Hogy mit csináltunk a múlt hétvégén? Sosem fogjátok kitalálni! Bevallom, még én is meglepődtem. Sátorozni voltunk!
Hogy ez miért olyan meglepő? Nem is tudom. Én eddig kétszer sátoroztam életemben (legalábbis amire emlékszem). Vagyis mostmár háromszor. Az első alkalomról csak emlékfoszlányaim vannak. A szüleimmel és a testvéremmel Nagybörzsönyben voltunk, és a család barátainak kertjében sátoroztunk. Még kicsik voltunk. Magáról a sátorban alvásról nem sok emlékem, élményem van, csak annyi, hogy Anya mindig a bogarakat emlegette. Így visszagondolva, valószínűleg ő nem nagyon élvezte a dolgot. Másodszor 2007-ben, Letkésen, az Ipoly partján sátoroztam Håvard-ral. Akkor járt először Magyarországon, én pedig valami olyasmit szerettem volna csinálni, aminek biztosan örül: hát pecázni mentünk, és ottalvósra terveztük a horgászatot. Ősz volt, hideg volt, fáztam, sötét volt, és eszemben voltak anyukám bogaras megjegyzései... De na, kibírtam. Friss szerelmesek voltunk, hát ki ne tenne meg ennyit egy sármos norvég vikingért?
De ugorjunk vissza (vagyis előre) a múlt hétvégére. Elhatároztuk, hogy sátorozni megyünk. Már beszéltünk róla többször a nyáron. Én nyitott voltam az ötletre, a lányok izgatottak, Pappa pedig extázisban volt, hogy mehet sátorozni (és persze pecázni). Én csak annyit kértem, hogy olyan helyre menjünk, ahol nincs medve és nincs hiúz. Håvard válasza erre annyi volt, hogy olyan messzire "befelé" nem megyünk, hogy medvével találkozzunk, hiúz meg mindenhol van... Beszereztük a szükséges dolgokat. Ami nem volt - és így elsőre nem akartuk hatalmas kiadásokba verni magunkat, mert hát, mi van, ha nem nekünk való a sátoros élet - az kölcsönkértük. Mint például a sátrat. Rossz időt jósoltak a hétvégére, de mi elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, akkor is megyünk. Hát, szakadni szakadt éjszaka...
Két napra, egy éjszakára mentünk, mégis rengeteg csomagunk volt. Még jó, hogy nem kellett az autótól olyan messzire menni. Ott voltunk, ahol a nyáron is (értsd itt már ősz van). Mindenkinek vinnie kellett valamit. Volt akinek többet, másnak kevesebbet.
Panni segített a sátor-állításban (amitől én tartottam egy kicsit, mert a gyerekkori emlékeim szerint, egy fél nap volt felállítani). De ez pikkpakk megvolt! A végén még Gigi is segített, akit ugye a kirándulás első felében "elvesztettünk" az áfonyamezővel szemben (először Pannit is).
Miután kipróbáltuk a sátrat, ideje volt tűzifát keresni.
Mikor Pappa kivágta a nyírfát és lehozta a tűzhöz, elkezdte felaprítani. Én meg mondtam a lányoknak, hogy jól nézzétek meg a Pappát, mert ilyen egy igazi férfi. Utána a lányok is elmentek tüzelőt gyűjteni. Mindketten nagy ágakkal tértek vissza. Gigi ledobja a faágait, és megszólal: "Mamma, én el fogom törni ezeket, és akkor én is vagyok egy férfi!" Panni gurgulázva nevetett, és azóta is mondja néha, hogy "tudjátok, a Gigi egy igazi férfi". :D
Közben volt egy kis áfonya-szünet is.
Utána, mint minden Aamot-kirándulás alkalmával, jöhetett az evés, és a megérdemelt kávézás. :)
Ami egyből piros pontot adott a sátorozásnak, az a fantasztikusan finom kávé volt!
Evés után a lányok végre elmehettek pecázni (már alig bírtak magukkal, nagyon mentek volna), én addig pedig jöttem, mentem, bogyót szedtem.
Gigi az első halat "kicsi bébim"-nek hívta, és nem akarta elengedni. <3
De azért Panni is megfoghatta egy picit.
Az elsőt Gigi fogta, a másodikat Panni!
Nagyon szép pisztráng volt mind a kettő!
Miután Pappa kifilézte őket, jöhetett a hagyományos norvég tartósítás: besózta őket, zacskóba tette, majd elásta.
Estére pedig gyülekezni kezdtek a felhők. Mint utólag kiderült, az Ellen nevű vihar érkezését választottuk első családi sátorozásunk időpontjának. De az olyan tipikus "mi". :D
A fektetés kicsit tovább tartott, mint általában (hú, de óvatosan fogalmaztam), de végül mindenki elaludt. A lányok szerencsére még a vihar érkezése előtt.
Azért nem volt olyan vészes. Mármint a vihar. Az eső szakadt, és a szél is mozgatta a sátrat elég rendesen. Bevallom őszintén, kicsit féltem. De Håvard azt mondta, hogy ő ennél már sokkal rosszabb időben is sátorozott, és akkor is minden rendben volt. Úgyhogy megnyugodtam. Egy kicsit. Viszont az esti, tábortűz-mellett-ülős-beszélgetésünk az időjárási viszonyokra hivatkozva sajnos elmaradt.
Másnap azonban friss, szélcsendes idő fogadott minket. Folytattuk a pecázást is, de nem nagyon volt mozgás. Kivéve a parton...
Aztán jött egy szép kis pisztráng!
És végre én is fogtam valamit! Ehhez is tehetség kell!
De szegény, olyan kis mohó volt, hogy az egész gilisztát lenyelte, és sajnos nem tudtuk megmenteni az életét. El is temettük, a lányok még énekeltek is neki.
Utána bogyót szedtünk, sokat!
Végül együtt leszedtük a sátrat, és a zsákmánnyal együtt hazamentünk délután. De nem tétlenkedtünk ám otthon sem! Az áfonyából lekvár lett még aznap, a másik bogyóból szörp egy nappal később. A halak egy részét pedig megfüstöltük.
Áfonya
Készül a lekvár!
Pisztráng a füstölésre várva
Ez pedig egy másik bogyó, magyarul (elvileg) fekete varjúbogyó a neve. Hasonló az áfonyához, de belül fehér, és fanyar az íze.
Három liter szörp, és három liter fermentált üdítő lett belőle. Gyönyörű színe van! De mondtam a lányoknak, hogy ezt csak meztelenül lehet inni. :D
Eltelt egy újabb hét az iskolában és az óvodában, amit én én itthon, lázasan töltöttem. Valami nagyon kegyetlen taknyos vírus volt. Gigi már múlt pénteken taknyos volt egy kicsit, de neki annyi is volt az egész. Pannus rá két napra lett taknyos, de ezt leszámítva ő is jó formában van. Én viszont teljesen kidőltem. Ma volt az első nap, hogy már fent tudtam lenne, és elkezdtem eltakarítani a kéthetes romokat.
Gigi a héten megtanult egyedül felmászni a "nagytoronyba" az oviban, és azt csak a nagy gyerekek tudják ám! Panni pedig megtanulta elengedni az egyik kezét miközben lóg lefelé!
Mivel a héten nem tudtam érte menni, egyedül jött haza az iskolából. <3
Mesélem Nagyinak, hogy Pappa milyen fáradt, amióta két helyen dolgozik. Erre Panni megszólal a hátam mögül: "Legalább tudja, hogy én mit érzek! Az iskola sokkal fárasztóbb, mint az óvoda volt!"
És még egy szösszenet a végére Gigitől. Activity-zünk, neki kell elmagyarázni a zsiráfot.
Gigi: "Hááát, olyan zsiráfos..."
Én: "Zsiráf?"
Gigi mérgesen: "Honnan tudtad?!"
