van még rajta!

Remélem, hogy lesz ideje legalább még egy párnak megérni, ugyanis nagyon gyorsan rövidülnek már a nappalok. De november 24-ig még van időnk - 25.-én már nem jön fel a nap.

Pár félelmetes kép a végére, egy félelmetes boszorkányról, és egy félelmetesen maszatos gyerekről :)

Aki másodállásban jéghercegnő is :)