A sarki fény szezon ezennel megnyitva!

Igaz, az idei elsőt a legutóbbi sátorozásunk alkalmával láttuk a tábortűz mellett ülve, de borús volt az ég, és nem a sarki fény sem volt olyan erőteljes. Viszont tegnap este megérkezett. Úgy igazán.

Este lefektettük a lányokat. Azt hiszem 8 óra körül volt, mikor feljöttem a nappaliba. A telefonomon már várt az értesítés az "Aurora-app"-től, hogy nem sokára sarki fény lesz. Az elmúlt napokban minden este jött az üzenet, de ha az eső nem is esett, olyan borús volt az ég, hogy semmit sem lehetett látni. Kikukucskáltam én tegnap este is, nem láttam semmit. Aztán kis idő múlva Gigi kiabált, lementem hozzá. Amikor azonban feljöttem a lépcsőn, már láttam a fényeket.

Kimentem a teraszra. Már megint nem voltam felkészülve! Pizsamában voltam, a fényképezőgép állványa fogalmam sincs hol van (az valahogy még nem került elő... vagy lehet, hogy már előkerült, csak én eltettem a nagyon tuti új helyére), szóval a telefont vittem ki magammal.

Még nem volt teljesen sötét, de azért lehetett látni. Sőt, azt is lehetett látni rajta, hogy ha ezt egy nagyon jó pillanatában kapjuk el, akkor még akármi is lehet belőle.

Miután lefagyott a lábam, bejöttem. Håvard ment éjszakára dolgozni, de még volt idő egy kicsit tv-t nézni. Én közben jöttem-mentem, kukucskáltam egyik ablakon és a másikon is. Ott voltak a csíkok, de semmi mozgás. Nézzük a filmet, aztán egyszer csak hatalmas zöld fény áradt be a nappali ablakán! Olyan furcsa volt, mert ment a tv, fel volt kapcsolva a lámpa, de így is lehetett látni. Én kirohantam a teraszra (ekkor már volt a lábamon egy gyapjú zokni, Håvard pedig utánam hozott egy kabátot is), és a látvány, ami fogadott minket, maga volt a csoda!

Pörgött, forgott, táncolt és lengedezett. Gyönyörű volt. És félelmetes.

Közben majd' megfagytam, de nem akartam bemenni. 

Aztán szépen lassan elcsendesedett, majd eltűnt.

Bementem, reszkettem. Hogy Pannust idézzem, nem tudom miért; lehet, hogy fáztam, de az is lehet, hogy izgultam. Håvard megjegyezte, hogy milyen jó látni, hogy még ennyi év után is ilyen boldoggá tud tenni, ha sarki fényt látok. Aztán csendben hozzá tette, hogy "a különbség csak annyi, hogy most már nem sírsz minden alkalommal". :)

Miután elment dolgozni, én még kinéztem az ablakon, láttam, hogy újra-újra visszatért (a sarki fény, nem Håvard). Megpróbáltam Pannit felébreszteni, de ez (mint általában) lehetetlen küldetésnek bizonyult. Egy darabig néztem még az ablakból, aztán mikor újra eltűnt, lefeküdtem.

Ilyen (is) a norvég iskola

Már a hatodik iskolai hetet hagytuk a hátunk mögött. Az első két hétben szinte minden nap rácsodálkoztam arra, mennyire is más ez, mint Magyarországon. 

Hogy Gigusom szavaival éljek, a "buta konóra vírus" miatt az idén először elmaradt a "patrónus"-rendszer. Erről már írtam korábban, hogy minden elsős kapott volna 2-3 diákot a kilencedik osztályból, akik az első két évben vigyáznak rájuk, segítenek nekik, kirándulni viszik őket. Hát, ez az idén elmaradt, mivel az osztályok el vannak egymástól különítve. Illetve 2-2 osztály van együtt, mivel alacsony az osztály-létszám. Úgyhogy az idei elsősöket patrónus nélkül dobták a mély-vízbe. De szerencsére így is nagyon jól ment az iskolakezdés!

Íme pár érdekesség/furcsaság, ami most eszembe jutott (biztos kihagyok valamit).

Nekem például nagyon érdekes, hogy a második osztállyal együtt vannak. Heti kettő matematika óra és kettő norvég óra, amin külön vannak, csak az első osztály, a többin a másodikosokkal együtt. Van azért együtt norvég és matematika is, de nem nagyon bontják fel a csoportot. Azt hiszem 16 gyerek van így összesen. Például Panni meséli büszkén, hogy "Kérdezték, hogy mennyi 12+12, és aki tudta, fel kellett, hogy tegye a kezét, és én jelentkeztem (ja, és nem két ujjal jelentkeznek, hanem csak eggyel). Képzeld mamma, engem választottak, és én írhattam fel a táblára, hogy 24!" "De Panni, honnan tudtad, hogy mennyi 12+12?" "Hát, kiszámoltam a kezemen!"

Szóval a legtöbb órán együtt vannak, többek között angolon is. Panni már többször is megjegyezte, hogy az angolt nem szereti. A válasza arra, hogy miért nem, egyszerűen csak annyi, hogy nem érti, hogy mit beszélnek. :) Amit ugye megértek, a gyerekek felének ez már a második éve, a "kicsik" pedig csak belecsöppentek. De úgy gondolom, pár hónap múlva már nem lesz gond.

Szintén furcsa, hogy első évben csak nyomtatott betűkkel írnak, kicsikkel is, nagyokkal is. A folyóírást csak második osztályban tanulják majd, és az is kevésbé "aprólékos", mint a miénk. A betűket sem abc-sorrendben tanulják, bár biztosan valami logika van emögött is. Eddigi betűk, sorrendben: i, l, v, o. A jövő hét új betűje az s.

Az olvasáson én nagyon meglepődtem. Egy hete jártak iskolába, és az első házi feladat már olvasás volt. Akkor még csak egy betűt tanultak, az i-t. Ennek ellenére két oldalt kellett elolvasni. Nekem ez olyan furcsa volt!

Házi feladat egy héten egyszer van, hétfőn kapják, pénteken kell leadni. Ez írás, olvasás, matematika, játékos feladatokkal, színezéssel, rajzolással kiegészítve. Körülbelül fél óra, 40 perc megcsinálni. Panni minden nap 3 órakor jön haza a napköziből, ilyenkor van körülbelül egy óránk mielőtt Pappa hazaérne Gigivel. Ez általában elég szokott lenni a leckére. Hétfőn délután odaül a konyhapulthoz (pont úgy, ahogy én lelki szemeimmel láttam, mikor a konyhát megálmodtam), én készítem az ennivalót, ő pedig írja a leckét. Együtt megbeszéljük, hol mit kell csinálni, aztán mikor elkészült, megmutatja, és csináljuk a következőt. Van egy olvasókönyvük és van egy nagyalakú füzetük, amibe minden héten beleragasztják a házi feladatokat. Ezenkívül van egy pici füzet, az olvasó-napló, amibe a szülőknek kell minden héten beleírni, hogy hogy ment az olvasás. Péntekenként az iskola könyvtárából hazahoznak egy könyvet, ebből minden nap kell olvasni. Ezeket Panni nagyon szereti, minden héten ismeretterjesztő könyveket hoz haza a természetről, állatokról. Habár kicsit noszogatni kell, hogy hangosan olvasson, mert inkább magában szeret (legalábbis ezt mondja). Sokszor elbizonytalanodik, hogy amit lát az most I, J vagy l betű, de majd belejön. Még csak hat hete iskolás. 

Legelső házi feladat alkalmával ki kellett színezni egy nagy I betűt. Panni nézi, nézi, aztán megkérdezi: "Mamma, ez most masni, vagy kutyacsont?" "Nem drágám, az egy I betű." :D

Az általános iskola 10 osztályból áll, és osztályzatokat csak hetedik osztálytól kapnak. Addig is fél évente egyszer beszámolnak a gyerek fejlődéséről. Ha valakinél valami problémát észlelnek, gondolom szólnak előbb.

Minden szünetben ki kell menni az udvarra, ha esik, ha fúj. És mostanában nagyon sokat esett. Enni bent szoktak, még szünet előtt, közben a tanárnő mesét olvas. Előtte kézmosás, asztalok fertőtlenítése, és ugyanez evés után is. Aztán mehetnek ki kettesével a folyósra felöltözni. Panni mindig panaszkodik, hogy nincs elég ideje enni. Néha szinte minden ennivalóját hazahozza, ami szokatlan, mert egyébként nagyon sokat eszik. De azt mondja, hogy ő épp' csak elkezd enni, és már szólnak is, hogy el kell tenni. A helyzet az, hogy nem tudom az iskolát hibáztatni ezért, mert Panni hihetetlenül lassan eszik!

Szerencsére gyorsan beilleszkedett az új közösségbe, sok barátja van, főleg a második osztályból. Már nem nagyon van olyan nap, hogy ne lenne itt egy-két extra gyerek iskola után, vagy hétvégenként. Úgyhogy most már alapból 6 főre főzök, és extra kenyeret is sütök, mert eleinte néha vakartam a fejem, hogyan is osszak el mindent hat, esetleg hét felé. :D De nagyon boldog vagyok, hogy ilyen könnyen vette ezt az akadályt is, remélem így is marad!

Gigusom is nagyon élvezi az ovit, csak hogy ő se maradjon ki a beszámolóból. Minden nap fekete körmökkel jön haza, ugyanis egész nap meztelen csigákat vagy gilisztákat gyűjt a fiúkkal. A napok nagy részét kint töltik, időjárástól függetlenül. A két legjobb barátja két iskola-előkészítős kisfiú. :D Nehéz elhinni, hogy jövőre ő is az lesz. Mármint iskola-előkészítős. Látom rajta, hogy kicsit nehezen viseli, hogy keveset vannak együtt Pannival. Kedden, szerdán és csütörtökön nem is találkoznak egymással, csak reggel és este. Kedden Panni, szerdán Gigi úszik, csütörtökön pedig Panni kórusra jár a templomba. Látom rajtuk (főleg Gigin), hogy mikor végre hétvége van, el sem akarnak szakadni egymástól. Persze most, hogy Pannihoz már járnak a barátnői, így Gigi néha magára marad. De szerencsére a szomszéd kisfiú jó barátja, aki bármikor (tényleg bármikor) készen áll egy kis Mancs őrjáratozásra! Itt éppen oviba indulunk.

Megint vasárnap, mindjárt vége a hétnek, és kezdődhet a mókuskerék. Újítanom kéne tízórai-fronton, mert már én is unom amiket készítek. :D Addig is játszunk még egy kis iskolásat...

... és megpróbálom Torres-t behozni a teraszról, mielőtt odafagyna a popója. :D

A hal-doktor, az újjászületett lány és a nomád szülők

Tapossuk a mindennapokat. Egy bő hónapja, hogy véget ért a nyári szünet, azóta mindenki szorgosan teszi a maga dolgát; ki az óvodában, ki az iskolában, ki egyszerre két munkahelyen, ki még mindig itthonról. Írnék szívesen (vagyis, hát nem olyan szívesen) a korona-helyzetről is, de ma estére egészen mást terveztem. Így csak annyit, hogy az én itthoni irodai munkámnak az oka, az továbbra is a vírus növekvő tendenciája, valamint az én nem túl egészséges tüdőm. 

A lányok jól bírják a munkás hétköznapokat, bár nagyon meglátszik rajtuk, hogy kevesebb időt töltenek együtt, mint előtte. Panni 3 órakor jön haza (egyedül!) a napköziből, Gigi 4 óra körül ér haza Pappával. Panninak kedden délután úszás, csütörtökön kórus van. Giginek szerdán úszás, amikor haza sem jön ovi után, csak már az úszásról, este van, mire hazaér. Ezeken a napokon szinte nem is látják/látjuk egymást. Viszont mikor együtt vannak, egy pillanatra sem állnak le a játszással (ami mostanában sokszor iskolás, és Panni a tanárnéni). 

Panni iskolai élményeiről egy külön bejegyzést írok majd, mert elképesztő, hogy milyen nagy különbségek vannak a magyar iskolához képest! Két hete egy egész napot áfonyaszedéssel és grillezéssel töltöttek. Olyan jó volt, mert itt mentek el a ház előtt (én meg bentről lestem őket). Pannus szedett jó sok áfonyát, és mikor hazajött, az volt a kívánsága, hogy süssünk áfonyatortát. Beleegyeztem. Ő választhatta ki, hogy milyet. Nézegeti a telefonomon a különböző áfonyatortás képeket, és megtalálta a neki legjobban tetszőt. Hát megsütöttük, közösen. Közben persze minőségellenőrzés is folyt!

Nagyon finom lett!

Pannival voltam a Sarkifény-katedrálisban is, ahol az iskolakezdőknek rendeztek egy kis ismerkedős-játszós-éneklős összejövetelt. Nagyon jól érezte magát (szerintem is nagyon jó volt).

A hétköznapi rohanás és egymás hiányolása után úgy döntöttünk, menjünk el újra sátorozni, és legyünk EGYÜTT. Igencsak valószínű, hogy ez volt az év utolsó szabadban töltött éjszakája, ugyanis a mínusz fokok már nagyon kopogtatnak. De mit sem törődve a hideggel, mi összepakoltunk, és elindultunk. Ugyanoda mentünk, ahová legutóbb is. Gyönyörű hely, és a nyár csodás emlékei is idekötnek. 

Jól elfáradtak a lányok, mire a sok csomaggal felértünk, de szerencsére az éppen most érő vörös-áfonya, és még némi kék-áfonya is segített az energiatartalékok feltöltésében.

Micsoda színek fogadtak minket odafent!

Jöhetett a sátor összerakása, a tábortűz, a kávé, egy kis elemózsia, na és egy kis édesség is!

Volt itt most is minden. Horgászat, áfonyaszedés, bolondozás, és rengeteg nevetés.

Gigi elhozta a halát az állatorvoshoz. "Doktornő, nézze meg! Nagyon fáj a torka!" :D

És a doktornő megnézte. :D

A rengeteg nevetésre visszatérve... elég sok sírás is volt, főleg éjszaka. Történt ugyanis, hogy Gigit már nagyon régóta próbáltuk leszoktatni a cumiról. Ugye, a szarkamama már elvitte az összes cumiját, egy kivételével, a szarkabébiknek. Most, amikor a tó mellett voltunk, én viccből megjegyeztem, hogy a halbébik mennyire örülnének annak a cuminak. Gigi rögtön nagyon lelkes lett, és mondta Pappának, hogy dobja be a cumit a tóba. Többször megkérdeztük, biztos? Biztos! Én azért mondtam Pappának, hogy inkább csak egy követ dobjon be helyette, mintha... Be is dobtuk, mindenki happy. Egészen az esti alvásig. De elhatároztam, hogy most, most aztán nem lépünk vissza (párszor már visszaléptünk). Olyan keservesen sírdogált este, hogy majdnem beadtam a derekam. De magamhoz öleltem, nyugtatgattam, végül elaludt. 

Az éjszaka közepén viszont felébredt, és nagyon sírt, kiabált. Persze mindenkit felébresztett. Mikor már-már a cumiról letett volna, megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó visszamászni a hálózsákba. 4 fok volt a sátorban. Jaj, de nehéz volt, de végül megnyugodott, és be is "zsákolhattam". Másnap párszor rákérdezett, sőt azt is fontolgatta, hogy valaki beúszhatna a tóba, hátha megtaláljuk azt a cumit. Mikor Panni halat fogott, és azt mondta, hogy "ó, ez csak egy pici bébi" , Gigi épphogy hallótávolságon belül volt. De rögtön odarohant, és azt kérdezte: "Nála van a cumim?" - de nem volt nála. 

Hideg, de gyönyörű reggelre ébredtünk.

Indulhatott is a móka!

Mikor már az összes ennivalónk és kakaónk is elfogyott, összepakoltuk a sátrat, és elindultunk lefelé. Útközben még egy kis fenyőt is magunkkal hoztunk, amit még a nyáron néztünk ki. Ugye, Nagyi?

Fáradtan, de sikeresen leért mindenki az autóhoz. 

A lányoknak két perc kellett, és mindketten elaludtak. De arra még volt idejük, hogy a nyári emlékeknek útközben integessenek: a nyári háznak, a csónakháznak, a farkashalas- és laposhalas helynek és Sapi lazacos helyének. Aztán úton voltunk hazafelé.

A cumira visszatérve, Gigi mintha újjászületett volna. Napközben talán egyszer jutott csak eszébe. Este még kérdezgette, hogy vehetünk-e egy újat, de megbeszéltük, hogy ő már ügyes nagylány, neki már nem kell. Éjszaka egyszer ébredt fel, akkor kereste, de egyébként jól aludt. Azóta pedig meg sem említette! Az oviban sem! De ami a legnagyobb változás, az az, hogy annyira jókedvű, valahogy olyan kiegyensúlyozott. Az eddig sokat kiabáló, nehezen kezelhető, düh-kitöréses Gigi egy boldogsággombóccá változott! Remélem, hogy ez a hangulatváltozás nem csak a véletlennek köszönhető, és nem egy múló tünemény! De ami biztos, hogy (talán) végre tényleg letettük a cumit!

Készült pár művészi alkotás is!

Gigi dinoszauruszai:

Gigi: "Mamma, ez itt a Jupiter és a többi bolygó" (most ez a kedvenc Bogyó és Babócás könyv)

Panni őszi gyűjteménye:

Panni ovis barátnőjének, Paulinének kistestvére született. Panni a napköziből egy bébi rajzával jött haza. Én csak ámulok, és bámulok, hogy milyen jó bébi rajzot készített, és megkérdezem: "Panni, hogy tudtad ezt így lerajzolni?" Erre ő teljes egyszerűséggel: "Hát a Pappa reggel megmutatta róla a képet!"

A vörösáfonya a fagyasztóban végezte, és várja további sorsát a rénszarvashús oldalán.

A fenyő pedig új helyére került. Ma reggel iskola előtt leellenőriztük, még állt!