És így zárul az évünk...

A 2014-es év utolsó bejegyzése következik :)

Hol is hagytam abba a múltkor? Készülődtünk a karácsonyra, sütöttünk, főztünk, díszítettünk.
Pannim első karácsonya nagyon jól telt! Finomakat ettünk-ittunk, drága kicsi lányom imádta a húslevest! Rengeteg ajándékot is kapott mindenkitől, úgyhogy játékból aztán most van bőven! Most már akkor megmutathatom Pankám legújabb fotóit is. Eddig azért nem akartam, mert Panni ezekből adott egy gyönyörű bekeretezett képet az Apukájának. Nagyon sok jó kép lett, itt van belőlük egy pár (a többit majd Picasa-n vagy Facebook-on megosztom).

Itt van néhány kép a karácsonyunkról is. Panni olyan aranyos volt, kibontott egy csomagot, a háta mögé vágta az ajándékot, aztán már nyitotta is a következőt! Mivel a mászást már tökéletesítette, ezért valaki állandóan a nyomában kell, hogy legyen, mert a karácsonyfa aljáról állandóan leszedegeti a díszeket! :)

Nem is én lennék, ha az ünnepek alatt minden zökkenőmentesen ment volna! Miután a kórházból kijöttem, valami nem volt tökéletes a hasammal, ettem valamit és rögtön görcsölni kezdett a hasam. Semmi étel nem maradt meg bennem. Hát 25.-én már reggel elég ramatyul éreztem magam. Fájt a hasam, szédültem, hányingerem volt. Délután aludtam egyet, és arra ébredtem, hogy eszméletlenül görcsöl a hasam. Bármit is csináltam, nem enyhült semmitől. Ráadásul még be is lázasodtam! Megijedtem, nehogy vakbélgyulladás legyen. Úgy döntöttem, be kell mennem az ügyeletre. Miután megnyomkodták a hasam itt-ott, beküldtek a dél-pesti kórházba, a sürgősségire. Ott töltöttem az egész estét és az éjszaka nagy részét. Mindenféle vizsgálatot csináltak, és végül, mikor egy kis gyulladáson kívül mást nem találtak, megállapították, hogy valószínűleg a szteroidok és az antibiotikumok utóhatása. Mindezen felül találtak valami foltot a májamon, amivel később el kell, hogy menjek egy MR vizsgálatra. Valamikor majd kerítek erre is időt. A tüdős felülvizsgálatra január 6.-án kell mennem.

Szóval 26.-án hajnalban hazaértünk a kórházból, délelőtt pedig indultunk Balatonfüredre kikapcsolódni. Egy nagyon szuper wellness-szállodába mentünk, ahol aztán kényeztettük magunkat rendesen!

Persze nekem étvágyam még mindig nem nagyon volt, úgyhogy csak csínján falatoztam. Panni imádta a vizet, nagyon jól érezte magát!

Kapott egy gyönyörű tüll-szoknyát is! Szerintem fantasztikusan gyönyörű volt benne, de én ugye elfogult vagyok :)

Szóval nagyon jól szórakoztunk! Aztán Panni kidőlt :)

A szilvesztert itthon töltjük, de azért nagyon jó móka lesz! Nagyszülők, Panni keresztszülei (drága Hugicám és Sógorom) és mi hárman. Sanyi Papa elkészítette a híres bóléját, amit én is megkóstolok miután Panka lefekszik.  Fektetés után kártyázunk, társasozunk és szokás szerint a Nagyi isteni főztjét esszük.

Nagyon boldogságos új évet kívánok Mindenkinek! Legyen egészségben, szeretetben és boldogságban gazdag! Kívánom, hogy minden tervetek, vágyatok váljon valóra! Reméljük, a jövő év is ugyanolyan szép lesz, mint az idei!

Újra együtt a család!

Csütörtökön hazaengedtek! Pedig kedden még nagyon rám ijesztettek, azt mondták, még a karácsony sem biztos... Napi három vérvétellel, több liter infúzióval, szünet nélkül az oxigéncsővel az orromban, rengeteg vizsgálattal a hátam mögött - de összeraktak annyira, hogy hazajöhessek. A tüdőkapacitásom 40%-ról lassacskán felkúszott 70%-ra! És most már jól vagyok!

Vagyis sokkal jobban. Még mindig nagyon fáradt vagyok, gyenge - valószínűleg azért, mert ezalatt a pár nap alatt 3 kilót fogytam, már csak 49 kiló vagyok. De jönnek az ünnepek, úgyhogy ez is biztos rendeződik majd hamar :) Még remeg kezem-lábam a sok szteroidtól, amit kaptam, szédülök, hányingerem van. A pulzusom is magas még mindig (bár már nem 160, mint mikor a kórházba vittek). Két hét múlva megyek majd kontrollra.

Drága kicsi Pannim csak puszilgat és ölel állandóan - annyira hiányzott, majd belepusztultam! Viszont most, hogy együtt vagyunk, mindig a cicit keresi szegénykém, nyúl be a pólóm alá könyékig... A kórházban azt mondták, hogy 3 hétig nem szoptathatok. Kapcsolatba léptem egy szoptatási tanácsadóval, remélem minél hamarabb válaszolnak, és megnyugtatnak, hogy szoptassak nyugodtan. Mert tejem már nem nagyon van, pedig fejek négyszer naponta, és mindenféle homeós bogyót szedek. A nagyobb gond inkább az, hogy Panni nem hajlandó folyadékot inni. Próbáltam már cumisüvegből, pohárból, kanálból - de nem kell neki. Nagyon szerencsések vagyunk, mert kapunk anyatejet, de ezt is csak akkor tudom neki odaadni, ha már elaludt! Akkor óvatosan kihúzom a szájából a cumit, benyomom a cumisüveget, ő ezt egy szuszra kiissza, vissza a cumi és alszik is tovább. De se tápszert, se vizet, se gyümölcslét nem hajlandó meginni - úgy bogyózik szegénykém, mint egy kis nyuszi... Szóval remélem már nem kell sokat várnunk, és minden úgy lesz, mint előtte.

Képzeljétek el, mi fogadott itthon! Panni mászik! Annyira ügyes a kis drága, végre mászik! Képeknek és videóknak híján vagyok, de ígérem pótolom! :) Egyébként ma 10 hónapos az én picikém <3

 
Ma megérkezett Apa is, úgyhogy végre teljes a család! A repülőtéren vártuk, Pannikám először csak figyelte, nézett apára majd vissza rám. Aztán lenyomott neki két puszit, és minden rendben volt :)

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a segítséget, tanácsokat amíg a kórházban voltam. Köszönöm, hogy ennyien aggódtatok értem (értünk)! Igyekszem mindenkinek válaszolni az üzenetekre, és a megbeszélt találkozókat is összehozzuk/bepótoljuk :)

Nagyon boldog adventi vasárnapot és karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!

Anya kórházban

Előre is bocsánat a helyesírási hibákért, telefonról írok!

Velünk mindig történik valami... Kedd estére ugye kicsit náthás lettem, de úgy voltam vele, kikúrálom én magam belőle pikk-pakk.
De azért mégsem javult a helyzet a várt ütemben, ezért pénteken reggel elmentem a háziorvoshoz. Hát, nagyon sípol a tüdőm, kezdődő tüdőgyulladás. Igen, az asztmám addigra már olyan rossz állapotban volt, hogy a légzéskönnyítővel 2 óránként be kellett fújnom, hogy ne fulladjak meg. Ez azt eredményezte, hogy a pulzusom 140-en stagnált nyugalmi állapotban. Mit ne mondjak, nem éreztem magam valami rózsásan.

Délután Fehérvárcsurgón volt a családnak dolga, és mivel ilyen ramatyul voltam, nem akartak engem egyedül otthon hagyni. Hát, már útközben nagyon szenvedtem. Panni viszont jót aludt.

Visszafelé pedig annyira romlott a dolog (hiperventiláltam és nem kaptam levegőt), mondtam, hogy én hazáig megfulladok. Ezért bementünk Székesfehérvárra a kórházba, az ügyeletre. Ekkor már majdnem 5 óra volt, Panninak régen ennie kellett volna. Kint hagytuk a kocsiban Körianyuval, mi pedig bementünk, hogy feltérképezzük a helyzetet. Engem már a parkolóban tolószékbe ültettek, mert már nem bírtam menni, úgy fulladtam. A váróban körülbelül 100 ember!!! Ráadásul nekem ugye biztosításom sincs itthon. Mivel mondtuk, hogy gyerekkel vagyunk, elég hamar be is hívtak, rögtön oxigénre tettek, vérvétel, ilyen szuri, olyan szuri, röntgen. Majd várni az eredményekre. Pannikám közben anya mellett megvacsizott, majd ketten ültünk a tolószékben, és ő mindenkinek integetett :) Vagy éppen az oxigén csövét próbálta kiszedni az orromból, vagy a branült a kezemből :D

Szerencsére nem tartottak bent, azt mondták, hogy elég antibiotikumot és szteroidot kaptam, minden rendben lesz. Este 11-re értünk haza, Pankát rögtön ágyba vágtam. Reggel pont sikerült még egy vacsorányi tejet kipumpálnom reggeli után, így ez nem volt gond.

Hát, másfél óra múlva megint nem kapok levegőt! Hívom a helyi ügyeletet, jó, mindjárt itt vannak (na azért nem kapkodták el a dolgot). Ők is oxigénre tettek, de azt mondták, inkább hívnak egy sürgősségi mentőt, bevisznek a János kórházba. Jó, gyorsan összedobáltuk a legszükségesebb dolgokat. 20 perc múlva ott volt a mentő. Kiderült, hogy azért tartott ilyen sokáig, mert a faluban elütöttek egy nyulat! Ráadásul az egyik lámpa is leesett ekkor az autóról. Úgyhogy miután engem az oxigén palackkal beültettek, még elmentünk a lámpát megkeresni! De meglett :D Aztán meg szirénázva vágtunk át a városon!

Persze a kórházba érve már gondok voltak, mert helyileg nem ide tartozom, meg egyébként hely sincs. Azt mondták, addig kiraknak a folyosóra egy ágyra. Hm... De már kiabál is egy nővérke a szobából, hogy pár perc, épp ágyneműt húz, pont most lett egy szabad ágy, mert valaki eltávozott ---------------- próbáltam ezt a kifejezést a lehető legpozitívabban felfogni, biztos jobban lett hajnali háromkor, és hazaengedték................. Három idős, és meglehetősen beteg néni mellé tettek be. Az egyikük horkolt, a másikuk fuldoklott, a harmadik pedig csak azt hajtogatta, hogy jajdefáj, jajdefáj. Ezt hallgattam az éjszaka hátralevő részében, és egy halott ágyában feküdtem... És próbáltam lenyugtatni a 160-as pulzusom. Sikertelenül. Ez idő alatt, 3 különböző személy próbált meg nekem egy branült berakni. Ennek eredménye 15 szúrás, néhány zöld folt, egy szétdurrant ér, és persze csak sikertelen próbálkozás. Másnap a nővér elsőre be!szúrta! A doktornő szerint legalább egy hétig itt leszek. Erre zokogásban törtem ki, hogy nekem otthon van a pici lányom, aki még cicizik, és most mi lesz?!? Erre mondta, hogy megsürgeti a dolgokat. El is küldtek egy csomó vizsgálatra, de az eredmények elég rosszak. Úgyhogy most antibiotikum, szteroid és oxigén ezerrel. Meglátjuk mi lesz.

Persze tiszta letargiába vagyok, mert mi van, ha elapad a tejem (persze pumpálok, de nem olyan sok jön), vagy ha Panni elfelejt cicizni?!? Ráadásul az osztályra gyereket be sem engednek, mi lesz, ha egy hét alatt elfelejt?!? Már megőrülök, annyira hiányzik! Hála Istennek, sikerült anyatejet szerezni a lánynak, köszönhetően a legfantasztikusabb Gizusnak!!! De főleg Neked köszönöm, drága Pomozi Évi! Mert bármire is legyen szükségem, Te mindig itt vagy, és azonnal intézkedsz!!! <3 Es ugy tűnik, hogy a tej-helyzet sem olyan vészes, hála fantasztikusan segítőkész embereknek, na és a legnagyszerűbb Maminbaba-oktatónak, Kovalik Évinek, aki tudomásomra hozta, hogy a Bethesda kórházban működő szoptatási tanácsadók segíthetnek a dologban, és lehet, hogy mégsem kell anya lefejt tejét kidobni! Ajánlom őket mindenkinek!

És, ha már a hálálkodásnál tartunk, nem hagyhatom ki az én drága Szüleimet, Hugicámat és Sógoromat!!!

Végezetül még annyit, hogy míg Norvégiában a kórházban svédasztalos reggelit és éttermi ebédet kaptunk, itt ezt hozták :)

Mikulás itt - Mikulás ott

Egy hete jöttünk haza - el sem hiszem, hogy ennyi idő eltelt már! De sok minden történt, sokfelé jártunk.

Mielőtt belevágnék a hét történéseibe, képzeljétek, hogy jártam már megint! Hazajöttem, és lebetegedtem! Tiszta nátha vagyok, és az egy hónapja fájó torkom is bedurrant! Úgyhogy tegnap este óta szenvedek. Ráadásul Panni is taknyos lett (de igazából a környezetünkben mindenki az, kivéve a Nagyit). Mit csináljak szegénykémmel? Hát vettünk egy orrszívó-porszívót. Tudom, sokan használják, és sok jót hallottam róla, de mégis nagyon idegenkedtem tőle. Főleg azért is, mert Norvégiában a védőnő az ember lelkére köti első alkalommal, hogy semmivel sem szívod ki a gyereked orrát, mert akkor csak még több váladék termelődik, és az orrnyálkahártyát is tönkreteszi. De nem volt más választásom. Nagyon jól kiürítette a lány orrát - főleg fürdés után - de most már elég, ha csak bekapcsolom a porszívót, Panni már visít. Vettünk homeopátiás szereket neki (meg magamnak is), úgyhogy remélem pár napon belül túl leszünk a dolgon. Nagyon jó kis homeopátiás listám van, ha valakit érdekel.

Ha valaki még nem látta volna az összes vízalatti úszós képünket novemberből, hát itt vannak:

Kedden a repülőtéren búcsúzkodunk Apától, aztán nagyon jól érezzük magunkat a szállodában, majd unatkozunk a reptéren másnap.

Szóval szerdán ideértünk (jó sok késés után). Pannikám nagyon örült mindenkinek, és mondanom sem kell, a nagyszülők is nekünk! Hát még Körianyu! Na meg a dédnagyszülők!

Pénteken fotózásra mentünk. Ezekből még nem tudok mutatni, de majd meglátjátok, szuper képek lettek! Este mikulásoztunk - az idén a Mikulás extra bőkezű volt mindannyiunkkal :) Utána jól teli ettük magunkat csokival :)

Másnap, szombaton, jött a falu-Mikulás. Panni olyan bátor volt, nem félt egyáltalán (lehet, hogy majd jövőre), még a Mikulás szakállát is megsimogatta! Majdnem elaludt a lelkem, olyan sokáig kellett várni, ráadásul az eső is esett.

A következő két napban itthon voltunk, pihentünk, sétáltunk. Panni rengeteg új játékot kapott, úgyhogy nagyon jól elvan napközben. Csak szegénykém, most egy új módszert talált arra, hogy felüljön, közben próbál mászni is, és sokszor elveszíti az egyensúlyát. Ilyenkor bizony előfordul, hogy fejre esik. Hiába ülök ott mellette, egy fél másodperc, és már be is verte a fejét.... szerencsére semmi komoly, csak egy-egy piros folt, kisebb pukli.

Kedden szuper programunk volt, elmentünk Maminbabázni! Ez egy nagyon jó mozgásforma kisbabás anyukáknak. A babócik a hátunkon vannak hordozókendőben, mi pedig nagyon jó zenére tornázunk, táncolunk. Hát, én jól kifáradtam a végére, Panni pedig az egészet végigaludta a hátamon!

És még pár kép a végére:

Nézzétek, ezeket most találtam (még május elején készültek):