2018. július 5., csütörtök

Itt a tavasz/nyár trallala, virágzik az orgona

És tényleg. Ma nyílt ki az orgona első virága!
Most jöttem rá, hogy még a norvég nemzeti ünnep képeivel is lógok. Nagyon jó kis nap volt. Persze az indulás, szokásunkhoz híven, elég döcögős volt, ugyanis 3x indultunk el itthonról, mire minden szükségest sikerült magunkkal hozni. Szerencsénk volt az időjárással, kellemes, enyhe idő volt, sütött a nap - bár azért azt hozzáteszem, hogy mindkét lányon gyapjú alsó volt a ruha alatt. Ügyesen bírta a felvonulást mind a kettő, és bár közvetlenül a "rezes-banda" mögött mentünk, Gigi így is hamar elaludt (pont alvás-idő alatt vonultunk fel). Utána volt lufi, hot dog, süti, fagyi, minden ami szem-szájnak ingere - csak azért, hogy tartsuk a norvég hagyományokat. Emlékszem, tavaly Pannira sehogysem tudtuk "ráerőltetni" a lufit. Nem kellett neki. Ez abban a korszakában volt, amikor annyira félt a széltől. Azért nem akarta a lufit sem, mert félt, hogy elviszi a szél.
 Gigus már otthon álmos volt :)

Pannusomat baleset érte az oviban. Én éppen Tromsøben voltam (40 perc repülővel), mikor az óvodából hívtak. Érdekes volt, mert le volt halkítva a telefonom, és benne volt a táskámban. De valamiért pont a kezembe vettem. Mikor láttam a számot, már tudtam, hogy valami baj van. Az óvodából csak akkor hívnak, ha baj van... Az óvónő hihetetlen lassúsággal bemutatkozott, elmondta honnan hív, és hogy Pannit egy kis baleset érte. Hatásszünet. Közben nekem legalább kétszáz féle óvodai baleset pörög le az agyamban. A háttérben hallom, hogy Panni sír. Mikor végre félbeszakítja az én saját teóriáimat a fejemben, elmondja, hogy Panninak becsípődött az ujja a nagykapuhoz. Nagyon vérzik, nagyon kék, menjek érte. Mivel éppen egy váróteremben ültem, a repülőjegyem pedig csak órákkal későbbre szólt, csak abban reménykedtem, hogy Håvard felveszi a telefonját (ugyanis nem sűrűn szokta). Persze Ragna éppen aludt, de gyorsan elmentek Pankáért. Mikor hazaértem, elmesélte, hogy Pauline kidobta a napszemüvegét a kerítésen kívülre, és ők úgy döntöttek, hogy kimennek érte. Mivel egy nagy vas kapuról van szó, ketten próbálták meg felhúzni rajta a zárat. Panni ujját pedig odacsípte. Azt félve teszem hozzá, hogy a dolgozók ebből semmit nem vettek észre, és Panni ujja addig oda volt szorulva, amíg valaki a nagy sírás-sikításra oda nem jött... Az ujja szerencsére nem volt eltörve, de tényleg nagyon csúnya volt. Egy idő után a körme is leesett - miután két napig csak egy icipici bőr tartotta, és csak úgy ficegett az ujján, Pappa lesegítette. Pannusom ma már boldogan nézi, hogy minden ujján újra van köröm (igaz, még csak félig nőtt ki, és nem igazán 'köröm-formájú').

Gigi növekedése szerencsére végre megindult! A másféléves-ellenőrzésen (igen, már másfél éves!) azt mondták, hogy a méretei végre normál-értéket mutatnak. Az éjszakáink is nagyon jók voltak, körülbelül egy hónapig. Átaludta az éjszakát a drágám, esetleg egyszer-kétszer ébredt fel inni. Viszont a múlt hétvége óta visszatértünk az "egy éjszaka kb. 15-20x ébren vagyok" ritmusba. De hirtelen olyan nagylány lett Ő is! Jár a szája állandóan, beszél, magyaráz. Szinte mindent ismétel, amit mondunk. És úgy énekel! Viszont úgy veszem észre, hogy többet beszél norvégul, mint magyarul. Jót fog tenni neki a három hét Magyarországon! Ja, és már van két foga! :)
A kép épp egy jó kis sírás után készült - lásd piros-lila bibi a homlokán.
Mindenben utánozza Pannit, mindent úgy akar csinálni, mint a testvére. Panni szerencsére nagyon jól tolerálja a dolgot, de azért akadnak konfliktusok (amiket általában Gigi nyer meg). És annyira, de annyira zsivány!
 Hol is enne, ha nem az asztal alatt?
Itt éppen nagyon mérges lesz, mert a maci nem ment elég gyorsan az autóval...
 Szerelem :)
 Itt pedig csak Panni inhalál - Gigi csak szolidaritásból tette fel a maszkot.
 Ez pedig itt nem más, mint az úszósapkás, Elza-cipős tűzoltó!
 A cicát is imádja. Néha túlságosan is.
 A Vaiana néha kicsit félelmetes... ilyankor jól jön egy testvér. "Ne félj Gigi, vigyázok Rád!"
 Beszorultam :)
 Koala nélkül sehova!
 Gigi, kapaszkodj!
 Megyek az oviba reggelizni :)
 Látogatóban voltunk. A kutyust kizavarta, Ő beült.

Szerencsére itt is erősen tavaszodik, sőt már "nyári hőmérsékletünk" is volt két napig.
Végre megindult a bicikli-szezon, amit mindkét lány nagyon élvez!

A trambulin nagy sláger az idén is. Leszámítva azt a kisebb málőrt, hogy ugye a vihar elvitte, és utána jobban hasonlított egy nyolcasra pár ferde póznával a tetején. De a helyére ugráltuk, mindenki segített!

Voltak látogatóink is, Håvard testvére, Hilde, és a kisfia, Bendik (ősszel kezdi az iskolát, decemberben lesz 6 éves). A gyerekek nagyon jól elvoltak, sokat játszottak és meglepő módon, nem is veszekedtek! Gigi mindig ment utánuk, mindig azt akarta csinálni, amit a nagyok.

Pauline is sokszor volt nálunk az elmúlt időszakban. Nagyon összenőttek a lányok. Az oviban mindig együtt vannak, csak egymással játszanak, és ovi után is sok időt töltenek együtt. Annyira harmonikusak egymás mellett!
Pannus volt velük hegyet mászni is.
És az óvodával is, amit pont láttunk a nappalink ablakából :)
Az oviból is mindig így jöttek haza mostanság:

Pauline sajnos a múlt héten pénteken elköltözött. Tartottunk nekik egy búcsúbulit, Panni tortát készített.
Mikor utolsó nap, ovi után elérkezett a búcsú pillanata, nagyon szomorú volt mindkét lány. Pauline nem akart elköszönni. Viszont szedett Panninak egy virágot (cickafarkat), amit otthon aztán lenyomtattunk, hogy Pannus később majd keretbe tehesse. Mi levélíró-készletet vettünk mindkét lánynak. Megbeszélték, hogy majd mindig írnak egymásnak. Panni is kapott egy ajándékot Paulinétől: Hatchimals apró tojáskákat, amiket persze azóta gyűjtünk.
Az ősszel majd valószínűleg jön a család északra látogatóba, akkor majd újra találkozhatnak.

Mivel Pannus eléggé maga alatt volt a kis barátnője költözése miatt (én is aggódtam kicsit, milyen lesz neki az óvóda Pauline nélkül), hétfőn korábban jöttem el a munkahelyemről és Pannival vásárolni mentünk. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk.
Pannusnak nagyon tetszett egy pónis tusfürdő, de mondtam neki, hogy inkább ne vegyük meg. Egyébként nagyon könnyű vele, mert soha nincs gond abból, ha valamit nem veszünk meg (attól tartok Gigivel ez máshogy lesz...). De Pannus azt mondta: "Oké Mamma, de akkor csinálnál rólunk egy fényképet?"
(Hozzáteszem, hogy olyan lelkiismeretfurdalásom volt, hogy ma visszamentem és megvettem...)
A próbababákkal pedig nagyon különös kapcsolata van! Kicsi kora óta mindig meg akarja fogni a kezüket, megsimogatni őket. Emlékszem, még nagyon apró volt, de már akkor is könyörgött, hogy hagy puszilhasson meg egyet. Furcsa...
Volt egy kisegeres sztorink is. Én bolond, szóltam Panninak, hogy láttam az erdő szélén egy halott kisegeret. Ő persze rögtön meg akarta nézni. Záporoztak is a kérdések: mi lett a kisegérrel, miért halt meg, miért nem ment fel a mennyországba. Hát, ezzel a kérdéssel megfogott, mert a test-lélek dolgot próbáltam már neki elmagyarázni, sikertelenül. Ezért azt mondtam neki, hogy majd biztos később fog felmenni. Drága Pannusom betakargatta egy falevéllel, és elindultunk haza.
Újabb kérdések sora következett: ad-e a Jóisten enni a kisegérnek, tud-e Negri újra szaladni odafent, járszik-e vele a Jóisten. Pannus azt is kitalálta, hogy ő bizony később vissza szeretne menni, hogy megnézze, felment-e már a kisegér a mennyországba. Håvard visszament az erdőhöz, hogy Ő is 'megnézze' a kisegeret. Mire mi este Pannival visszamentünk, a kisegér már nem volt ott...

A legújabb képek a sellőimről:
Májusban:

És júniusban:

"Mezőgazdasági" téma következik :)
Megérkezett a jó idő, ideje volt virágot ültetni kintre. Vettünk is hat nagy cserép árvácskát. Csak leraktam őket otthon a helyükre, gondoltam, majd másnap elültetem. Másnap, mikor ültetném el őket, csak ötöt találtam. Néztem minden felé, sehol sem találtam. Van pár elég zsivány gyerek a környéken, gondoltam, biztos elvittek egyet. Mire Panni: "Mamma, de nem haragszol meg?" Akkor már tudtam, hogy ki a ludas... Oda akart menni a többi gyerekhez játszani (nem nagyon mer szegény), és magával vitt egy virágot, hogy azzal hívja fel magára a figyelmet. Megmutatta, hogy hová tette le, de már nem volt ott. Nem találtuk meg. De valahogy nem is tudtam rá haragudni érte :)

A cukorborsó-termesztésünk lassan-lassan nagyüzemivé válik. Persze, én naív, kiültettem őket kintre (a paradicsomokkal együtt), takargattam őket fátyol-fóliával... Aztán pár napra rá, jött egy nagy vihar, és tövestől kitépte őket. Mentettem ami még menthető volt, visszahoztam őket bentre, újra elültettem őket. A nagyrésze szerencsére megmaradt, és hihetetlen sebességgel növeszti a szebbnél szebb, igaz mini, cukorborsókat!
 Még az is, amit Pannus vetett az oviban!
A paradicsomtermesztés viszont kétséges. Eddig bent takargattam őket, teli vannak virágokkal. Sőt, az egyiken már miniatűr paradicsomok is vannak. De most ezeket is kiraktam. Mivel hamarosan megyünk haza, úgy gondoltam, így nagyobb valószínűséggel élik majd túl azt a pár hetet (bent ugyanis egy nap alatt kiszáradnak). Persze, a biztonság kedvéért bent is hagytam egy pár tövet. Úgy tűnik, jól tettem! Ugyan a többi még csak 3 napja van kint, de már most sem festenek valami túl jól...
A botanikai kisesszé után pedig jöjjenek az aranyköpések :)

Én: "Gigi, kérsz még vizet?"
G: "Nem"
Én: "Elég volt?"
G: "Nem"
Én: "Akkor mit szeretnél?"
G: "Cici"

Egyébként Gigi legviccesebb dolga az, hogy Sapinak azt mondja, hogy "apa" :) Persze, ezt hallja tőlem...

Pannival a boltban.
Én: "Pannusom, választhatsz magadnak valamit."
P: "Mamma, lehetne azt, hogy vegyünk nekem egy csomag élesztőt? Ami csak az enyém. Hogy minden nap ehessek belőle egy picit."
Vettem neki. Kindertojás helyett...

Panni meséli otthon ebéd közben:
P: "Képzeljétek el, hogy az Amandának két papája van!"
Håvard és én: "Igen, vannak olyan gyerekek, akiknek két papájuk van, és olyan is, akiknek két mamájuk."
P: "Képzeljétek el, hogy az oviban a Minának nem lakik otthon az apukája. Miért nem?"
Håvard és én elmagyarázzuk neki, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek külön laknak a szüleik, de attól ugyanúgy a mamájuk és a papájuk maradnak és ugyanúgy szeretik őket.
P: "De Pappa te nem költözhetsz el itthonról. Az ember nem költözik el attól, akit szeret. A Pauline csak azért nem lakik itt, mert nem férne el az ágya a szobámban."

Panni: "Mamma, csinálsz nekem gyümölcsöt? De tudod milyen gyümölcsöt csinálj? Azt, ami van!"
Gondolom úgy értette, hogy mindenből kér :)

Gigi a kezébe veszi a távirányítót. Pappa rászól, hogy tegye le. Erre Panni kiabál neki: "Fuss Gigi, fuss!"

Erlend Håvard-ral együtt próbálják helyrerázni a trambulint. Mi bentről néztük őket. Panni: "Mamma, az Erlend hogy lehet ennyire erős?"

Panni: "Mamma, a Krisztián olyan, mint a Byggmester Bob (Bob a mester)?"
Én: "Hát, egy kicsit igen."
P: "Ő is tud házat építeni?"
Én: "Igen"
P: "De hogyan tud házat építeni? Azért, mert olyan erős? Pappa, te is erős vagy, de nem annyira, mint a Krisztián. Te nem tudsz házat építeni."

Panninak először olvassuk az Oroszlánkirályt.
P: "Szimba? Mamma, ez egy nagyon szép név! Ha lesz még egy bébink, hívjuk Szimbának!"

P: "Ha a Pappa van itthon, és a Mamma és a Gigi és a Torres és én, akkor egy fiú van és négy lány. De ha itt van a Nagyi és a Sapi is, akkor két fiú van és öt lány. Hmmm. Az már egy IGAZI család!"