Hála

Ez a nap is elérkezett. 

Tegnap kiengedtük őket a "börtönükből". Nem csináltunk Giginek új tesztet, de többen megerősítették, hogy ennyi idő után már nem fertőz (reméljük igazuk van). Először jól végig sikáltam mindkettőt a zuhanyzóban, aztán lefertőtlenítettem az egész alsó szintet.

Annyira hálás a szívem. Annyira hálás vagyok, amiért jól vannak. Hálás vagyok, hogy kaptam elég erőt ezeknek a heteknek az elviseléséhez.

Hálás vagyok, amiért már egy országban vagyok a családommal, igaz még mindig bő 2000km van közöttünk. Ha minden jól megy, még a hóvihar előtt ideérnek.

Most pár napra elköszönök. Csak élvezni akarom a napokat, megélni minden pillanatot. Pihenni fogok, na meg sokat enni - a legapróbb is hagy nőjön. 

Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek! Vigyázzatok magatokra és egymásra! Hozzon az új év egészséget, békét, szeretet, boldogságot!

Íme pár karácsonyi kép, még a vírus előttről. Legyetek ilyen boldogok! <3

Elmaradt a gyertyagyújtás

14 napja vannak elzárva (Gigi 12), 14 napja nem puszilhatom meg őket. 

Akárcsak a harmadik, a negyedik adventi gyertya is érintetlen maradt. Megígértük a lányoknak, hogy nélkülük nem gyújtjuk meg. Giginek még tegnap este is pozitív volt a tesztje, ráadásul sokkal erősebb, mint az előző két teszt volt. Felhívtuk az orvost, és azt mondta, hogy valószínűleg nagyon nagy adag vírussal fertőződött meg (biztos is, mert nagyon erős volt az első tesztje), és azért múlik el ilyen sokára. De addig, amíg az általános állapota jó, jó a kedve, nincs visszatérő láza, nem kell aggódnunk. Én azért így is aggódom.

Panni még mindig nagyon taknyos, egyébként jól van. Leszámítva azt, hogy két napja beütötte a könyökén lévő szemölcsét, ami most begyulladt (pont, mint a nyáron). A karja bedagadva, piros, kemény, forró. Kezelgetjük a tőlünk telhető legjobban, ugyanis orvoshoz most nem nagyon tudunk fordulni. Már lassan két éve, hogy felsőlégúti megbetegedéssel nem lehet a háziorvoshoz menni, csak az ügyelet külön erre fenntartott részére. Mivel Panni még taknyos, csak ide tudnánk vinni, de ők most nagyon le vannak terhelve szegények. Reméljük elmúlik, ha ugyanúgy járunk el vele, mint a nyáron a combján lévővel.

Én tegnap (ismét) elértem a mélypontot. Nem hiszem el, hogy még mindig benne vagyunk. Tegnap egész nap sírtam. Annyira szeretném már, hogy vége legyen. Nem érzem jól magam. Nincs már semmi erőm. Szinte állandóan fáj a hasam. Görcsöl. Tudom, mindenki azt mondja, hogy ne idegeskedjek, de nekem ez most nem megy. Mikor már végre jobbnak tűnik a dolog, mindig jön valami új. Együtt leszünk-e karácsonykor? Együtt ülhetünk-e majd az asztalhoz? Nem tudom. De ez a szívem minden vágya. Tegnap mondtam Håvard-nak, hogy én már nem bírom tovább. Erre ő azt válaszolta, hogy de igen, bírod, mert bírnod kell. Úgyhogy egy nagyon rossz éjszaka és pár óra alvás után, ma újra próbálom "bírni".

Ma is voltunk kint levegőzni:

Tizenkettedik nap

Lassan telnek a napok, de azért alakulunk. A lányok sokkal jobb formában vannak mindketten. Panninak két napja már negatív volt a tesztje, bár még mindig nagyon-nagyon taknyos. A mellkasa is fáj még, bár azt mondja, nem nagyon. Gigi tesztje két napja is pozitív volt még, de ma este újat csinálunk. Ha végre neki is negatív lenne, holnap elhagyhatnák a kis elzárt fészküket. Gigi ma azt mondta, hogy már olyan régóta vannak lent, hogy ő már nem is emlékszik, hogy is néz ki az emelet. Panninak mondtuk, hogy itthon kéne maradnia a jövő héten is. Hétfőn és kedden még tanítás van az alsósoknak, a felsősöknek digitális oktatás. Persze Pannit nehezen viseli, hogy nem mehet iskolába, sokat sírdogált utána. Pénteken beszéltünk a tanárnénijével, aki Panni kérésére egy egész füzetnyi matematika leckét küldött csak neki a szünetre. Mert a barátok hiányán kívül a másik két nagy szomorúsága a testnevelés óra (síelés és korcsolyázás) valamint a matematika órák kihagyása.

Ma kimentünk az udvarra dél körül, mert már nagyon kellett az a friss levegő mindenkinek. Nagyon megenyhült az idő, tökéletes hóember-készítő hőmérséklet és hó-tapadás volt. Bár csak sétálgattunk, mindkét lány gyorsan elfáradt.

Mielőtt lebetegedtünk volna, elkezdtük a szokásos adventi készülődést. Olyan furcsa, a képeket nézegetve olyan, mintha ezek mind hónapokkal ezelőtt lettek volna.

Például sok adventi rajz készült.

Felkerültek a piros függönyök és a csillagok is.

Na meg az asztaldísz is...

Az adventi naptár is a helyére került.

A Télapó is eljött hozzánk.

Még a fát is feldíszítettük!

Sütöttünk nagyon finom mézeskalácsot - el is fogyott pár nap alatt.

Az iskolában is sütöttek, dekorálták is, jó gazadagon.

Gigus lemaradt az ovis mézeskalács sütésről, sőt, sok más adventi/karácsonyi foglalkozásról is, sajnos. De majd bepótolunk mindent, amit tudunk.

Kreatívkodtunk is, ugyanis sok kézműves apróságot rejt az adventi naptár. Persze, amiket az izoláció alatt bontottak ki, azok még várják a sorsukat.

Aztán jött a korona, és minden tervünknek keresztbe tett. De mostmár biztos hamarosan mindenki visszanyeri az erejét. Remélem holnap végre négyen ülhetünk az asztal körül, és együtt gyújthatjuk meg a negyedik gyertyát (a harmadikat nem is gyújtottuk meg...).

Persze a tavalyi kis manónk is visszatért, sőt, nem is egyedül! De őket majd megmutatom legközelebb. Remélem most már a hátunk mögött hagyhatjuk a vírust, és belevethetjük magunkat a karácsonyba! <3

Egy nem mindennapi születésnap

Drága Gigusunk!

Végre elérkezett a nap, amire annyira vártál, amire a nyár vége óta számoltad vissza a napokat. 5 éves lettél! Igaz, egy teljesen más ünneplés lett, mint amit szerettél volna. Erre egyikünk sem számított. Születésnapi korona helyett egy egészen másfajta "koronád" van most. De bepótoljuk majd az ünneplést, ígérem! Már nagyon-nagyon várjuk, hogy végre jól megpuszilgathassunk és megölelgessünk! Isten éltessen drága kicsi lányom, szeretetben, egészségben, boldogságban. Nagyon szeretünk!

A szobát még késő este feldíszítettük, reggel pedig születésnapi dallal és süteménnyel köszöntöttük az 5 éves nagylányt.

Utána jöhettek is az ajándékok. Persze Panni a csomagok kibontása után felhívta a figyelmem arra, hogy amit megbeszéltünk, azt nem vettük meg Giginek. Hát, így jár az, akinek mindenféle hormonokkal van tele a feje, és ezerfelé járnak a gondolatai. Ettől függetlenül Gigusom nagyon boldog volt, és örült az ajándékainak.

Panni kicsit csalódott volt, hogy ő most semmit nem tudott készíteni a testvérének, de azért egy pici meglepetéssel mégiscsak készült anélkül, hogy Gigi meglátta volna.

Az óvodából is küldtek üdvözletet a barátai.

Bár Gigi még mindig nagyon keveset eszik, de azért már meg-meg kóstolt mindent. A szokásos születésnapi hot dog-ot kérte ebédre, egy felet meg is evett belőle. Tortánk is volt ám, mert azért a szülinap mégsem szülinap torta nélkül. A szülinaposunk kívánsága pedig a születésnap témáját illetően (Giginek mindig különleges ötletei vannak) nem más, mint "róka és hód" volt.

Viszont itt elkövettünk egy nagy hibát! Eddig annyira óvatosak voltunk mindennel, annyira odafigyeltünk mindenre. Most viszont gondolkodás nélkül ettünk mindannyian a tortából, amin Gigi a gyertyákat elfújta... Nagyon remélem, hogy már nem fertőz! (Pedig olyan finom torta volt, de így nem merek többet enni belőle.)

Pannim már nagyon óhajtotta az édességet, minden gond nélkül sikerült pillanatok alatt elpusztítania a tortaszeletet.

Lefekvéskor megkérdeztem Gigit, milyen volt a születésnapja. Azt mondta szuper! Volt torta, és ajándékok. De a legjobb az volt, hogy együtt voltunk. (Nekem itt valami belement mindkét szemembe, és ki kellett jönnöm a szobából egy kicsit...)