Csomagok, papírdobozok ide, csomagok, papírdobozok oda. Mostmár csak a lakás egyik pontjából egy másikba időnként átrakva, hogy ne mindig ugyanott legyen kupi. Mindezek közepette augusztus elsejétől megkezdődött a munka az egyetemen. Egy akkor még nem egészen nyolc hónapos gyereket hagytam itthon. Milyen anya az ilyen?
A többszörösen átcicizett éjszaka után 8 óra előtt elbúcsúzom a Kicsikémtől, és viszem Pankát az oviba. Átkerült a nagycsoportba, ami nem teszi egyszerűbbé az életünket. Nem nagyon szereti, vagyis inkább nem nagyon ismeri őket. Kivéve az óvóbácsit, őt szereti, mert vele jót lehet focizni. Minden reggel körülbelül negyed órába telik, mire ott tudom hagyni, mert könyörög, hogy ne menjek el. Na így indul a napom.
A munka nagyon jó, nagyon élvezem. Bár minden percemet kitölti. Gigusom 11 körül jön be minden nap cicizni, legalább akkor látom egy picit. Őt nem viseli meg annyira a dolog, sőt! És ez is rosszul esik. Hogy lehetek ilyen? Az a pici lány úgy örül, mikor meglát, de ugyanilyen boldogsággal veszi azt is tudomásul, hogy Ő most megy vissza a Pappával. És csak mosolyog rám vissza amint integetek neki. Miért félek attól, hogy közelebb kerül az apukájához, mint hozzám? Mert hát én vagyok az anyukája, én kéne, hogy az első legyek az életében! Ja, igen, Mamma elment dolgozni...
Fél 4 körül bezárom magam mögött az irodát, és megyek Pannimért. Pedig igazából még nem értem a dolgaim végére, de inkább dolgozom otthon egész éjjel, minthogy még egy percet távol legyek a gyerekektől. Végre megyünk haza, és egy kicsit "család" lehetünk. Vagyis lehetnénk, ha a hazaérkezés után nem kéne még ezer dolgot megcsinálni... Vagy csak legalább egy dobozt kipakolni. Panni evés után rögtön kérdi, hogy játszom-e vele. Hát persze, hogy játszom. De Gigi is velem akar lenni, aki közben szétrombolja a legóházat, amit mi Pankával felépítünk. De Pannus ügyes Nagytestvér, valamit mindig Gigus kezébe nyom, hogy azzal foglalja le magát.
De hogyan lehetek így jó anya? Amikor alig látom a gyerekeimet?! A hétvégéket persze próbáljuk a lehető legjobban kihasználni. De akkor is azért mindig van mit tenni, amire hétközben nem jut idő. Vagy energia. Mert bizony, mikor én este beesek az ágyba, úgy érzem kipurcanok. És kezdődik az éjszaka - és a háromszori, négyszeri cicizés.
Azért van, amiről én sem maradtam le!
Gigusom augusztus hatodika óta kúszik - már villámgyorsan. Ülni is nagyon szeret, bár egyedül felülni még nem tud. Naponta négyszer eszik szilárd ételt, és Mamma közelségétől (vagyis inkább távolságától) függően, óhaja szerint cicizik. És mennyit beszél! Körülbelül egy hete kezdte, és már be sem áll a szája! Egyfolytában csak "bababababababa" vagy "papapapapapapa". Sőt, miután Pankával negyed órán keresztül hápogtunk neki, mintha azt mondta volna, hogy "háp". Olyan büszke vagyok rá!
A keddi úszáson Panni annyira ügyes volt, hogy én boldogságomban még el is pityeredtem kicsit. Még jó, hogy a vízben voltunk, talán nem tűnt fel senkinek. De olyan büszke voltam rá! Panka teljesen egyedül lebegett a hátán!!
