Micsoda hétvégénk volt a múlt héten! Május 17.-én ünnepeltük a norvég nemzeti ünnepet, amit a norvég gyerekek majdnem annyira várnak, mint a karácsonyt. Ezen a napon annyi jégkrémet ehetnek, amennyit csak akarnak - legalábbis is északon ez a hagyomány. Emellett van még felvonulás is, és persze mindenki népviseletbe öltözik.
De először jöjjön május 14. Panni és Gigi már két hónapja nagy Eurovíziós-dalfesztivál lázban ég. Minden nap ezeket a dalokat hallgatják (még mindig, a dalfesztivál után is). Szinte az összes dalt kívülről ismerik, és elég nekik egy országot mondani, és már éneklik is az adott ország eurovíziós dalát. Végre elérkezett a nagy nap, amire annyira vártak. Természetesen csinos ruhát kellett felvennie mindenkinek, volt édesség, rágcsálnivaló, sőt, még üdítő is a nagy alkalomra.
A lányok egyedül választottak ruhát az alkalomra. Gigi nyakkendőt is szeretett volna. Panni pedig a norvég dalhoz illően banános zoknit is vett fel.
Az idei volt a második év, hogy a lányokkal együtt néztük a dalfesztivált. A tavalyi évhez hasonlóan az idén is készült családi-szurkolói kép.
Gigi kedvence Ausztrália volt, akik egészen a vége felé énekeltek. Már nagyon álmos volt szegénykém, és amint az ausztrál dalnak vége lett, elégedetten azt mondta, hogy "ébren bírtam maradni". Utána eldőlt és elaludt.
Pannusom is többször ledőlt pihenni, de ő végig ébren volt.
Fridus ügyesen aludt. Én fel 1-kor mentem lefeküdni, mert akkor már nem bírtam tovább. Pappa és Panni pedig megvárták a győztest, és 1 óra után feküdtek le.
Közeledik a nemzeti ünnep, amit persze az óvodában is megünnepeltek.
Panni és Gigi a nappalit is ünneplőbe öltöztették.
Természetesen elkészült a kihagyhatatlan nemzeti sütemény is, a Kvæfjord-kake.
...amit a lányok persze előkóstoltak egy icipicit.
Csak azért, hogy a hőmérsékletről is pár szót ejtsünk; hideg volt, 2 fok és havas eső.
Május 17.-én reggel azonban egészen 6 fokig felkúszott a hőmérő, és mi olyan boldogok voltunk, amiért nem csak 1 fok volt, mint amivel az előrejelzés fenyegetett.
Pappa éjszakás volt, ezért délelőtt aludt pár órát. Addig mi a lányokkal megterítettünk, és előkészítettünk mindent egy késői reggeli-korai ebédhez.
Közben persze a norvég királyi családnak is integettünk, akiket élő közvetítésben néztünk.
Fridát annyira nem érdekelték. :)
Elkészült az asztal is, jöhettek a ruhák.
Mindenki indulásra készen állt. Frida ekkor már egy napja nem kakilt, nyűgös volt. Picit aggódtam is, hogy lesz majd el a babakocsiban a felvonulás alatt. Felöltöztettük őt is ünneplőbe, indulnánk, amikor hihetetlen mennyiségű kakit passzírozott ki magából. Természetesen az ünneplős blúza is olyan lett... Villámsebességgel pelust cseréltünk, és még éppen időben elindultunk itthonról.
Igaz, a rezes-banda mögött mentünk, és nagyon hangos volt a zene, drága Fridám csudajót aludt. A felvonulás az iskolától indult, mentünk egy nagy kört itt a házak között, majd a közösségi házhoz érve elénekeltük a himnuszt, és indulhatott az evés-ivás.
Rájöttünk, hogy Frida zajban szeret aludni.
Az ünnepség végét tombolával zártuk.
Mikor hazaértünk, elkészítettük a tradicionális családi képet. Itt már nagyon fáztunk, mert közben lehűlt a levegő, és a kép elkészülte után havazni kezdett.
Fridusunk közben 6 hetes lett. Ez az 5.1 kilónyi tünemény tegnap délután 4 órát aludt a teraszon a babakocsiban. SOHA nem aludt még ennyit, úgyhogy felváltva jártunk ki hozzá, hogy ellenőrizzük, minden rendben van-e. Nagyon jókedvűen ébredt, és bár a "jó-alvás" az éjszakáig nem tartott ki, de boldogan vettük tudomásul, hogy bizony tud ő aludni, ha akar. Rengeteget mosolyog és beszél mostanában, egyszerűen elolvadunk tőle.
Jaj, szörnyű élményem volt a héten. Elég keveset aludtam az elmúlt pár hónapban. Most is a fotelban ültem, Frida cicizett. Biztosan elszundítottam, mert arra riadtam fel, hogy Frida nyöszörög. De nem volt az ölemben. Rettenetesen megijedtem, szörnyű érzés volt, mert azt hittem leesett az ölemből mikor elaludtam. De megláttam, hogy békésen alszik a fotel melletti bölcsőben. Felhívtam Håvard-t, hogy vajon ő volt-e itthon és tette Fridát a bölcsőbe, de ő nem volt itthon. Hacsak más nem járt a házban, és raktam le cicizés után, és elaludtam. Csak én ebből semmire sem emlékszem. Jaj, nagyon rossz érzés volt.
De a helyzet az, hogy amikor aludhatnék, akkor sem alszok, mert mindig van valami más, ami fontosabb. Tegnap például délután 2 óra hosszát gyerekmentes volt a ház. Frida kint aludt a teraszon, Panni a barátnőivel biciklizett, Gigi pedig a "szerelménél", Chrisander-nél töltötte a délutánt. Olyan furcsa volt a csend, alig vártam, hogy hazajöjjenek. De legalább csökkent egy kicsit a mosatlan-kupac. :)
Az előttünk álló hétvége is hosszú hétvége (a május mindig ilyen), de sajnos a négy napból Pappa négy napot dolgozik. Csajos hétvége lesz, ahogy Gigus mondaná.
