Jó szokásunkhoz híven most sem elégedtünk meg egy ünnepléssel. A születése napján a két kedvenc helybéli pasijával ünnepelt (persze Pappa után), Barnabással és Erlend-nel.
Ezek után már csak Nagyi kellett, hogy megérkezzen, és jöhetett az ünneplés második felvonása. Igen ám, de addig ránk, szülőkre még várt egy kis munka! Vágdosás, ragasztás, díszítés és lufi-fújás a második buli éjszakája előtt. Nem kevés munka volt... Ráadásul kettővel kevesebb segítő kéz volt az előre kalkuláltnál, ugyanis Nagyi szombat koradélután helyett csak vasárnapra ért ide. Szegény, a péntek éjszakát a budapesti repülőtéren és szállodában töltötte, a szombatit pedig Oslo-ban.
Panni nagyon el volt keseredve. Próbáltuk mindenfélével elterelni a figyelmét. Még fagyit is csináltunk kint a hóban - ami meglepő módon nagyon finom is lett!
Másnap reggel pedig ez fogadta Pannust, amikor felébredt.
Megérte a sok készülődés, mert olyan boldog lett! Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a nap (egyetlen) díszvendége,a kebelbarátnő, Pauline, nem tud jönni, ugyanis már három napja hányt. Ekkor Panni meglehetősen elszontyolodott, és csak azt kérdezgette, hogy azért a Nagyi jön, ugye? Persze, legalábbis nagyon reméltük! Már indultunk is a repülőtérre. Egyébként Pannus az előző hétvégén Paulinénél volt szülinapi buliban, ugyanis a két legjobb-barátnő egy napon született a világ legészakabbi kórházában.
Nagyon nagy volt ám az öröm, mikor Nagyi végre ideért! Nem is volt más hátra, mint hazamenni a reptérről, és elintézni a végső simításokat az Ariel-buli előtt. Mert mi azért bulizunk egy jót! Voltak újabb ajándékok, és persze egy újabb torta is.
A torta viszont nagy csalódás volt (legalábbis nekem)! Ilyet rendeltem:
És aztán jöhetett a fotózkodás is.
Másnap délután azért csak eljött kicsit a barátnő, és ünnepeltünk mégegyszer.
Nagyi már két hete itt van, pedig olyan, mintha csak most jött volna. Szegény, most Ő éjszakázik Gigivel, de azóta én olyan jókat alszom! (annak ellenére, hogy azért mindig hallom, amikor felébred, mármint Gigi, nem Nagyi)
Ilyenkor annyival könnyebb minden! Milyen jó is azoknak, akiknek közel vannak a nagyszülők! Kihasználva a hirtelen jött "szabadságot", mindjárt koncertre mentünk Håvard-ral, pár nappal később pedig a téli fesztivál megnyitójára. Itt azonban nem maradtunk sokáig, mert olyan hideg volt, hogy nem bírtuk tovább (és nem mi voltunk az elsők, sőt nem is az egyetlenek, akik hazafelé vették az irányt).
Gigi valami hihetetlen módon kezdett el énekelni az elmúlt hetekben. A kezébe akadt az éneklős Elza baba, amit a szülők szerencséjére Panni már egy ideje nem használt. Na most megint ezt hallgatjuk egész nap - és Gigi teli torokból énekel hozzá!
Megkezdődött a babás időszaka is, mostmár mindig babázni akar. És ami nagyon vicces, hogy mióta Torrest megnyírták, őt is babának hívja :D (ezzel a szókincse többé-kevésbé ki is merül)
A városközpontban:
Panni pedig kicsit megorrolt Nagyira. Ugyanis Pannusom egyik teljesen kikopott zoknijából (kidobás helyett) Nagyi ruhát készített az egyik barbie-babának. Nagy örömmel mutatja az elkészült kollekciót Panninak. Neki azonban csak felakadtak a szemei, forgott az agya, és pár másodpercen belül kiakadt. "De mamma, ez az én zoknim!" - és sírva fakadt. Azóta is csak a zokniját akarja vissza...
A hétvégére egy kis húsvéti készülődés és pogácsa sütés van tervbe véve.
