Végre megérkezett az igazi tél! De erről kicsit később.
Múlt héten szerdán megkezdődött a síkupa. Többször kint voltunk előtte a lányokkal gyakorolni.
Annak ellenére, hogy Gigi is nagyon élvezte a síelést, azt mondta, ő inkább úszásra megy (egy időpontban van a kettő). Úgyhogy én mentem egyedül Pannival az első alkalommal. Aki jól ismer, az tudja, hogy nekem ez előtte két-napos gyomorideggel járt. Most voltunk először (én, egyedül, Håvard nélkül), új hely, új emberek, és persze szeretnénk beilleszkedni a helyi közösségbe. De aki ismer, azt is tudja, hogy nagyon jól tudom ezt az idegességet leplezni, és a gyomorgörcs ellenére nagyon jól funkcionálok közösségben. Szóval, ez a síkupa egy régi, helyi (Rafsbotn) tradíció (a napközis néni mesélte, hogy az ő legidősebb gyereke is indult már a síkupán, negyven évvel ezelőtt). Az iskolából szinte az összes gyerek itt volt 1.-6. osztályig, sőt még a "városból" is jöttek. De a legédesebb az volt, hogy az első indulók még csak egy évesek voltak!
Időben elindultunk itthonról, hogy felderítsük a terepet, megejtsük a regisztrációt. Egy nagyon szerény sarkifény kísért minket. :)
Megkapta a rajtszámát, egy "sísapkát", és felsorakozott az indításhoz. :) Olyan büszke voltam rá!
Panni jó időt futott (vagyis síelt), a végére jól elfáradt. Mi eshetne ilyenkor jobban, mint egy pohár meleg szörp és egy lekváros gofri? A gyerkőcök felsorakoztak az egyesület ablakánál, és mindenki kapott egy kis energia-utánpótlást. Mikor hazamentünk, és mindezt elmesélte a testvérének, Gigi minden kétséget kizáróan kijelentette, hogy ha szörp és gofri van, ő bizony ott lesz a következő síkupán! :) Ja, és olyan sapka is kell neki!
A múlt héten volt ovis kórus is a templomban, Panniék kórusával egyidőben. Ott voltam Gigivel, és nagyon-nagyon jó volt. Kórus után kicsik és nagyok együtt vacsoráztak a gyülekezeti szobában.
Szülinapot is ünnepeltünk ám! Csodaszép ajándékokat és a kedvenc tortámat kaptam! Ráadásul postán is érkezett pár nagyon szép meglepetés!
A papírdobozt Gigi dekorálta!
A piros egy korona :)
Egy kis fehér bagoly és egy kék váza :)
Születésnapi képeslap, mi négyen hálózsákban a sátorban, és egyéb gyönyörűségek. <3
Azt álmodtam előtte, hogy a szüleim és a testvérem meglepetés-szülinapi-látogatóba jöttek (mert már volt ám ilyen!), de sajnos most csak álom maradt. De olyan jó álom volt!
A születésnapomra elkészültem a kirakóval is! (Úgy voltam vele, addig nem fekszem le, amíg el nem készül!)
Végre rengeteg-rengeteg havunk van, hullik megállás nélkül! Pannussal nekiálltunk a teraszt múlt vasárnap letakarítani. Miután le-hótalanította a korlátot, ő inkább lement snowboard-ozni. Két kemény órámba tellett, de az összes havat ledobáltam! (20 m3, vagyis 20 000 liter hó!)
Gigi addig lent lapátolt Pappával. :)
Most itt vagyunk, 6 nappal később, és kétszer annyi hó van a teraszon, mint volt! Végre, a legkedvesebb hobbimnak élhetek, imádok havat lapátolni! Emlékszem, két héttel Gigi születése előtt hatalmas hó esett, és nekem nem volt szabad lapátolni. Még most is emlékszem, hogy viszketett a tenyerem a hólapát láttán. :D
(Tudom, nem túl jó a kép, de sötét volt, na!)
Amíg én lapátoltam, a lányok újabbnál újabb trükköket tanultak a snowboard-on. Pappa több pályát is készített nekik, az egyiken egy nagy ugrató is volt! Én is kipróbáltam, nagyon jó móka! Miután a lányok megunták, mi még csúsztunk jópár kört Pappával. :)
A jó mókának ára lett: Panni reggel nem bírt a bal lábára állni. A térde nagyon be volt dagadva, de ezen kívül más nem látszódott rajta. A héten nem maradt ott a napköziben, csütörtökig minden nap lementem érte a fakutyával. Azonban egy jókora emelkedő tetején lakunk, és még csak félúton jártunk, mikor már meglehetősen elbizonytalanodtam, fel tudom-e tolni a házig... :D De sikerült! (igaz, utána dupla adag asztma gyógyszer kellett)
Mikor sikerült neki mankót szerezni, teljesen kivirult! :)
A szerdai síkupán így nem tudott indulni, viszont elkísértük (mankóval) Gigit. Kissé megilletődve várta a startot a drágám, de végigcsinálta a kört, sőt, még előzött is! :D Nagyon büszke voltam rá (is)! Megkapta a sísapkát és utána az energia-utánpótlást is! :)
A héten több nagy boldogság is ért minket! Az egyik, hogy kaptunk egy csuda-szuper csomagot Magyarországról!
A másik pedig, hogy visszatért egy régen látott kedves ismerős. Szerdán újra láthattam a napot, hosszú-hosszú idő után először.
Tegnap nagy hóvihar volt, szinte semmit sem lehetett látni.
Nagyon nagy hó lett (végre)! Szegény Pankám mondta, mikor hazaért, hogy mi el sem tudjuk képzelni, ő hogy elfáradt a hazaúton, és micsoda szerencse, hogy egyáltalán hazatalált, mert nem is lehetett látni a házunkat! :)
A kezében az anyák napi ajándékom, de erre még visszatérek.
Az egy dolog, hogy neki nehéz volt hazajutnia, de szegény Pappa és Gigi hogy járt!
Mikor láttam, hogy baj van, fogtam a lapátot, és indultam menteni. :D
Íme, néhány kép a mai hóhelyzetről:
Az én drága férjemnek nagy szerencséje, hogy ilyen "apró" nőt vett feleségül, mert úgy kellett kikúszni a teraszra! :D
Kijutottam nagy-nehezen, és csak nevettem, nevettem, ahogy mentem előre a hóban. A többiek lent voltak a kertben és hallottak engem fentről. Pappa meg is kérdezte, mi a baj. Én meg mondtam, hogy semmi, de olyan régen álltam már combközépig érő hóban! :D
A lányok közben lent játszottak. :)
Nem lettem kész az egésszel, de többet már nem bírtam. Majd holnap! :D
Inkább bementünk, és sütöttünk a lányokkal "fastelavensbolle"-t, ami egy norvég tradicionális böjt előtti édes zsemle. Formázás közben Gommával beszélgettek a lányok. Gyorsan megsültek, és 10 perc múlva már a fele sem volt meg...
Holnap pedig norvég anyák napja van, és ezeket a szépségeket kaptam a lánykáimtól! <3 Kettőjüktől rózsát, Gigitől egy gyönyörű kétoldalas lapot, amire ő vágta ki a képeket, Pannitól pedig egy csodaszép barka-ágat (legalábbis egyszer az lesz)!
