2015. március 25., szerda

Mert enni tudni kell!

Sokszor viccelődök azzal, hogy Pankát valahol elcserélték, mert nem olyan jó az alvókája, mint a szüleinek. Ráadásul mindenki azt mondja, mennyire hasonlít Håvard-ra, de rám nem annyira. De megnyugodtam, magyar a lány, mert imád enni! Mégiscsak a miénk :D

Azért csöndben azt is megjegyzem, hogy elég makacs is a drágám (még egy dolog, amit tőlem örökölt), és ő bizony már egyedül akar enni. Ez néha nagyon jól megy, máskor kevésbé :)





Egy 'kevésbé' jól sikerült vacsora után jól meg kellett, hogy áztassuk, mire mindent le tudtunk mosni róla :D



2015. március 21., szombat

1 év és 1 hónap

Kicsi Panka 13 hónapos!

Még teljesen a születésnapja hatása alatt vagyok, hogy 'te jó ég, már egy éves az én pici bébim', és tessék, már el is telt egy hónap!

Mikor reggel magamhoz öleltem, arra gondoltam, hogy mennyire szeretném megállítani az időt! Csak egy picit! Így, ahogy itt ül az ölemben, én ölelem őt és ő is ölel engem. Csak hagy maradjunk így egy picit! Csak pár percre...

De körülbelül egy másodpercen belül már ficánkol is, mászik le az ölemből, mert hát neki ugye dolga van. Hozza is a kedvenc mesekönyvét, a Török és a teheneket, hogy "ö-ö" - anya olvass. Mikor Mehemed csodálkozik, Panni is felnéz, széttárja oldalra a két kis kezét, és ő is 'csodálkozik'. Meg kell zabálni! Aztán elolvassuk mégegyszer. És mégegyszer. Aztán mégegyszer. Majd mégegyszer. Utána hoz egy másik könyvet, amiben mondókák és dalok vannak - ezt is elolvassuk legalább ötször, mielőtt mást keresnénk. Ebből pedig a Hóc-hóc katona a kedvencünk.

Imádja a zenét is! Amint zenét hall, már táncol is. Hát még, mikor Apa előveszi a gitárját, és játszani kezd rajta! Hát akkor nincs egy porcikája sem, ami ne mozogna! Néha még 'énekel' is közben :)

És milyen jó gondját viseli Bogi-babának!


Sokszor beszélgetünk Håvard-ral arról, vajon milyen nyelven fog majd Panni egyszer csak megszólalni, magyarul vagy norvégul. Hát, ezt figyeljétek! Egy nagyon jó barátnőm látogatott meg minket egyik délután. Emma angol, norvégul nem beszél, ezért - érthető módon - angolul beszélt Pannihoz. Miután Emma hazament, szólok Pankának, hogy megyünk ki a fürdőszobába, felvesszük a pizsit. Erre ő: WHAT!? Mi egymásra néztünk a párommal, és eszméletlen nevetésbe kezdtünk - aztán Panni is bekapcsolódott, és csak úgy hahotáztunk mindannyian :D

Sajnálok minden percet, amit nem Vele töltök - nem is tudom, mi lesz velem, ha már óvodás lesz...




Eljutottunk az egyéves-kontrollra is a héten. Nem túlzok, körülbelül öt percig voltunk bent az orvosnál, ezalatt Panka végig az ölemben ült. Az orvos meghallgatta, megnézte a szemeit, a füleit és a torkát - és megállapította, hogy egészséges a gyerek. Azt mondta, van egy kis fülzsír a fülében, úgyhogy, ha észrevennénk, hogy nem hall rendesen, öntsünk óvatosan egy kis étolajat a fülébe, aztán két nap után majd fürdéskor öblítsük ki (?!?). Szóval, az alapos vizsgálat után kiderült, hogy egészséges a gyerek, úgyhogy a követketző orvosi vizsgálatunk (most figyeljetek!) iskolakezdés előtt lesz!!

2015. március 20., péntek

Napfogyatkozás


Az éjjel megint jó nagy vihar volt, azt hittem le viszi a szél a fejünk fölül a szomszédot. Panka nagyon jól aludt - már többször megfigyeltem, hogy jobban alszik, mikor fúj a szél. Biztos szereti a hangját :)

Reggel láttuk, hogy jó sok hó is társult az éjjeli viharhoz. Mikor indultunk volna a boltba, akkor rájöttem arra is, hogy ennek a hónak a nagy része bizony a bejárati ajtónk előtt tornyosul. Alig bírtam az ajtót kinyitni. Így nézett ki egy kis lapátolás után:


A boltba sem volt könnyű eljutnunk! Még mindig erős szél fújt, ráadásul a hókotró még nem ért ide, úgyhogy a járdán kb. 10 centi hó volt. A helyzetet még az is nehezítette - ha ez még nem lenne elég - hogy a babakocsi kerekére igazán ráférne már egy pumpálás, mert igencsak laposak. Szóval az úton mentünk, mert itt az autók már levitték a nagyját. Visszafelé sem volt kutya a dolog! Jól bevásároltam egész hétvégére, a kocsi alja teljesen meg volt terítve. Szakadt rólam a víz, mire visszaértünk.

Panni megaludta a szokásos 20 percét az ablak alatt. Felhívtuk Nagyit Skype-on, aki kérdezi, hogy, hú, nálatok milyen a napfogyatkozás? Nekem teljesen kiment a fejemből! Pedig itt északon majdnem 100%-os! Gyorsan kiszaladtam megnézni, persze majdnem megvakultam. Olyan érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy sütött a nap - persze egy öt perces hóesést most sem hagyhattunk ki - olyan szürkeség volt, olyan 'tompa' volt a fény. Mivel nem voltam felkészülve - nem hiszem el, hogy így megfeledkeztem erről - úgy döntöttem, a TV-ben nézzük az élő közvetítést Svalbardról. Úgy fordítottuk a Skype-ot, hogy a Nagyi is lássa a TV-t, úgyhogy a távolság ellenére ezt is együtt éltük át.







Drága kicsi Pannikám! Te biztosan látod majd a következő napfogyatkozást is - remélem Te nem felejtkezel majd el a szükséges szemüvegről! Emlékezz majd arra, hogy életed első napfogyatkozását Anyával és Nagyival együtt nézted! Sőt, közben még Sanyi Papi is befutott pár percre. Apukád mindeközben a hálószobában aludt egy átdolgozott éjszaka után, Torres pedig a kanapén, csak úgy, megszokásból.

2015. március 11., szerda

Az év legszebb időszaka Észak-Norvégiában

Az északi-szélesség 70. foka körül lakunk ( csak viszonyítás képpen, Budapest a 47. fok körül van, ha jól emlékszem).

Imádom a márciust! És az áprilist és a májust! Végre visszatért a nap, lassacskán a nappalinkat is eléri. Közben enyhe az idő (már -10-nél nincs hidegebb, de az elmúlt napokban 0-hoz közeli volt a hőmérséklet), és a heti rendszerességű hóutánpótlás is mindig megérkezik.

Tegnap olyan gyönyörű napsütéses, friss, hideg idő volt, hogy kimentünk Pankával szánkózni. Láttunk pár kutyát is útközben, akikért a lány teljesen meg van őrülve mostanában! Csak azt mondogatta, hogy "vu-vu" egészen addig, amíg csak látta őket :D
A napszemüveg pedig nem csak divatos (de azért én nagyon elfogultan megjegyzem, hogy eszméletlenül vagány benne), de a sok hó és a napsütés miatt könnyen hóvakságot lehet kapni. Ez persze nem veszélyes, rövid idő alatt elmúlik, de egy pici gyerek nagyon megijedhet tőle, hogy hirtelen nem lát semmit. Ráadásul a szemének sem tesz jót.

Szóval, itt az én kis vagány angyalom:





Ma elsétáltunk a boltba. Odafelé még ezer ágra sütött a nap, visszafele pedig megérkezett az imént említett hóutánpótlás is.

"Gyerünk Anya, én már kész vagyok!"






2015. március 10., kedd

Amikor a városközpont jégszobor-parkká válik

Múlt héten pénteken 1-éves-kontrollra kellett vinnünk Pankát. Igaz, egy héttel korábbra volt időpontunk, de szólt a védőnő, hogy aznap mégsem lesz bent az orvos. Hát, én eljöttem korábban a suliból, mert Håvard nem akart egyedül menni. Odaérünk, levetkőzünk pelusra, és várunk. Mivel nem jött senki, leültem Pannival játszani. Rögtön előszedett egy babát, akit be is takart, meg is etetett. Aztán talált egy nagy kamiont, és azt tologatta. Annyira édes volt, és olyan jól érezte magát!




De apukánk már kezdett türelmetlen lenni, és elindult, hogy körülnézzen. Meg is találta a védőnőt, aki közölte velünk, hogy az orvos ma sincs ott. Nagyon vicces ilyenkor a párom arckifejezését figyelni, mert soha egy rossz szót nem szólna ilyen helyzetben. De fején láttam, hogy mindjárt szétrobban! :D Persze én sem örültem, mert még nyugodtan tanulhattam volna, ha ezt tudom.

Mivel bent voltunk a városban, megnéztük a hó-és jégszobrokat. Mikor odaértünk, pont egy csapat ovis vette be a vikinghajót. Némelyik akkorát esett a jégen! De ilyesmire az óvónő ügyet sem vetett, szegénykém körülnézett, nem figyelt rá senki, és a kis lefelégörbülő szája nem sokára megint mosolyra görbült.







Közben a sámi-vásár is megkezdődött:


A hétvégi szánhúzó-versenyről lemaradtunk - pedig képzeljétek, egy magyar is indult 500 km-en, 8 kutyával! Az 1000 km-en egyébként maximum 14 kutyával mennek. Az időjárás nagyon nem kedvezett nekik, mert pont megenyhült, aztán megint hideg lett. A hó ettől kőkeménnyé válik, ami nagyon nem tesz jót szegény kutyusok talpának (hiába van rajtuk "kiscipő").





Nagyon erős szél fújt, és ilyenkor (hacsak nem muszáj) az én párom ki sem teszi a lábát a lakásból. (Most kérdezhetitek, hogy milyen viking az ilyen? Hát, én pont egy különlegest fogtam ki! :D )

Panka hihetetlenül aktív, egy percre sem tud nyugodtan ülni! ÉS tegnap óta már az asztalt is körbejárja! Olyan kis ügyes! Hát még milyen muzikális!

De szerencsére a sérüléseket is jól kezeljük!

Mostmár tudjuk mondani, hogy mit mond a kutyus, mit mond a halacska, néha a bárányra is rá lehet venni, és ha nagyon jó passzban kapjuk el, azt is mondja pápá :)

Képzeljétek, hogy jártunk tegnap úszáson! A szokásos merülést csináltuk Pannival, és eszméletlenül megszívta magát! Szegénykém nagyon letüdőzte a vizet. Pár perc alatt rendben volt újra minden, egészen addig, amíg újra merülni nem kellett. Úgy merülünk mindig, hogy háromig számolunk és negyedikre merülünk. Pannikám medence-kiivása után csoportos merülés következett, az oktató hangosan számolni kezdett: egy - kettő - és itt Panni keserves sírásba kezdett. Úgyhogy nem merültünk. Következő csoportos merülés, oktató számol: egy - kettő - Panni megint ordít. Hát, úgy tűnik, hogy annyira megijedt, hogy mikor tudja már, hogy mi következik, rögtön sírva fakad. Úgy döntöttünk, nem megyünk vele víz alá többet, majd legközelebb megint megpróbáljuk. De az oktató azt mondta, muszáj - ez olyan 'ha leesel a lóról, üljér mindjárt vissza' dolog. Hát merültünk, pedig a lány nem akarta. Aztán merültünk mégegszer. Harmadszorra már nem volt semmi gond, és az óra végére a jókedvünk is visszatért. Olyan aranyos, mert amíg a medencében vagyunk, folyamatosan integet mindenkinek. Kivéve, amikor az "integetős"-dalt énekeljük, mert akkor a világért sem emelné fel a kezét :D
Ha most arra gondoltok, hogy minek ekkora gyereket a víz alá nyomni (mert már ezt is hallottam), akkor elmondom, hogy azért, mert a tengerparton élünk, elengedhetetlen, hogy úszni tudjon, amint csak lehet! Nagyon fontos, hogy ne féljen a víztől, és ha véletlenül beleesik, tudja, hogy mit kell csinálni! Szerintem.

A végére - hogy kicsit könnyedebb témával zárjuk a napot - egy tündéri 'Dirty Dancing-es' bodyt találtam Panninak :) Imádom benne!