Épp azon gondolkodtam húsvéthoz közeledve, hogy ez már Pankám második húsvétja lesz. Aztán pár másodperc után rájöttem, hogy nem is a második, hanem a harmadik! Jó-jó, az még eszembe jutott, hogy az előzőn (amire én elsőként emlékeztem) mit csináltunk, de hol voltam én a legelsőn...? Semmire nem emlékszem róla, de még csak emlékfoszlányaim sincsenek... De rövid gondolkodás után rájöttem, hogy azidőtájt én még bizony elég rossz állapotban voltam a szülés után. Kb. akkor mehettem az ügyeltre másodszor...
Na, de térjünk át a 2016-os évre. Még húsvét előttre szerveztünk egy 'hivatalos' szülinapi partit Pankának (így egy hónap halasztással), mivel a napját az utazásom miatt nem igazán tudtuk megünnepelni. Rendeltem tortát, kidekoráltuk a lakást, meghívtam 10 embert. A végén úgy alakult, hogy csak egyetlen ember jött el, Erlend - rá mindig számíthatunk! Ő volt az, aki fogadott norvég-keresztapaként is 'kisegített' minket Panni keresztelőjén. Szóval kis bulink volt, de azért Panni "buliruhát" vett fel (ő hívta így).
Panka ezt a kézlenyomatra készült húsvéti csibét az oviban készítette. Nagyon büszke volt rá!
Virágvasárnapon elkezdtük a húsvéti készülődést. Rajzoltunk, festettünk, kreatívkodtunk és dekoráltunk az elkövetkező egy hétben (ugyanis a 'húsvét-héten' nincs ovi). Nekem nem nagyon jött jól a dolog, mert nagyon sok határidős munkám van, Håvard 4 napot dolgozott az ünnepek alatt, szóval én voltam otthon Pannival. De micsoda napok voltak ezek!! Annyira jól éreztük magunkat, Panni szuper hangulatban volt!
Az étvágya is valami hihetetlen!
Nagyitól és Sapitól kapott egy 'húsvéti-csomagot'. Mondanom sem kell, nagy volt a boldogság!
Kapott egy nagyon ideillő Boribon könyvet, amit másnapra már szinte kívülről tudott. A csomag tartalmától én is olvadoztam!
Mivel nem kaptam sehol hungarocell vagy fatojást, ezért sima papírtojásokat festettünk.
Készítettünk zokni-nyuszit is - ez nagy siker volt, egész húsvét alatt mutogatta mindenkinek!
Panni segített a nyúlfát is feldíszíteni.
Végül is, nagyon szép húsvéti nappalink lett, azt hiszem - Panninak legalábbis tetszett!
Sütöttünk is sokfélét. Csináltunk sajtos-tejfölös pogácsát a kicsiknek, kéksajtos pogácsát a nagyoknak.
Ezenkívül életemben először kalácsot is sütöttem, nem is akármilyet! Nutellásat! A folyamat alatt többször is kétségbe estem, hogy, na ez nem jött össze... És bár nem lett tökéletes a külseje, de isteni finom volt, és bizony el is fogyott!
Csináltam egy nagyon finom csülkös bablevest is, magyar babból. Mondanom sem kell, ez is nagy sikert aratott! És amitől teljesen ellágyult a szívem, az az volt, ahogy az én kicsi magyar lányom tömte magába a pogácsát és a füstölt csülköt is!
A babázás és az éneklés most sem maradt el. Itt éppen a "Medve alszik'-ot énekli a babáival.
Nagyon szerencsések voltunk az időjárással is; enyhe idő volt, sok-sok napsütéssel.
Pappa a húsvéti szünet alatt is dolgozott, úgyhogy sokat voltunk csak mi, csajok. De aztán Pappával is bepótoltuk a szórakozást!
Megvolt az idei év első virsli-grillezése is! (ez olyan nagyon tipikus, nagyon norvég húsvéti szokás...)
Elérkezett a húsvéthétfő. A Boribonos könyvből már jól tudta Panni, mi fog történni. Nagyon izgatott volt, azt mondogatta, hogy "mindjárt jönnek a locsolók".
Pappának nagy szerencséje volt, mert Panka a locsolóverssel is kisegítette volna :) (de nem volt rá szükség, mert Pappa megtanulta a 'Zöld erdőben jártam'-ot)
Pappa meglocsolta legalább 15x (Panni meg csak "mégegyszer Pappa, mégegyszer"), aztán Sapi és Jampi is Skype-on keresztül. Panni mindenkinek adott hímestojást.
Az én 'tökéletes' lányom túl van az első nagy hisztijén. Elsétáltunk a boltba, ami kb. 500 méterre van tőlünk. Eddig mindig babakocsival mentünk, ez volt az első alkalom, hogy sétáltunk mindketten. Vittük magunkkal a szánkót is. Először Panni akarta húzni, de mivel 20 perc után még csak épp átértünk az út túloldalára a ház előtt, mondtam neki, hogy inkább üljön bele. El is értünk a boltba, bevásároltunk, minden rendben ment. De hazafelé...! Megbeszéltük, hogy visszafelé a szánkóba tesszük a telepakolt szatyrokat és majd segít nekem húzni. De nem akarta húzni.... Beleülni sem akart... Tolni sem akarta... Panka megmakacsolta magát. Már minden lehetséges dolgot felajánlottam neki. Kicsit örültem, hogy épp most volt kihalt a város... Ugyanis Panni hasra vágta magát a hóban és azt mondta, ő nem jön. És hangosan 'sírni' kezdett. Leültem mellé, megpróbáltam 'szépen' elintézni a dolgot, de ő hajthatatlan volt. Mondtam, hogy azért én hazamegyek. Elkezdtem sétálni. Először erre sem igazán reagált. Aztán még hangosabb 'sírásba' kezdett. Visszamentem. Azt mondta vegyem fel. Hát, felvettem. Így mentünk egy darabig, de nem sokáig bírtam. Megkérdeztem, beleül-e a szánkóba, azt mondta igen. De jó! Megkértem, hogy hagy tegyem a 3 szatyor egyikét a lábához, ugyanis elég nehezek voltak. Erre megint megkezdődött a hiszti. Kirúgdosta a szatyrot a szánkóból. Megint megpróbáltam 'szépen' elmagyarázni neki, hogy a Mamának nagyon nehéz a 3 szatyrot cipelni, de hajthatatlan volt. Úgyhogy húztam a szánkót a gyerekkel és cipeltem mindent a kezembe. Néha kiszállt a szánkóból, tolta kicsit, szaladgált kicsit, hógolyózott kicsit, aztán visszaült. Végre hazaértünk. Hú, hosszú út volt. Remélem csak azért csinálta, mert álmos volt!
Másnap újra próbálkoztunk, de most fakutyával mentünk. És lássatok csodát, semmi gond nem volt! Azért egy kicsit megnyugodott a lelkem!
Közben kibújt a 15. fogacskánk is! Már csak egy hiányzik, és 'normális' lesz a fogsora a lánynak! Ugyanis fent, balra a harmadik fog még mindig várat magára.
A wc-be pisiléssel is elég jól állunk (vagy álltunk). Már sok olyan nap volt, amikor a pelus mindig száraz maradt, de csak itthon, az oviban csakis a pelusba pisil. Viszont mostanában mindenféle kifogással jön, csak hogy ne kelljen a wc-re ülni. De nem erőltetem (bár ha megszakadok sem értem miért lett ez most így), így is legalább két évvel a norvég gyerekek előtt jár szobatisztaság terén, sőt!
Torres-nek is szülinapja volt, 7 éves lett! A szülinapja alkalmából szívalakút pisilt :D
Van pár új úszós képünk is, szerintem megint jók lettek!
Két kép a mostani kedvenc alvó-pózokról:
A héten megkértek, hogy vegyek részt egy norvég-svéd-finn konferencián Finnországban csoportvezetőként. Igent mondtam. Aztán mellékesen megemlítették, hogy most vasárnap (holnap) kell indulnom, és kedd estére érnék vissza. Hát a kiscsaládom nem röpdösött az örömtől... de holnap megyek Finnországba... Mióta megmondtam Panninak, azóta egyfolytában ölelget és simogat - annyira aranyos!
Viszont egy nagyon jó hír a végére: 87 nap múlva megyünk haza!!!! (ha jól számoltam)
