De ugorjunk csak vissza decemberre! Csodálatos, de nagyon rövid majd' két hetet töltöttünk otthon. Az úton minden rendben volt (Alta-Tromsø-Oslo-München-Budapest), csak rohannunk kellett mindenhol; Gigi hordozókendőben, Panni pedig hol szaladt, hol Pappa nyakában pihent. Nem a legkellemsebb utazásunk volt, de mindent elértünk.
Az érkezésünk estéjén már Gigit ünnepelte a Család!
A karácsonyi napok is gyorsan elteltek. Jó lenne, ha a szenteste napja 48 órából állna, és nem kéne kapkodni mindennel. Csak ki szeretném élvezni és örökre a szívembe és az emlékeimbe zárni minden pillanatát! Ahogy együtt vagyunk. Ahogy a lányok izgatottan bontják az ajéndékukat. Az örömüket.
Karácsonyra a babáknak is rendezett ruha kellett!
A szépségeim (avagy próbálj meg két izgő-mozgó gyerekről normális képet csinálni):
A "Jézusmáriám"-arc :D
Nem vagyok az a szelfizős fajta, de most végre készült egy jó kép rólunk is!
Pár napra elutaztunk Balatonfüredre. Panninak egy álom volt ott lenni! Szinte ki sem jött a vízből! És hogy egy nap legalább százszor lecsúszott azon a csúszdán, az egyszer biztos!
El is fáradt...
A szilvesztert otthon töltöttük. Panni segített kidekorálni a lakást.
Szerencsére a "dideregés" hamar elmúlt.
Gigi is szórakoztatta a társaságot, nagyon jó humorú gyerek lesz belőle is! (már most is az)
A Panni és Matyi közti szerelem nagyon erős lett, Panni mindig csak vele akart lenni. Matyi pedig jó kutyához méltóan követte is a kisgazdáját mindenhova.
Amilyen nagy boldogsággal várom mindig az érkezésünk napját, legalább annyira nem akarom, hogy eljöjjön a visszautazásunk napja. Mikor reggel felébredek, csak azt várom, hogy mikor lesz már vége. Mert tudom, hogy mennyi érzelemmel, sírással lesz teli. Nem vot ez másként most sem...
Ráadásul az út is rettenetesen fárasztó volt! Giginek egy perc nyugta sem volt, ezért a 15 órás út meglehetősen hosszúnak tűnt... Pannival viszont nagyon könnyű! Tudja, hogy hol, mikor, mit és hogyan kell csinálni. Olyan nagylány már (és persze utazott már egy jópárszor).
Éjfél után érkeztünk meg, reggel pedig kezdődtek a dolgos (és sosem unalmas) mindennapok.
De annyira aktív lett, hogy az szinte hihetetlen. Hiába, hogy második gyerek, mi még ilyet nem láttunk. És még azt hittük, hogy Panni volt az izgága fajta - hát nem :D
Jön-megy mindenhol, és közben dumál megállás nélkül. És persze nevet! Ugyanis a kedve változatlanul nagyon jó (kivéve éjszaka). Foga még mindig nincs.
A munkahelyemen is sok új dolog történt.
1) Az eddigi tárgyaim mellett márciustól egy új tárgyat is elkezdek tanítani.
2) Felkértek arra is, hogy legyek egy kutatócsoport tagja. Ennek nagyon örültem.
3) Szeptemberben egy nagy konferenciát tartunk, aminek a tudományos bizottságának is a tagja lettem (elvileg önkéntesen, bár én nem tudtam róla).
4) Egy karácsony előtti kutatómunka alapján szeretném még a nyár előtt az első tudományos cikkemet befejezni.
5) Mindezt megkoronázva: Még novemberben megpályáztam egy doktori állást. Az enyém, ha akarom. Csak nem tudom, hogy akarom-e. Valószínűleg egy fél éves ázsiai tartózkodást is hozna magával...
Februárban eldől minden!
A délutánokat és hétvégéket igyekszünk (az energiatartalékainknak megfelelően) jól eltölteni.
Végre esett friss hó, és végre hosszabbodnak a nappalok is. Igaz, az elmúlt két hétben a hideg miatt nem sok időt töltöttünk kint. Pár napig Gigi is bent aludt napközben; -15 fokban még jót alszik kint, de úgy döntöttünk, a -20 foknál azért meghúzzuk a határt. Bár a helyiek azt mondják, -30-ig kint lehetnek a gyerekek. Mi még nem integrálódtunk annyira :D Ráadásul ezek félig magyar gyerekek :D (ami egyébként csak kifogás, mert ha már véletlenül 20 fok felé közelít a hőmérő a hálószobájukban, már izzad mind a kettő).
Panniéknál megvolt az idei nap-fesztivál, jöttek megint az egyetemre énekelni. Olyan sokat változott tavaly óta! Tavaly csak szégyenlősen nézte a cipőjét egész idő alatt, idén végig énekelt! Bár még mindig szégyenlős. De olyan büszke voltam rá!
Kedden visszatért a nap (bár még nem láttuk, mert azóta esik a hó), és minden nappal 7 perccel hosszabbodnak a nappalok.
Pannival találós-kérdéseztünk, ő magyarázta a napot. "Az égen van, sárga színű. Olyan, mint egy csillag, de nem csillag. Nyáron jön vissza."
És ha valaki még mindig nem értené, hogy a mi gyerekeink a sarkkörön túl nőnek fel, Panni a repülőgépen is mindenki értésére hozta. Felszálltunk Oslo-ból, és a felhők felett sütött a nap (amit mi ekkor már jó ideje nem láttunk). Panni örömsikolyok közepette kiabál: "Mamma, mamma, nézd, ott a nap! Ott a nap!"
